2012. szeptember 16., vasárnap

KÜRTZENGÉS ÜNNEPE

ROS HASHANA,  A KÜRTZENGÉS  ÜNNEPE  

Írta és különböző forrásokból összeállította:
Izsák-Bács Jeremiás lelkész
2012. szept. 15.

Örökkévaló azért adta az őszi ünnepeket, mert éberségben akar tartani bennünket, és ezekkel akar évenként a Messiás második visszajövetelére emlékeztetni. Így határozta meg az év ünnepeit, a tavaszi ünnepeknek az őszi ünnepekkel együtt teljes az üzenete. Ennek jó tudatában lennünk, különösen ezekben az időkben.

„És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján legyen nektek szombati nyugalom, emlékeztető harsonamegszólaltatás (sófárfújás), szent gyülekezés. Semmi nehéz munkát ne végezzetek és mutassatok be tűzáldozatot az Örökkévalónak.” (III. Móz. 23, 23-25 – Hertz Biblia)

Ezen a napon a  harmincszor, más irányzatokban százszor fújják meg a sófárt. Más ünnepeken is meg szokták fújni a kürtöt az ünneplés részeként a hagyomány vagy az Írás alapján (IV. Móz. 10, 10).


A Ros hasana szellemi  mondanivalója a mai napig el van rejtve. Nem köthető egy konkrét eseményhez, az Írás alapján nem kapcsolható hozzá pusztán egy szellemi üzenet.

A zsidóság az ünnepen belül eltolta a hangsúlyokat, a kereszténység nem ünnepli, nem foglalkozik vele. A messiási zsidóság hozta elő napjainkban új fényében az ünnepet, és keresi értelmét a Messiásban. „… a messiási zsidók nemcsak hogy megfújják a sófárt, hanem a Messiás második eljövetelével kapcsolják össze, minden olyan bibliai részt elolvasva, amely a Második Eljövetelről szól.”1

A JESUA úgy rendelte, hogy Izrael népe minden hónap első napján mutasson be áldozatot. Isten elválasztott népe így lépett be a hónapba. A papok áldozatot mutattak be az Örökkévalónak, és ezzel előre megszentelték a hónapot, egyfajta védelmet és áldást kértek az eljövendő napokra. A Ros hódes, (ami annyit jelent, hogy a „hónap feje”) Izrael életében ezért kiemelt nap volt, egy kisebb ünnep.

Ezeknek a megszentelt hónapoknak a sorában valahogy úgy emelkedik ki a hetedik hónap, mint ahogy a szombat a hét napjai közül. Isten népének a hét napjai közül sabbatot adott (II. Móz. 20, 10), a hónapok közül sabbathónapot, és hét évenként elrendelt egy sabbat évet, amikor pihent a föld (III. Móz 25, 4-5). A Mindenható ezt a rendet adta az övéinek, hogy éljenek.

A zsidó naptár hetedik hónapja, a tisri hónap. Ekkor zajlik le a mózesi könyvekben adott három őszi ünnep. A hónap első napján a kürtzengés ünnepén kezdődik el ez a sabbati időszak. A Messiás népe közt is a mindenható Isten kegyelméből jól ismert az, hogy a  teremtés óta hatezer év telt el. A hetedikben lesz meg a Messiás Király országlása, az ezer éves birodalom. Üdvtörténeti szempontból ezt vetíti ki a sabbat hónap. Ahogy a hetedik hónap sófárfújással kezdődik meg, ugyanúgy a Messiás ezer éves birodalma, az ennek előszelét hozó események is az angyalok sófár fújásával kezdődnek.
                                               
A hetedik hónap első napja két szempontból volt több a többi hónapkezdésnél: egyrészt ekkor a szokásos újholdkor bemutatott áldozatok felett is vittek az oltárra áldozatot (IV. Móz. 29, 1-6). Másrészt, amíg más hónapokban az újhold feltűnését rövid kürtfújásokkal jelezték (IV. Móz. 10,10), addig a hetedik hónapban hosszan, többször szólaltak meg a kürtök. Ahogy a hetedik nap és a hetedik év szent az Örökkévaló előtt, úgy a hetedik hónap is és a hetedik évezred is az lesz.

Két hangszer

A magyar fordításokban olvashatunk trombitákról, harsona szaváról vagy a kürt megfújásáról. Valójában az Írás eredeti héber szövegében és az Írást megelevenítő zsidó hagyományban nincs szó három különböző hangszerről. Isten úgy rendelkezett, hogy kétféle fúvós hangszert használjon a választott nép különböző feladatokhoz, szolgálatokhoz.
Az egyikről Isten így rendelkezik:
„Készíts magadnak két ezüst harsonát (trombitát); vert munkával készítsd el…”(IV. Móz. 10, 2 – Hertz).
Ezekre az ezüst fúvós hangszerekre valóban illik a kürt, a harsona vagy a trombita megnevezés. Kinézetre leginkább a mai  tábori kürtökhöz hasonlítanak, minden sabbat kezdetét és végét ezzel jelezték a papok. De a Tanach (Ószövetség) szerint ez a hangszer szolgált a nép és a fejedelmek összehívására is (IV. Móz. 10, 2-5).  Az Újszövetség erre a fajta fúvós hangszerre utalhat a Mt. 6, 2.; a Jel. 1, 10.; a Jel. 4, 1., és a Jel. 18, 22. versekben.
A másik kürt sokkal híresebb. Ez a sófár, a kosszarvból készült kürt. A kürtzengés ünnepén a sófárt fújják meg,  Az ötvenedik évben Jom kippurkor az Írás kifejezetten előírja, hogy a sófárt kell megfújni. Talán az ezekhez szellemileg kapcsolódó ünnepen ezért szólt a sófár. a két hangszer közül a sófár szól, amikor valamely nagy üdvtörténeti eseményt harangoz be a Mt. 24, 31; I. Kor. 15, 51-52; I. Thesz. 4, 16-17; Jel. 8, 2.6-8.10.12-13; – 9, 1.13-14; – 10, 7; – 11, 15. versekben.
Nehézséget jelent az, hogy a magyar fordítások sokszor nem adják vissza pontosan az egyes héber kifejezéseket. Sehol nem olvasunk pl. sófárról, így azt gondolhatjuk, hogy ez egy tradicionális zsidó hangszer, aminek megvan a helye a zsidó hagyományban, de semmi köze sincs a Messiáshoz.

