A BUDDHISTA SZERZETES AZONNAL MEGTÉRT, ÉS HIRDETTE: JÉZUS KRISZTUS AZ EGYEDÜLI MEGVÁLTÓ
"A te neved nincs a könyvben, vissza kell térned ..."
1998-ban egy buddhista szerzetes, aki Myanmarban a Barmar törzshöz tartozott - a korábbi délkelet-ázsiai Burmában - meghalt. Néhány nappal később tartották a halotti ceremóniát, mely szerint testét a hagyományokhoz hűen el kell égetni. Ekkor már az oszlásnak indult test erős szagot árasztott; tehát biztosan halott volt - mondták el az "Asian Minorities Outreach" missziós szervezetnek.
Szerzetesek százai és rokonok voltak jelen a halotti ceremónián. Pontosan abban a pillanatban amikor meg akarták gyújtani a halotti máglyát, felült a halott férfi és kiáltott: Minden hazugság! A jelenlévők megdermedtek. Ő tovább folytatta: Nekünk hazugságot beszéltek! Láttam elődeinket, ahogyan égnek és kínoztatnak a tűzben. Láttam ott Buddhát és a többi buddhista szentet. Mind a tűztóban voltak!
Felszólította a jelenlévőket: A keresztényeket kell meghallgatnunk, ők az egyetlenek, akik az igazságot tudják! Az egész környéket megrázta ez az esemény. Több mint 300 buddhista szerzetes lett kereszténnyé és elkezdték a Bibliát hirdetni és magukat tanításainak alárendelni. A feltámadott férfi mindenkit figyelmeztetett, hogy higgyen Jézus Krisztusban, mert Ő az igazi Isten.
Ezt a híradást különböző források alapján megvizsgáltuk, és megbízhatóan megfelel a valóságnak - így nyilatkozott a közismert missziós-társaság. E történetről úgy szereztünk tudomást, hogy különböző burmai pásztorok beszéltek róla. Ezek az emberek alaposan kivizsgálták a történet hátterét és semmi jelét nem tapasztalták esetleges becsapásnak. Ezért helyesnek tartottuk, hogy e történettel a nyilvánosság elé lépjünk.
Szeretnénk, hogy a történet magáért beszéljen és felhívjuk a keresztényeket, hogy vizsgálják meg a Szentírás alapján. Ha Istennek úgy tetszik, hogy ezt dicsőségére és népének bátorítására használja, mi is ezt szeretnénk - és Szelleme az olvasó szívében munkálkodjon.
_________________________________________________________________________________
_________________________________________________________________________________
Az eredeti tudósítás
Fiatal éveim
Nevem: Athet Pyan Shinthaw Paulu. Myanmar-ból származom. Szeretném megosztani önökkel, azt ami röviddel ezelőtt történt velem. Először azonban a fiatal éveim eseményeiről szeretnék beszélni.
1958-ban születtem Bogale-ban, az Irrawaddy-Delta területén, dél- Myanmar-ban [egykor Burma]. Szüleim szigorúan hívő buddhisták voltak, mint a legtöbb ember Myanmar-ban, és a Thitpin nevet adták nekem, melynek jelentése "fa". Ott, ahol felnőttem, az élet nagyon egyszerű volt. 13 éves koromban abbahagytam az iskolát, és egy halászcsónakon kezdtem dolgozni. Az Irrawaddy Deltánál lévő számos folyóból és áramlatból halásztunk.
16 éves koromban én lettem a hajó vezetője. Akkoriban a Mainmahlagyon (jelentése: "szép asszony") szigeten éltem, ez szülővárosomtól Bogale-tól északra van. Ez a helység kb. 160 km-re délnyugatra fekszik a fővárosunktól Yangon-tól (Rangoon). Egy napon, már 17 éves voltam akkor, egy nagy fogásunk volt. A sok hal a hálóban egy krokodil figyelmét vonta magára. Ez követte a hajónkat és meg akart támadni minket. Úgy megrémültünk, hogy vadul eveztünk a part felé. A krokodil követett bennünket és közben a farkával verte a csónakot. Végül is megmenekültünk. Bár senki nem halt meg e balesetben, az eset mély nyomot hagyott bennem. Soha többé nem akartam halászni. A csónakunk a támadás következtében úgy megsérült hogy elsüllyedt. Így ezen az éjszakán komphajóval utaztunk haza.