Mit jelenthet az ünnep a Messiásban?

Nem csak ezen az ünnepen szól a kürt,  Hiszen a többi hónap elején vagy Jom kippurkor is megfújják. De ez az ünnep „csak” a sófár megfújásáról szól, és így mindent magában foglal, ami Isten Igéjében a sófárfújással kapcsolatba hozható. Elsősorban ez adja a kulcsot az ünnep üdvtörténeti helyének megleléséhez. Mindenek előtt azonban három Igére szeretnék rámutatni, amelyeket a keresztény világban nem hoznak kapcsolatba a kürtzengés ünnepével.
A sófár a Jelenések könyvén kívül e három helyen fordul elő az Újszövetségben. Ezek kiemelkednek az Írásból üzenetükkel. (Ezen kívül egyszer olvasni még a Zsidókhoz írt levélben a sófárról.
Mindhárom Ige az elragadtatáshoz köthető, és a Messiás közeli második visszajövetelét vetíti előre.
„Ő (az Emberfia) ki fogja küldeni angyalait egy nagy sófárral, és egybe fogják gyűjteni a választottakat négy szelek felöl, az ég egyik végétől a másikig.” (Mt. 24, 31 – CBJ)
„Nézzétek, egy titkot fogok elmondani nektek – közülünk nem mindnyájan fogunk meghalni! Ám mindnyájan el fogunk változni! Ez csak egy pillanatig tart majd, egy hunyorítás erejéig az utolsó sófárnál. Mert a sófár meg fog szólalni, és a halottak fel fognak támadni az örök életre, és mi is el fogunk változni.” (I. Kor. 15, 51-52 – CBJ)
„Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt de feltámadott, miért nem hihetnénk, hogy így az Isten Jézuson keresztül ővele együtt azokat is elő fogja hozni, akik elaludtak már? Mert azt az Úr szavával mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk és az Úr megjelenéséig megmaradunk, semmiképpen sem előzzük meg azokat, akik elaludtak, mert maga az Úr parancsszóval, főangyal szózatával, Isten kürtjével (sófár) alászáll az égből, először azok a halottak, akik a Krisztusban vannak, feltámadnak, azután bennünket, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadnak felhőkben a levegőbe, hogy ott az Úrral találkozzunk, és így mindenkor az Úrral leszünk.” ( I.Thessz. 4, 14-17 – Csia)
A fenti Igékkel párhuzamosan a Tanachban (Ószövetségben) láthatjuk, hogy Isten akaratából ezzel a hangszerrel
(1) hívták össze a népet, és mennyei sófár szólt,
(2) a hatalmas Isten megjelenésekor, és ha
(3) a király trónra lépett, akkor is megszólalt a sófár.

(1) Nép egybegyűjtése

„Készíts magadnak két ezüst harsonát; (trombitát) vert munkával készítsd el azokat, hogy szolgáljanak a község egybehívására és hogy elindítsák a táborokat. És ha megfújják őket, akkor gyülekezzék össze az egész község a találkozás sátrának bejáratánál.” (IV. Móz. 10, 2-3 – Hertz)

„Ő (az Emberfia) ki fogja küldeni angyalait nagy sófárokkal, és egybe fogják gyűjteni a választottakat…” (Mt. 24, 31 – CJB)
 A trombitákkal hívták össze a népet és a nép fejedelmeit is Izraelben. 
Messziről meg lehetett hallani azt, ha az Örökkévaló maga elé hívta a népét. Az utolsó nagy egybegyülekezést az angyalok által megfújt sófárok fogják hirdetni. Így kapcsolatba hozzák a fenti Igét az elragadtatással, hisz ott is a sófár adja meg a jelet az összegyülekezésre (vö. I. Kor. 15, 51-52; I. Thess. 4, 14-17), de az elsődleges jelentése talán mégis Izrael népének szól.
A Máté evangéliuma 24. fejezetében a nagy egybegyűjtést hirdető 31. vers előtt ezt olvashatjuk: „Akkor aztán láthatóvá lesz az égen az ember Fiának jele. Akkor gyászolni fognak a föld összes törzsei, és meg fogják látni az embernek Fiát, ahogy az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel eljön.”  (vö. Zak. 12, 10-14, Jel. 1, 7 – Csia). Ez a vers és az ezt követők Izraelről szólnak. Héberül ez úgy hangzik, hogy sír, gyászol az Erec minden törzse.
„A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, a kit átszegeztek, és siratják őt, a mint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, a mint keseregnek az elsőszülött után…
Eszerint Máté Izrael törzseinek fájdalmas felismeréséről szól (Mt. 24, 30), majd a sófárról, ami egybehívja Izraelt az utolsó időkben (Mt. 24, 31), aztán a fügefáról, Izraelről, amely az utolsó idők jeleként fog újra feltűnni (Mt. 24, 32).
Izrael e fájdalmakkal teli útjának végéről, a nagy egybegyűjtésről szól Ésaiás is a könyve 27. fejezetében, amit így fejez be:
„És lesz ama napon: cséplést tart az Úr az Eufrátes folyóvizétől Égyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, Izráel fiai. És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt (nagy sófárt), és eljőnek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiűzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.” (Ésa. 27, 12-13 Károli)
Az utóbbi Igében megjelenik a nagy sófár kifejezés, amit a Mt. 24, 31. verse is használ.
Ezek szerint tehát Isten ismét a sófár szavára hívta és hívja össze Izraelt ugyanúgy, ahogy az ősi időkben. Korábban szó volt arról, hogy ez az ünnep a hetedik hónap első napjának ünnepe. Azaz üdvtörténeti szempontból ez tehát már a hetedik millenniumi évezredhez tartozó ünnep. A sófár hangja már ezeket az időket jelzi. Az, hogy Izraelt Isten majdnem két évezred után összegyűjtötte, legfőképpen azért történt, hogy e népet előkészítse Fia visszajövetelére, és ottani uralkodására (Ezék. 37). Az a sófár, amely Izraelt összehívta, hogy újra megalakítsa államát, már megszólalt. És még mindig szólít a hazatérésre. Mindez jól mutatja, mennyire közel vagyunk a Messiás második eljöveteléhez.

 (2) Isten megjelenése

„És történt a harmadik napon, midőn felkelt a reggel, voltak mennydörgések és villámlások és nehéz felhő volt a hegyen és a harsona (sófár) hangja igen erős volt és megdöbbent az egész nép, amely a táborban volt
…leszállott arra az Úr tűzben…” (II. Móz. 19, 16.18 – Hertz)
És megjelen felettök az Úr, és nyila repül mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt (sófárt) fuvall, és déli szelekben nyomul elő.” (Zak. 9, 14 – Károli)
Amikor Isten Mózes idejében megjelent a Sínai hegyen, akkor azt erővel és hatalommal tette. “És mind a nép látta a mennydörgést és a villanó lángokat, a harsona (sófár) hangját és a füstölgő hegyet. És látta a nép és megrendült és megállott a távolban.” (II. Móz . 20, 18 ). A Messiás visszajövetele talán leginkább ehhez hasonlítható, noha még sokkal hatalmasabb és dicsőségesebb lesz.
Zakariás könyve (Zak. 9, 14) szerint Istennek második, még hatalmasabb megjelenését is a sófár szava kíséri majd. Érdekes módon itt az Úr Isten fújja meg a sófárt. A héber szöveg szerint Adonai Elohim fogja megszólaltatni. Ez tökéletesen megkülönbözteti ezt a sófárhangot azoktól, amelyekről a Biblia ír. De ha megfigyeljük, akkor láthatjuk, hogy már a Sínai hegyen sem emberi erő szólaltatta meg a sófárt.
A Jelenések könyvében több helyen azt látjuk, hogy angyalok fújják meg a sófár (pl. Jel. 8, 2). Mindezek olyan titkok, melyek Istennél vannak. De ha a földön Isten akaratából megfújjuk a sófárt, akkor arról mindenképpen elmondható, hogy a mennyei dolgoknak mását cselekedjük. Pál apostol beszél arról, hogy az újholdak (!), az ünnepek az eljövendő dolgoknak árnyékai (Kol. 2, 16-17). Ő ezt minden bizonnyal mindenek előtt az Úr ünnepeire értette, amelyeket a III. Mózes 23. fejezete ír le.

(3) A Király koronázása

És kenje őt ott Sádók pap és Nátán próféta Izráelnek királyává; és fújjátok meg a harsonákat (sófárokat), és kiáltsátok: Éljen Salamon király!” (I. Kir. 1,34 vö. 1, 39 – Károli)
 „Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés (sófárfújás) közt az Úr.” (Zsolt. 47, 6 – Károli)
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik….
És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.” (Jel. 19, 11.16)

A sófár akkor hangzott fel, amikor az új király trónra ült. Az újonnan megkoronázott királyt vezette elő és az ő hatalmát hirdette. Láthatjuk ezt az Írásban Salamon trónra lépésénél, Jéhunál (II. Kir. 9, 13) vagy Joásnál (II. Kir. 11, 12-14).
Alig képzelhető el az, hogy ha Izrael földi királyainak trónra lépésekor szólt a sófár, akkor a mennyei Király trónra lépésekor hallgatnának a kosszarv kürtök. Az üdvtörténet új nagy korszakát beharangozó sófár szava azt hirdeti: Jön a Királyok Királya! Eljött megkoronázásának ideje! Mintha már erről szólna a Kóráh fiainak zsoltára is:
„Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés (sófárfújás) közt az Úr. Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek! Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel. Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.” (Zsolt. 47, 6-9 – Károli)
De még világosabban hirdeti ezt a 98. zsoltár:
„Trombitákkal (trombitákkal) és kürtzengéssel (sófár hangjával) vígadozzatok a király, az Úr előtt!” (Zsolt. 98,6 – Károli)

(4) Izsák feláldozása – Ábrahám feltámadásba vetett hite

“Ábrahám fölemelte szemét és íme, látott mögötte egy kost, amely szarvával megakadt a bozótban…” (Gen 22, 13 – Hertz)
 Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte, A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.” (Zsid. 11,17-19)
Amikor Ábrahám be akarta mutatni fiát (I. Móz. 22.), akkor jelent meg az Írás „leghíresebb” kosa. Ez a kos a szarvánál fogva akadt fenn a bozótban, így tudta Ábrahám megfogni, és feláldozni fia helyett. Ennek kapcsán a zsinagógákban az ünnep második napján szokták felolvasni Izsák történetét.
A Zsidókhoz írt levél arról ír, hogy Ábrahám azzal a hittel áldozta fel Izsákot, hogy„Isten a halálból is képes feltámasztani…”. Itt mutatkozik meg Ábrahám Isten által csodálatosan megformált személyiségében egy „erény”, a feltámadásba vetett hit.
Ábrahám minden zsidó atyja, de a Messiáson keresztül minden kereszténynek is. Ő azért lehetett első, és magja minden hívőnek (I. Móz. 12, 1-3), mert Isten olyan tulajdonságokat munkált el benne, amik még bennünk is tovább élnek a mai napig. Ábrahám volt az, aki ígéretet kapott a földre, ő imádkozott oly megindítóan, és olyan lelkülettel Sodomáért, és Gomoráért, ami még ma is sok odaszánt hívőben megelevenedik egy átadott könyörgés során. De ő fizetett először tizedet is, és tett olyan dolgokat, amiben mindannyian szellemi elődként tekinthetünk rá.
Hasonlóképpen Ábrahám történetében említi az Ige először konkrétan, hogy megvolt benne a feltámadásba vetett hit, aminek minden Jesuában hívő emberben meg kell lennie. Ábrahámnak ezt a hitet Izsák feláldozásakor adta az Örökkévaló, és ekkor is próbálta meg, hogy valóban hisz-e a feltámadásban. Szellemi értelemben Ábrahám számára meghalt a fia, mert eltökélte, hogy minden belső, emberi ellenkezés ellenére feláldozza. Már csak a feltámadásában hitt, amikor lesújtani készült rá. E hite teljesen élő volt, és azzal, hogy a Mindenható megállította, számára „feltámadt” Izsák. Amikor ez a hit kiállta a próbát, a kos adott kimenekedést, melyet a szarvánál fogva vont az oltárra.
Azoknak, akik elfogadták a Messiást, és Benne haltak meg, a hitük ugyancsak kiállta a próbát, mint Ábrahámé. Ők a kosszarv megfújásakor támadhatnak fel a Megváltóban, Isten hitükre valóságosan azzal válaszol, hogy feltámasztja őket.
Az emlékeztető sófárfújás tehát jelképe a feltámadásba vetett hitnek is, ami majd a Messiás Teste számára az utoljára felhangzó sófár megfújásakor lesz valósággá.