Röviddel ezután apámat áthelyezték Yangon City-be. 18 éves koromban egy buddhista kolostorba küldtek, szerzetes növendéknek. Myanmar-ban a legtöbb szülő reméli, hogy fiait legalább egy időre kolostorba küldheti, mert ez nagy dicsőségnek számít. Évszázadok óta követjük ezt a szokást.
Buddha lelkes követője voltam
1977-ben, amikor 19 éves és három hónapos lettem, szerzetbe léptem. A szerzetes rendbe való belépésemkor a kolostori elöljáró egy új buddhista nevet adott nekem, mint ahogy ez szokás az országunkban.
Az új nevem így hangzott: U Nata Pannita Ashinthuriya. Mihelyt nálunk valaki szerzetes lesz, leteszi a szülőktől kapott nevét. A kolostor neve amelyben éltem: Mandalay Kyaikasan Kyaing. A felettes szerzetes neve U Zadila Kyar Ni Kan Sayadaw - volt. [U Zadila - jelenti a címet]. Az ő idejében ő volt a leghíresebb buddhista szerzetes egész Myanmar-ban; mindenki ismerte őt. Közel és távol mint nagy tanítót tisztelték. Igen, az volt ő... mert 1983-ban egy súlyos közlekedési balesetben meghalt. Mindenkit megrendített a halálhíre. Akkor már 6 éve voltam szerzetes. Igyekeztem egy jó szerzetes lenni, és a buddhizmus minden előírását betartani. Ezzel oly távolra mentem, hogy egy temetőbe költöztem, ahol szüntelen meditálhattam. Némely szerzetes aki Buddha tanításába egészen el akar mélyedni, tesz ilyesmit és hasonlókat, hogy célhoz érjen. Némelyik a sűrű erdőbe költözik, ahol önmegtagadásban és szegénységben él.
Én is igyekeztem megtagadni önző gondolataimat és kívánságaimat, megmenekülni a betegségtől és szenvedéstől, és kitörni ez élet körforgásából. A temetőben nem féltem a szellemektől. Olyan magas fokú belső békére és önmegvalósításra törekedtem, hogy amikor szúnyog szállt a karomra hogy megcsípjen, nem sepertem le. Éveken át mindent megtettem azért, hogy egy jó szerzetes legyek és semmi élőlénynek ne okozzak szenvedést. A szent buddhizmust tanulmányoztam, úgy amint azt minden ősöm is tette. Így éltem mit szerzetes évről évre, amíg nagyon nagyon beteg nem lettem.
Akkor Mandalay-ban voltam és kórházba kellett mennem. Az orvosok vizsgálati eredménye sárgalázat és maláriát igazolt egyidőben! Egy hónap múltán az állapotom még semmit nem javult. Az orvosok tudatták velem, hogy semmi esélyem sincs többé a gyógyulásra. Így elengedtek engem, hogy készüljek fel a halálomra.
Ennyit a múltamról.
Látomás, ami örökre megváltoztatta az életemet
Miután elhagytam a kórházat, visszatértem a kolostorba, ahol a többi szerzetes ápolt. Egyre gyöngébb lettem, míg végül elvesztettem az eszméletemet. Később megtudtam, hogy három napon át halott voltam. A szívem megállt, a testem oszlásnak indult és szaga volt. Buddhista tisztasági ceremóniák szerint előkészítették testemet az elégetésre.