 (5) A figyelmeztető sófár

„Embernek fia! szólj néped fiaihoz és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit ő magok közül, és őt őrállójokká teszik:
Ha valaki hallándja a trombitaszót (sófár szavát), de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljő és őt utóléri: az ő vére az ő fején lesz. Hallotta a trombitaszót (sófár szavát), de nem hajtott az intésre, tehát az ő vére ő rajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét.” (Ezék. 33, 2-5 – Károli)
A Messiás eljöveteléig a Ros hasanakor megszólaló sófár legfőbb intése számunkra az lehet, hogy meg kell igazulnunk. A kürtzengés ünnepe minden évben a Megváltó visszajövetelét is hirdeti, azt üzenve: „Most még a földi sófárok szólnak, de nemsokára a mennyei hangzik fel, és addigra készen kell lennünk.” Az „őrtálló” erre figyelmeztet és óv minket a közelgő veszedelemtől. A fegyver, az éhség, a nyomorúság már közelít, de ha hallgatunk az intésre, megmenekülünk.
 A Ros hasana központi üzenete a zsidóság számára a felhívás a megtérésre, figyelmeztetés arra, hogy az ítélő Isten elé kell állnunk. Az ünnepnek ezt az üzenetét, a hozzá kapcsolódó szokásokat azonban az elragadtatásra készülődés fényében érdemes is végiggondolni.
A rabbinikus hagyomány az élet múlékonyságára figyelmeztet. A zsidó új év kezdetén azt mondja, hogy tartson az ember számadást. A sófár erre a számadásra hív fel, ébreszt fel éles hangjával. Egy zsidó tradíció szerint nevelkedett messiáshívő testvér azt mondta, a sófárnak úgy kell szólnia, hogy az ember libabőrös legyen. E hangnak egyfajta ébresztőnek kell lennie, figyelmeztetésnek a végre és arra, hogy Bíró elé kell állnunk.
A rabbik három könyvet említenek, az élet könyveit, amelyeket ilyenkor nyitnak meg. Az egyik élet könyvében vannak az igazak, a másikban gonoszok. Az ő sorsuk már eldőlt. A köztes állapotban lévők vannak a harmadik könyvben. Mindezzel a bűnbánat szükségességét hangsúlyozzák a rabbik, hogy ki-ki gondolja át, mit tett, és ennek megfelelően melyik könyvben szerepelhet…
Érdekes módon az élet könyvéről sokkal többet ír az Újszövetség. A Jelenések könyvében szerepel legtöbbször, amelyben a sófárfújások is a leggyakoribbak.
Az Újszövetség szerint: Az élet könyve a Bárányé (Jel. 13, 8; 21, 27), és az igazak nevei vannak felírva benne (Fil. 4, 3). A mennyei Jeruzsálembe csak az megy be, aki be van írva a könyvbe (Jel. 21, 27). Jesua maga is mondja: „De annak ne örüljetek, hogy a szellemek alátok vannak rendelve, annak örüljetek, hogy a nevetek a mennyekben be van írva.” (Luk. 10, 20- Csia)
Ezek az Igék kérlelhetetlenül szembesítenek minket azzal a kérdéssel, hogy be vagyunk-e írva az élet könyvébe?  Fel vannak-e írva a neveink a mennyben? Vagy igen, vagy nem. A sófár erre is emlékeztet, amikor éles hangja belehasít levegőbe és felriaszt. Most még lehet korrigálni, bűnbánatot tartani…
„És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek  nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.” (Jel. 20,12 – Károli vö. Dán. 7,10)
A készülődés, a várakozás az elragadtatásra, az évenként visszatérő újabb és újabb figyelmeztetés a bűnbánatra, önvizsgálatra, számadásra mind megvan ebben az ünnepben!

 (6) Ítélet

"Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is. Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja. Kürtnek (sófárnak) és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!“ (Sof. 1,14-16- Károli)
És látám azt a hét angyalt, a ki az Isten előtt álla; és adaték nékik hét trombita (sófár)… És a hét angyal, akinél a hét trombita vala, készüle a trombitáláshoz (sófár fújáshoz)
Az első angyal azért (megfújta a sófárt) trombitála, és lőn jégeső és tűz, vérrel elegy, és vetteték a földre…” (Jel. 8, 2.6.7 – Károli)
A sófár az ítéletre is figyelmeztet és emlékeztet minket. A kürtnek napja lesz az ítélet napja „a büszke tornyok ellen” (Sof. 1, 16). Erről ír a Jelenések könyve is, hogy ítélet lesz a földön, amelyet az angyali sófár szava fog megelőzni (Jel. 2.6.7.8.10 stb.). Ez a figyelmeztetés összekapcsolódik a bűnbánatra hívással vagy annak végiggondolásával, hogy vajon az élet könyvében be van-e írva a nevünk?
Egy sófár szól, de a hangja egyszerre több üzenetet közöl. A nagy sófárfújás, ami után eljön a szentek elragadtatása, azoknak, akik itt maradnak, egyben ítéletet hirdet. Ebben a korszakban más sófárok is megszólalnak (Jel. 2.6.7.8.10 stb.).
A sófár az ítéletre is figyelmeztet és emlékeztet minket. A kürtnek napja lesz az ítélet napja a büszke tornyok ellen” (Sof. 1, 16). Erről ír a Jelenések könyve is, hogy ítélet lesz a földön, amelyet az angyali sófár szava fog megelőzni (Jel. 2.6.7.8.10 stb.). Ez a figyelmeztetés összekapcsolódik a bűnbánatra hívással vagy annak végiggondolásával, hogy vajon az élet könyvében be van-e írva a nevünk?
Jeremias igy szol:
„Oh én belsőm, oh én belsőm! , oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt (sófár) szavát, a harczi riadót! Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt! Meddig látok még hadi zászlót, és hallom a kürt (sófár) szavát?”
 (Jer. 4,19-21 – Károli) 
(7) Bűnbánat 

Ez az ünnep legfontosabb üzenete a zsidóság számára. Az ünnep előző jelentéseinél szóltunk az élet könyvéről, a sófár ébresztő, figyelmeztető hangjáról…
Az évnek ez az egész időszaka a bűnbánat és az önvizsgálat jegyében telik el.  a vallásos zsidók már az egész elul hónapot (hatodik hónapot) azzal töltik, hogy felkészülnek az ünnepre, a félelmes napokra. Ezen érdemes elgondolkodnunk, mert üdvtörténeti szempontból a Messiás népe is most a hatodik hónap végén jár.
Majd a Ros hasana indítja el a bűnbánatra hívással azt az időszakot, ami tíz napig tart, és „félelmes napoknak” nevezik. A tíz nap a Jom kippurral zárul le, és ez teszi teljessé.  Az ünnepekre előírt szertartás szerint a sófár csendben marad tíz napig, a „félelmes napokban” és Jom kippur végén hangzik fel.
Végül egy érdekes párhuzam a messiási zsidók értelmezéseiből az ünnepre:
Abban az időben, amikor a Templom fennállt, a papság minden reggel három trombita megfújásával hirdette ki a Templom kapuinak kinyitását. Ennek alapján él egy hit, amely szerint kürtzengés ünnepén az első sófárhang a mennyek kapujának megnyílását jelenti be. E tradíció megjelenik János Jelenéseiben, amikor az apostol írja: „Egy nyitott ajtót láttam a mennyben, és az előbbi hang, melyet úgy hallottam, mikor velem beszélt, mintha kürt (trombita) harsogna, megszólalt: „Jöjj fel ide. …” (Jel. 4, 1- Csia).
E hagyomány szerint a mennyek kapuja kinyílik, és fogadja a bűnbánó imádságokat, és nyitva marad egészen Jom kippur végéig. Az engesztelés napjának liturgiája egy hosszú sófárfújással végződik, amely kihirdeti, hogy a mennyek kapuja bezárult és az ítélet meghozatott.9

ÁMEN   ÉS   ÁMEN
______________________________________________________

2012. szeptember 11., kedd

PRÓFÉTAI ÜZENET - MAGYAR JOM KIPPUR

PRÓFÉTAI  ÜZENET  A  MAGYAR  EKLÉZSIA  SZÁMÁRA :
ELJÖTT A KÖZÖS BŰNBÁNAT, A KIENGESZTELÉS IDEJE, A SZELLEMI TEMPLOM FELÉPÜLÉSÉNEK, A SZELLEMI  IMÁDÁSNAK AZ  IDEJE !

Az alábbi prófétai üzenetet ma olvastam a "Júda Oroszlánja" c. weboldalon.  A szerző általános felhatalmazása alapján azért osztom meg én is, hogy segítsek minél többekhez eljuttatni az Úrnak ezt az aktuális prófétai  "kürtszavát", felhívását !  Teljesen bizonyos vagyok abban, hogy az Úr küldte ezt a rendkívül időszerű, üzenetet a magyarországi eklézsia számára !  "Akinek van füle a hallásra, az hallja, mit mond a Szent Szellem, a Gyülekezeteknek !" (Jel.3:10,)  A magam részéről mindet megteszek az Úr segítségével, hogy a prófétai felhívásnak engedelmeskedjek, és ebben másoknak is segíteni szeretnék !
_____________________________________________________________________

Magyar Jom Kippur ünnepe
(Bűnbánat és kiengesztelődés ünnepe)
Suchné S. Ilona

A Szent Szellem napok óta ezt az igét lükteti bennem és tudom, hogy addig, amíg ki nem hirdetem ezt a látást, amit most ad, addig ez a lüktetés és késztetés nem múlik el.
Azt mondta, hogy most két kihirdetést tegyek közzé, mindegyik olyan, amiről már korábban beszéltem, csak most egészen konkrét és aktualizálni kell ezekre a mostani napokra. Két szellemi valóság ez, amelyet a Szent Szellem akar ma elvégezni, és amire a Szent Szellem azt mondja, hogy:akinek szól és aki azonosulni tud vele és megérti az Úr szavát az beleáll, együttműködik ezzel az igével és egyben Isten akaratával, az lépni fog és áldására lesz ez a lépés.
Prófétai szóval hirdetem ki, hogy a II.Krónika 5:2-14 szellemi valóságát fogja a Szent Szellem ezekben a napokban elvégezni és támogatni a magyar Eklézsiában.

 „Akkor összegyűjtötte Salamon Izrael vénei, és minden törzsfőjét, Izrael fiainak családfőit Jeruzsálemben, hogy elvigyék az Úr szövetségládáját Dávid városából, azaz Sionból. Összegyülekeztek tehát a királyhoz mindezek az Izraeli férfiak, a hetedik hónapban az ünnepen. Amikor Izrael vénei mind megérkeztek, a léviták fölemelték a ládát, és fölvitték a ládát meg a kijelentés sátrát és a szentély egész fölszerelésé, amely  sátorban volt.  A papok és a léviták vitték azokat, Salamon király és Izrael egész közössége, amely megjelent nála, ott volt a láda előtt.

Olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy sem számba venni, sem megszámlálni nem lehetett.

Azután bevitték a papok az Úr szövetségládáját a helyére, a templom legbelső részébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá.

Amikor a papok kijöttek a szentélyből, - az ott lévő papok ugyanis mindnyájan megszentelték magukat, beosztásukra való tekintet nélkül - fölállt az oltártól keletre valamennyi énekes, lévita, Aszáf, Hémán, Jedutun a fiaikkal és testvéreikkel együtt fehér ruhába öltözve, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal és velük együtt százhúsz harsonát fújó pap. Amikor hangosan szóltak a harsonák és a hangszerek, és dicsérték az Urat…. akkor a házat, az Úr házát felhő töltötte be, úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert AZ ÚR DICSŐSÉGE BETÖLTÖTTE AZ ISTEN HÁZÁT.”

Istennek az akarata az, most 2012 szeptember hónapjában, hogy ez az ige elkezdjen megvalósulni Magyarországon az egyéni életekben és a közösségekben, gyülekezetekben egyaránt.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Az a Dávid sátora, amelyik eddig külön állt és csodálatosan működött a Mózesi sátoron kívül, Isten támogatásával ma országunkban is, az most bekerül a felépített, elkészült salamoni templomba és ott folytatódik tovább, egy magasabb szinten, az Isten prófétai imádása együtt az istentisztelettel.

Ma Magyarországon ugyanígy volt távol a prófétai szolgálat a hagyományos istentiszteletektől és ezekben a kicsiny Dávid sátoros csoportokban ott volt a prófétai szó, ott volt Isten jelenléte, ők nem a Mózesi hagyományos istentiszteleti alkalmakat tartották. Eközben felépült és előállt az apostoli szolgálat, felépült az apostoli templom, most eljött a kairosza annak, hogy a próféták is és Isten népe is beleálljanak az apostoli látásba.

Dávid sátora csak addig állt külön, amíg a templom fel nem épült. Ma az Isten prófétái csak addig kellett, hogy külön csoportokban tartsák az istentiszteleteiket, ameddig az apostoli szolgálat meg nem születik és ameddig elő nem jönnek az apostolok, és fel nem ismerik az Úr prófétáit.

Az apostoli szolgálat megszületett, vagyis felépült a templom, de önmagában a templom, vagyis az apostoli elhívás és látás nem sokat fog érni, ha nincs benne a frigyláda, vagyis az Úr jelenléte és nincs benne a Dávid sátoros istentiszteleti forma. Ehhez pedig az szükséges, hogy a Szent Szellem által felkészített próféták és maga a prófétaság Szelleme együtt tudjon haladni apostoli vezetés mellett. Az kell, hogy bekerüljenek a próféták azokba a gyülekezetekbe, ahol ott van az apostoli látás.

Olvasd el Isten népe még egyszer ezt az igét, és engedd meg, hogy a Szent Szellem megnyissa előtted és beszéljen veled, ezzel kapcsolatban.

Össze kell kapcsolódnia először is a két szolgálati ajándéknak, és el kell fogadni a most megszületett apostoli látást azoknak, akiknek a Szent Szellem szól ma ezen igék által.

Nemcsak elfogadni kell azonban, hanem bele is kell állni abba és együtt haladni az apostoli látással.

De tovább megy a Szent Szellem: amikor ez megtörténik, ezek után, ezek után…. Elérkezik a magyar Jom Kippur ünnepének a megszervezése, az apostoli és prófétai szolgálattal együtt.

Ez az Atya terve és akarata ebben az évben Magyarországon, és aki hallja értse meg!

A Jom Kippur ünnepe a zsidóknál a hetedik hónap tizedik napja, az engesztelésről szól. A Jom Kippur ünnepe a nagy Engesztelőnap, amelyen a zsidók böjtölnek, és bűnbánatot tartanak.

A magyar Jom Kippur ünnepén az a látás, hogy a magyar nép összegyülekezik egy nagy nemzeti bűnbánó alkalomra, apostolok és magyar próféták vezetésével, ahol meg fog történni az, amit Salamon az új felépített templomban elvégzett.

A Nagy Engesztelő nap, az „ünnepek ünnepe” volt a zsidók számára.

Legyen egy ilyen ünnep a magyar nép számára is, amely Isten által támogatott ünnep lesz és az Isten áldását fogja maga után vonni nemzetünk életében is.

II.Krónika 6:12-42

„Azután odaállt Salamon az Úr oltára elé, Izrael egész gyülekezetével szemben és kiterjesztette kezeit. Salamon ugyanis egy emelvényt készíttetett rézből, és azt a bekerített hely közepén helyeztette el. Föllépett rá, majd térdre esett Izrael egész gyülekezetével szemben, kezét kiterjesztette az ég felé , és ezt mondta: Uram, Izrael Istene! Nincs hozzád hasonló sem az égben, sem a földön! Megtartod a szövetséget hűségesen szolgáiddal szemben, akik teljes szívükkel neked tetsző életet élnek.
Megtartottad, amit ígértél szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak.
Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon.
Tekints szolgád imádságára és könyörgésére, Uram, Istenem és hallgasd meg a kiáltást és imádságot, amikor szolgád színed előtt imádkozik!
Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre,amelyről azt mondtad, hogy ott lesz a te neved. Hallgasd meg az imádságot, amikor szolgád ezen a helyen imádkozik! Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek a könyörgését, amikor imádkoznak ezen a helyen!
Hallgasd meg lakóhelyedről a mennyből, hallgasd meg és bocsáss meg nekik!
Ha majd valaki vétkezik felebarátja ellen………..Ha majd bezárul az ég, és nem lesz eső, mert vétkeznek ellened…. Ha majd éhínség lesz az országban….. Ha majd néped hadba vonul ellenségei ellen….. és vétkeznek ellened…..de szívből megtérnek….hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből imádságukat és könyörgésüket és pártold ügyüket!

BOCSÁSD MEG NÉPEDNEK, HOGY VÉTKEZETT ELLENED!”


Ezen az alkalmon apostoli – prófétai kihirdetéssel felajánljuk Magyarországot Isten királysága számára, ezen az alkalmon egy nemzeti szintű megtérésbe vezetjük a magyar népet, és egy behelyettesítő bűnbánatot tartunk az elődeink bűneiért.

Az apostoli szolgálat és az apostoli gyülekezetek elindulásának ez a kezdete !

Az ébredésnek ez a kezdete !

Magyarország szellemi reformjának ez a kulcsa, Magyarországon a fordulatnak ez a kulcsa. A magyar Purim ünnepéhez ez a nemzeti szintű bűnbánat fog vezetni, mert nemcsak Salamon vezette be a népet egy ilyen bűnbánó alkalomra, hanem két prófétai közbenjáró, Eszter és Márdokeus is, aminek következménye lett a Purim ünnepe, az öröm és a vígasság ünnepe.

Azt mondod: – sok ilyen alkalmat rendeztek már Magyarországon.

Azt kérdezem, hogy: - és lett valami pozitív következménye?

A Szent Szellem válasza a kétkedőknek: három dolog szükséges ahhoz, hogy Magyarországon elérjük a célt, és sikeres legyen a szellemi rendszerváltás, eredményes legyen a közbenjárásunk.

Isten a apostoloknak és prófétáknak adja oda a stratégiát, de nekik is a kairosz időben kell azt végrehajtani – a Máté 10:11-15-ben láthatjuk azt, ahogyan Jézus az apostolokat kiküldi a területre, és az apostolok fogadásának a módja, a hozzájuk való viszonyulás határozza meg azt, hogy az Úr áldást vagy ítéletet bocsát – e arra a területre.

A stratégiától eltérni – a győzelem meghiúsulását jelenti

Próféták és prófétai beszédek nélkül, az Istentől rhémaként megkapott stratégiát nem lehet végrehajtani.

Egy stratégiát adott az Úr Magyarország szellemi rendszerváltásához. Megfújjuk a kürtöt országszerte egy összegyülekezésre, nemzeti szintű bűnbánatra hívjuk Magyarországot, ahol a felismert bűnök alapján megtérünk testületi szinten őseink bűneiből, ahogy Dávid is tette.

106. Zsolt.6

„Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el.”

Próféták és apostolok vezetésével fog ez az alkalom létrejönni, ahol prófétai kihirdetésekkel, prófétai szavakat szólunk Magyarország felett. Hiszen nem elég az, hogy a prófétai beszédek írott szavak formájában menjenek ki, Isten akaratát prófétai szóval kell kihirdetni Magyarországon.

Ennek a nemzeti szintű összegyülekezésnek még ebben az évben meg kell történnie, és így Magyarország elindul egy új kezdet felé Jézus nevében.

Ezt fogjuk tenni:

Magyarország minden magyar embernek a szívügye. Ezért kérjük a vezetőket, pásztorokat, hogy mozgósítsanak mindenkit, aki változást szeretne, hogy vegyenek részt ezen az alkalmon, felekezettől függetlenül. Mivel ez az Istentől kapott stratégia, ezért aki ellene áll ennek, az Istennek áll ellene. Ez egy felekezeten felüli alkalom lesz, ahol szellemi szemeinkkel látjuk, hogy hitetlenek és politikai vezetők is jelen lesznek.

Most megfújjuk a kürtöt a Sionon Jézus nevében, és aki hallja és megérti, adja tovább!

Mivel Magyarországot még eddig senki sem tudta bevinni az Istentől kapott örökségébe és Isten királyságát még eddig nem láttuk kiteljesedni, és mivel még a szellemi rendszerváltást Isten akarata szerint Magyarország nem tudta megvalósítani, ezért nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy elutasítsuk az Úr akaratát.

Szeretném azt mondani azoknak, akik már eddig is sokat jártak közben, hogy azért, mert nem történt semmi vagy esetleg még rosszabb lett a helyzet, az nem azt jelenti, hogy ez a most felvázolt stratégia ne lenne az Úrtól.

Ezért összekapcsolódást szólunk ma a különböző területeken levő apostoli és prófétai csapatoknak, hogy nemzetünkért együttes erővel járjunk közbe, és együttes erővel hirdessük ki Isten királyságát.

Előhívom ma Magyarország minden szegletéből Isten Királyságának harcos seregét, az apostolokat, prófétákat, őrállókat, a vezetőket, a harcosokat, és közbenjárókat, egy nemzeti szintű összegyülekezésre.

Magyarország! A válasz és a megoldás a te kezedben van!

Magyarország!
Eljött a nemzeti szintű bűnbánat és megtérés ideje!
A megoldás a te kezedben van, rajtad múlik!

Magyarországon legyen minden hívő ember szívügye az, hogy mozgósítsuk a szenteket erre a nagyszabású, felekezetközi bűnbánó alkalomra !

A férjem látásban egy stadiont látott telve emberekkel, akik mind ezzel a céllal gyűltek össze és azért, hogy együttesen kinyilvánítsák Jézus Krisztusnak az uralmát és hatalmát nemzetünk felett.

Azt mondja az Úr: „Vedd el kezemből ezt a serleget Magyarország, amelyben a megtérés, a bocsánatkérés, bűnbánat bora van és igyál belőle ! ”

Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: „Igyatok belőle mindnyájan, ki kell innotok a megtérés, kiengesztelés borát. Ki kell innia politikusainknak, az ország szellemi vezetőinek, Krisztus testének és mindenkinek határainkon belül és kívül !”

„Vedd el kezemből ezt a serleget Magyarország, mert az isteni meglátogatásod kulcsa ez!”
„Magyarország! Magyarország! Eltávoznak pusztítóid!
Mert megszánta népét az Úr és könyörül rajtad.
Pusztítóid és rombolóid pedig kivonulnak belőled! „ - így szól az Úr !