Test szerint kimentem a világból, jól tudom, lelkileg/szellemileg teljesen éber voltam. Hirtelen egy heves vihar közepében találtam magam. Egy hatalmas szél az egész vidéket elsöpörte, úgy hogy sem fák, semmi nem volt már látható, csak lapos pusztaság. Egy ideig nagy sebességgel haladtam e pusztaságon. Senki nem volt sehol, egészen egyedül voltam. Egy idő után átkeltem egy folyón. A folyó túlsó oldalán egy iszonyatos, szörnyűséges tűz tavat láttam. A buddhizmusban nem volt elképzelésünk egy ilyen helyről. Először össze volta keveredve, nem tudtam, hogy ez a pokol. Aztán megláttam Jama-t, a pokol királyát (sok ázsiai kultúrában Yama a pokol királyának neve). Az arca olyan mint az oroszlán, teste szintén, de a lába mint egy kígyó (kígyó-szellem/Schlangengeist)
Az iszonyatos, szörnyűséges tűztó
A pokol királya megparancsolta, hogy nézzek a tűzbe. Belenéztem és megpillantottam a buddhista szerzetesek sáfrány színű köntöseit Myanmar-ból. Ahogy jobban odanéztem, megpillantottam egy férfi kopaszra nyírt koponyáját. Megismertem az arcát - ez U Zadila Kyar Ni Kan Sayadaw volt (a híres szerzetes, aki 1983-ban autóbalesetben meghalt). Megkérdeztem a pokol királyát, miért van itt az én egykori tanítóm e gyötrelem tavában égni. Miért van itt ebben a tűztóban? Ő egy jó tanító volt; sőt egy tanítási kazettán a címmel: 'Ember vagy-e, vagy kutya?', ez emberek ezreinek segített megérteni, hogy értékesebb dolog embernek lenni, ellentétben az állattal - mondtam. Igen, ő egy jó tanító volt - válaszolta a pokol királya. De nem hitt Jézus Krisztusban, ezért van a pokolban.
Azután egy másik személyt kellett látnom a tűzben. Láttam egy embert nagyon hosszú hajjal, fejének bal oldalán összefogatva. Ő ugyancsak köntöst viselt. Ki ez az ember? - kérdeztem a pokol királyát. Ő az, akit imádsz, Gautama/Buddha. - válaszolta. Megrőkönyödtem, Gautamát a pokolban látni! Tiltakoztam: Gautama erkölcse és morálja hibátlan volt! Miért van itt a tűztóban?
Nem játszik semmilyen szerepet az, hogy milyen jó volt ő - válaszolta a pokol királya. Azért van itt, mert nem hitt az Örökkévaló Istenben.
Aztán láttam egy másik embert, katonai uniformisban. A mellén nagy seb volt. Megkérdeztem: Ki ez az ember? A pokol királya azt válaszolta: Ő Aung San, a forradalmi vezető Myanmarban. Azért van itt, mert üldözte és megölte a keresztényeket; de leginkább azért, mert nem hitt Jézus Krisztusban.
Myanmarban azt mondja a szájhagyomány: A katonák nem halnak meg soha, ők továbbélnek. A katonák sosem halnak meg, ők örökre a pokolba mennek.
Ezután megpillantottam még egy embert a tűztóban. Ez óriási volt és harci fegyverzet volt rajta. Kardot és pajzsot tartott a kezében. A homlokán sérülés volt. Ez az ember mindenkinél nagyobb volt, akiket valaha is láttam. Hatszor olyan magas volt, mint a távolság az ember könyöke és ujjhegye között, ha kinyújtott karral állt, plusz még egy tenyér szétnyitott ujjakkal. A pokol királya azt mondta: Ennek az embernek a neve Góliát. Azért van itt a pokolban, mert az Örökkévaló Istent és Dávidot gúnyolta/szidalmazta. Zavarban voltam, mert sem Góliátot sem Dávidot nem ismertem. A pokol királya azt mondta:Góliátról a keresztény Bibliában van szó. Te még nem ismered őt, de ha keresztény leszel, megtudod ki ő.
Ezután elvittek egy helyre, ahol gazdagokat, és szegényeket láttam, amint a vacsorájukat készítették. Ki főz ezeknek az embereknek? - kérdeztem. A pokol királya válaszolt:A szegények maguk készítik az ételüket, de a gazdagoknak mások főznek. Amint az étel a gazdagok számára elkészült, asztalhoz ültek. Alig kedtek el enni, sűrű füst szállt föl. A gazdagok olyan gyorsan ettek, amilyen gyorsan csak bírtak, hogy így könnyítsenek a lelkiismeretükön. A füst miatt nehezen lélegeztek. Gyorsan kellett enniük, mert féltek, hogy elvesztik a pénzüket - pénzük volt az istenük.
Ezután a pokolnak egy másik királya jött hozzám. Közben láttam egy lényt, aki azzal foglalkozott, hogy tűztóban a tüzet szítsa. Ez a lény megkérdezte tőlem: Te is mégy a tüzes tóba? Nem! válaszoltam - én csak azért vagyok itt, hogy megfigyeljem a dolgokat! A lénynek a megjelenése - aki a tüzet szította - félemetes volt. Tíz szarv volt a fején és lándzsa a kezében, amely hét hegyes pengével végződött.
Ez a szörnyűséges lény azt mondta: Igazad van. Csak azért jöttél, hogy körülnézz. Nem találom a neved itt. Akkor hozzáfűzte: Útra kell kelned és oda visszamenned, honnan jöttél. Közben a puszta területre mutatott, ahol át kellett jönnöm, mielőtt a tűztóhoz értem.
A döntés útja
Így aztán sokáig gyalogoltam, míg vérezni nem kezdtem. Forróságot éreztem és nagy fájdalmaim voltak. Kb. 3 óra múlva végül is egy széles úthoz értem. Ezen az úton folytattam utamat, míg egy elágazáshoz értem. Az egyik út, a bal felé tartó, széles volt. A keskeny út jobbra tartott. Az elágazásnál egy útmutató tábla volt, rajta olvashatóan: Balra akik nem hisznek az Úr Jézus Krisztusban Jobbra a keskeny út azoké: Akik hisznek Jézusban!
Kiváncsi voltam, hogy hová vezet a széles út; ezért elindultam rajta. Kb. 300 méterrel előttem ment két ember. Utól akartam érni őket, hogy aztán velük együtt menjek tovább. Akárhogy igyekeztem, nem tudtam utólérni őket. Így visszatértem az útkereszteződéshez. Azonban figyeltem a két férfit, akik a szélesúton előttem mentek, és láttam amint az út végén hirtelen ledöfték őket. A férfiak üvöltöttek a fájdalomtól; én is kiáltottam amikor láttam, hogy mi történt velük. Így vettem észre, hogy a széles úton nagy veszélyek ólálkodnak azok számára, akik azt választják.
Betekintés a Mennybe
Elhatároztam, jobb ha a hívők útján vándorolok. Kb. egy órányit mentem, amikor az út felszíne tiszta arannyá változott. Az arany oly ragyogó tiszta volt, hogy amikor letekintettem az útra, láthattam magamat benne.
Aztán egy férfit pillantottam meg magam előtt, fehér öltözéket viselt. Csodálatos éneklést is hallottam. Oly szép volt és oly tiszta! Sokkal, sokkal szebb volt, mint mikor mi itt a Földön dicsőítünk a templomokban.
A fehér köntöst viselő férfi felszólított, hogy menjek vele. Mi a neved? - kérdeztem. De Ő nem válaszolt. Miután hatszor megkérdeztem Őt - adott választ: Az vagyok, akinél a Menny kulcsa van. A Menny csodálatos hely; neked most még nem szabad bemenned oda. De ha követed Jézus Krisztust, bemehetsz oda, mihelyt az életed a Földön befejeződött. Az ember neve: Péter volt. Péter mondta: Ülj le. Aztán észak irányban mutatott egy helyet. Tekints észak felé, és lásd meg, mint teremti Isten az embert, mondta. Láttam az Örökkévaló Istent egy bizonyos távolságból. Isten szólt egy angyalnak: Teremtsünk embert! Az angyal könyörgött Istennek, hogy ne teremtsen embert. Ő csak rosszat fog cselekedni, és Téged megszomorít!, mondta. (Burmai nyelven szó szerint: elszomorít = azt cselekszi, hogy arcodat elveszíted.)