Amikor a Salamoni templom felépült, akkor mindkét sátor fölszerelése oda bekerült, a Mózesi kijelentés sátor és az addig különálló Dávid sátora.

Ma Magyarországon így hirdetem ki, hogy eljött az Istentől rendelt kairosz ideje annak, amikor a hagyományos gyülekezeti struktúrákat otthagyva Isten népe beleállhat a megszületett apostoli – prófétai látásokba és szolgálatokba.

„Olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy sem számba venni, sem megszámlálni nem lehetett.„
( 2. Krónika 5:6b.)

Prófétai szóval hirdetem ki Isten aktuális akaratát az áldozatokra vonatkozóan: eljött az ideje annak, amikor az áldozatok az apostoli szolgálat tekintélye alatt folytatódnak (salamoni templomban).

Eljött az ideje annak, amikor az adakozások és a tizedadás nem az intézményes, hagyományos „Mózesi sátorba” kell vinni, mert a Szent Szellem ma tovább megy, vége van a Dávid sátoros időszaknak is, felépültek az apostoli szolgálatok, felépültek a Salamoni templomok és előálltak az Isten szerinti apostolok, Istentől kapott látásokkal.

Az anyagi életünk akkor lesz áldott, amikor ott áldozunk, ahová Isten mondja, nem a törvény oltárán, nem ott, ahol személyi kultusz van, nem a vallás oltárán, nem az épületek karbantartására és az intézmények fenntartására stb, hanem az apostoli szolgálatokba.

Ennek a kihirdetésnek az Újszövetségi megfelelője az Ap.csel 4:32-37  Csia ford. szerint:
” A sokaságnak, amely hitt, szíve-lelke egy volt. Vagyonából senki semmit sem mondott a magáénak, hanem mindenük közös volt.
33 Az apostolok nagy hatalommal tettek tanúságot az Úrnak, Jézusnak feltámadásáról és mindnyájukon nagy kegyelem nyugodott.
34 Mert szűkölködő egy sem volt közöttük. Akik ugyanis telkeket és házbirtokokat szereztek, eladták birtokaikat, az eladottaknak árát elhozták és az apostolok lábához tették, azután széjjelosztották, ahogy kinek-kinek a szüksége kívánta.
36 József, akit az apostolok a Barnabás melléknévvel láttak el, minek jelentése: bátorítás fia, aki ciprusi származású lévita volt,
37 miután volt egy szántóföldje, azt eladta, a pénzt elhozta és az apostolok lábához tette.”

Prófétai szóval hirdetem ki Isten akaratát, hogy aktualizálódjon ez az ige ezekben a napokban Magyarországon !

Akkor lesz igaz Isten igéje,hogy: ”nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem”, hogyha nem a vallásba és nem Babilonba visszük az adományainkat, hanem az apostoli – prófétai szolgálatba illetve a szolgálati ajándékok által vezetet gyülekezetekbe.

Ahol látjuk megtörténni  a II.Krónika 5.12-14 szellemi valóságát, vagyis az 5 szolgálati ajándék megszületését, oda kell vinni az áldozatokat.

Ez az Atya mai terve és áldott az, aki megérti és meg is teszi az Ő akaratát !

Krisztus teste és az Eklézsia, nem a lelkészek, papok, püspökök vagy elnökök, pásztorok lábai elé tették az áldozataikat, hanem az apostolok lábai elé, az Isten szerinti apostolok lábai elé, akiket Isten nevezett annak.

A magyar hívőknek ma nem külföldi apostoli látásba kell beleállnia és oda adakoznia, hanem a magyar apostoli mozgalomhoz, amelyik már helyreállt, mert az örökségük ott van elkészítve.

A tizedadás áldása és az adakozás áldása akkor válik számunkra valósággá, hogyha Isten alapelvei szerint végezzük azt.

Dávid sátorának a bekerülése a salamoni templomba egy prófétai kép, gyönyörű előképe Krisztus Teste megszületésének, és a szolgálati ajándékok elindulásának.

Fontos, hogy a keresztények kinyilatkoztatás alapján álljanak bele egy apostoli látásba, mindenki abba, amelyikbe személyesen ő beleillik. Az örökséged ott tud felfakadni, abban az apostoli gyülekezetben, ahova az elhívásod szól, mert ha nem az Isten szerinti helyeden vagy, akkor frusztrálódsz, és nem fogsz kiteljesedni.

Az első gyülekezet adakozáson kívüli másik ismérve az volt:  ( Csel.2:42, )
„ kitartóan részt vettek apostoli tanításban. ”

Az Atya akarata az ma, hogy ez az ige ne csak logosz legyen és ne csak betű maradjon, hanem valóság legyen ma a gyülekezetekben.

Végezetül az utolsó ige is akkor fog megtörténni, hogyha mindezek meg tudnak valósulni Krisztus Testében.
„Az Úr dicsősége betöltötte Isten házát.”

Eljött az ideje, hogy az apostolinak nevezett gyülekezetekben is mindezek a helyére kerüljenek, mert az Isten dicsősége addig nem fogja betölteni Isten házát, amíg nincsenek elfogadva az Istentől küldött próféták, amíg azok a szolgálati ajándékok nincsenek a gyülekezetekben, akiknek ott a helyük !

A Szent Szellem ma ezekkel az igékkel munkálkodik együtt, nekünk pedig a Szent Szellemmel kell együtt mozdulnunk !

Ezért áldott az, aki beleáll és elfogadja, áldott az, aki megérti a Szent Szellem szavát és áldott az, aki megteszi Isten akaratát !

„Boldog, aki megtartja e prófétai igéket.”

Suchné S. Ilona
2012.09.07.
Forrás: Júda Oroszlánja http://judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=35255446

_________________________________________________________________________

Énekek Éneke a Királyról,  a Szerelmesről !


___________________________________________________________________________________
Kapcsolódó linkek :   
                                 IMÁDD  ISTENT
                                 Magyar eklézsia meglátogatásának ideje elkezdődött
                                 Végidők jelei : Prófétai üzenet
                                 Hova fussak Babilonból

___________________________________________________________________________________