De Isten mégis teremtett embert. Ő életet fújt bele és élővé lett. Az "Ádám" nevet adta neki.
[A buddhisták nem hisznek a világ és az ember teremtésében, ezért ez a tapasztalat nagy hatással volt a szerzetesre, ezenkívül Góliáttal való találkozásra is azért volt szükség, hogy felismerje: a keresztények Istene az igaz Isten. Megj. ford.]
Új névvel
Aztán felszólított Péter: Állj fel és térj vissza oda, ahonnan jöttél. Beszélj az emberekkel, akik Buddhát tisztelik és bálványokat imádnak. Mondd meg nekik, hogy a pokolba mennek, ha nem változnak. Akik bálványokat és azoknak templomokat építenek, szintén a pokolba kell menniük. Akik a szerzeteseknek áldoznak és maguknak akarnak érdemeket szerezni, szintén a pokolba mennek.
Mindazok, akik a szerzetesekhez imádkoznak, és őket 'Pra'-nak nevezik (megtisztelő cím a szerzetesek felé), a pokloba mennek. Akik a bálványoknak kántálnak így: 'kelj életre', a pokolba mennek. Mindenki, aki nem hisz Jézus Krisztusban a pokolba megy.
Még hozzáfűzte: Az új nevedben kell beszélned. Mától az új neved: Athet Pyan Shinthaw Paulu (Paulu, a feltámadott). Nem akartam visszatérni. Szerettem volna a Mennybe menni.
Az angyalok kinyitottak egy könyvet. Keresték a gyermekkori nevemet, Thitpin, de nem találták a könyvben. Akkor a buddhista szerzetesi nevemen kerestek (U Nata Pannita Ashinthuriya), de ez sem volt található a könyvben. Erre Péter azt mondta: A te neved nincs a könyvben, vissza kell térned és tanúságot tenni Jézusról a buddhistáknak. Útra keltem vissza az arany úton. Újra hallottam a gyönyörű éneklést, olyan szépet, mint soha előtte és utána.
Péter apostol egészen addig velem jött, amíg eljött az ideje, hogy a Földre érkezzem. Ő mutatott nekem egy létrát, amely a Mennytől a Föld fölötti égi szféráig ért le. A létra nem ért le a Földig. Sok angyalt láttam, akik a létrán le s föl tartottak. Megkérdeztem Pétert: Kik ők? Péter így válaszolt: Ők Isten követei, jelentik a Mennyben azoknak a neveit, akik hisznek Jézus Krisztusban, és azokét is, akik nem hisznek. Aztán azt mondta Péter, ideje hogy menjek.
Kísértet
A következő amit hallottam, sírás és jajgatás. Hallottam anyám hangját: Fiam, miért hagytál itt minket? Hallottam, hogy a többiek is zokognak. Észrevettem, hogy egy ládában fekszem. Elkezdtem mozogni. Anyám és apám rémülten kiáltottak fel: Él! Él! Mások, akik távolabb álltak, nem hittek szüleimnek. Ekkor megkapaszkodtam a láda peremébe és felültem. Sokan megbénultak a rémülettől. Kiabáltak: Egy szellem! és rohantak ahogy csak bírtak - el onnan. Akik ott maradtak, megnémulva remegtek mint a nyárfalevél. Észrevettem, hogy nagy mennyiségű bűzlő folyadékban és testnedvben ülök. Ez a folyadék a gyomromból és belemből jött ki, amíg a koporsóban feküdtem. Ebből tudták az emberek, hogy tényleg halott voltam.
A koporsó műanyag burkolattal volt belülről bevonva és a fához rögzítve. Ennek az volt a célja, hogy ne folyjon ki a koporsóból a folyadék, amikor elkezd „ereszteni” a halott, mint ahogy ez nálam is volt.
Amint később megtudtam, már éppen azon voltak, hogy a krematórium lángjainak adjanak. Myanmar-ban a halottakat a koporsóba fektetik, amit később lezárnak és elégetnek.
Éppen amikor visszatértem e földi létbe, a szüleim az utolsó pillantást vethették a holttestemre. Néhány pillanat múlva lezárták volna a koporsót és testemmel együtt elégették volna.
Azonnal elkezdtem mondani amiket láttam és hallottam. Az emberek meg voltak döbbenve. Beszéltem az emberekről akiket a tűztóban láttam, és mondtam nekik, hogy csak a keresztények ismerik az igazságot; a mi elődeink, de magunk is évezredek óta be vagyunk csapva. Mondtam nekik, hogy minden, amiben mi hiszünk hazugság. Az emberek megdöbbentek, mert tudták, micsoda szerzetes voltam és milyen lelkesen hirdettem Buddha dolgait.
Myanmar-ban amikor meghal valaki, ráírják nevét és korát a koporsóra. Amikor egy szerzetes hal meg, a szerzetes nevét, korát és a kolostorban eltöltött szolgálati éveinek számát írják rá. Tehát halottnak írtak engem, de amint látjátok, újra élek!
Utószó
Azóta, hogy 'Paulu a feltámadott' mindezt átélte, Jézus Krisztus hűséges tanújának bizonyult. Burmai pásztorok elmondták, hogy szerzetesek százait vezette a Messiáshoz/Krisztushoz. Nyilvánvalóan megalkuvás nélkül kiáll tanúsága mellett.
Azok az emberek, akik nem fogadják el azt a tényt, hogy egyedül Jézus Krisztus az út a Mennybe, megütköznek ezen a tanúbizonyságon. Az ő megtapasztalásai olyan valóságosak, hogy a heves ellenségeskedés sem rettenti vissza attól, hogy kiálljon az igazság mellett. Miután sok éven át a buddhista szerzetesek szigorú életszabályaihoz tartotta magát, feltámadása után azonnal elkezdte Jézus Krisztus evangéliumát hirdetni. Felszólította a többi szerzetest, hogy tagadják meg hamis isteneiket és teljes szívvel kövessék Jézus Krisztust.
Betegsége és halála előtt semmiféle kapcsolata nem volt a kereszténységgel. Minden, amit a három napos halál állapotában tanult, új volt neki. Hogy minél több ember megismerje üzenetét, e 'korunk Lázára' audio és videó kazettákon is terjeszti az üzenetet. A rendőrség és a buddhista hatóságok Myanmar-ban mindent elkövettek, hogy begyűjtsék és megsemmisítsék a kazettákat. Ez a bizonyságtétel, amelyet ön olvas, egy ilyen kazettáról lett leírva. Tudomásunkra jutott, hogy Myanmar polgárainak igen veszélyes dolog egy ilyen kazettát birtokolniuk.
Bátor tanúságtétele miatt rács mögé került, de a hatóságok nem tudták elhallgattatni. Szabadulása után folytatta a látott és halott dolgokról való bizonyságtételét. Jelenlegi tartózkodási helye nem ismeretes; egy burmai forrásból tudjuk, hogy börtönbe zárták és lehetséges hogy meggyilkolták. Egy másik információ szerint újra szabad és folytatja szolgálatát.
Németből magyarra fordította: Katharina Becker
A fordítás burmai nyelvből:
Asian Minorities Outreach
TONY DAVIST MEGGYILKOLTÁK, UTÁNA FELTÁMADTKapcsolódó linkek :
ANGELICA ZAMRANO - 23 ÓRA A HALÁLBAN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése