2013. június 7., péntek

MAGYARORSZÁG AZ ÍTÉLET KÜSZÖBÉN !

KIÁLTÓ FIGYELMEZTETÉS MAGYARORSZÁG ÉS A MAGYAR EKLÉZSIA SZÁMÁRA !

„Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.” (Ámos 3:7,)

„És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.”  (Joel 2:28,)

Tartalom :
I.      Bevezető
II.     Prófétai látomások Magyarország közeledő újabb ítéletéről
III.    Idézet a prófétai üzenetet beküldő szolgáló testvér leveléből
IV.   Washington - Magyarország a nácizmus kapujában
V.   Trianon ítélete, a büszke magyar nacionalizmus gyümölcse

Feliratkozás a Krízis Misszió Hírlevelére itt,  és a  cikk végén !

I.    Bevezető 

Az elmúlt 1,5 évben Isten felelősséget helyezett rám, hogy figyelmeztessem a magyar eklézsiát arra a nemzeti átokra és ítéletre, amit a nemzeti és alaptörvényi szintre emelt bálványimádással való megalkuvás jelent a nemzet és az eklézsia számára. Erről szól több bejegyzésem, többek között a :
-       Kiáltó szó a pusztában,     (a címekre kattintva megtekinthető)

Isten ítélete közeledik Magyarországra, és a bálványimádással kompromisszumra lépett magyar eklézsiára egyaránt. Az Úr egyre többeken keresztül küldi a figyelmeztetést, ahogy azt az Ámos 3:7. versben meg is ígérte. Kérdés csupán az, hogy még mennyi türelmi időt kapunk az Úrtól. A kegyelmi idő mindig a megtérésre adatik, magunk megítélésére, megtérésre. Ha ez elmarad, akkor az ítélet kívülről jön, szintén a megtérésre vezetés céljából. Jobb magunkat megítélni, és kegyelmet kapni, mint külső ítélet útján jutni megtérésre. Sokszor a külső ítélet esetén sem tér meg a nemzet, vagy az egyház, hanem még jobban fellázad Isten ellen, így elveszti a kegyelem lehetőségét, és jut a végső ítéletre.
Ezt a bejegyzést éppen  AZ ÚRTÓL JÖVŐ ELŐRE FIGYELMEZTETÉS OKÁN teszem közzé, hogy személyesen is, egyházilag is felismerésre, beismerésre és megtérésre jussunk, és kegyelmet kapjunk a magunk, és országunk számára !

Az alábbi prófétai látomásokat tegnap kaptam meg postai levélben egy Istenfélő, hiteles szolgáló testvérünktől, akit legalább 15 éve ismerek. Ő sokat imádkozik, és nagyon a szívén viseli Magyarország és a magyar eklézsia sorsát. Az ő engedélyével közzé teszem ezeket a prófétai üzeneteket, amit a közösségükben kaptak az Úrtól, mivel az Úr felelősséget helyezett rám, hogy a fenti Ámos 3:7, üzenete szerint, az Úr újabb figyelmeztetése ez úton is eljusson az Isten népéhez, és mindazokhoz, "akiknek van füle a hallásra"! Érthető okokból, a közzétételhez csak azzal a feltétellel járultak hozzá, ha nevüket nem közlöm. Kérésüknek természetesen eleget teszek.

II.    Prófétai látomások Magyarország közeledő újabb ítéletéről

1.              Látomás ,  2011. 09. 21.-én

Reggel feljött bennem, hogy böjtöljek több dologért. Az egyik az volt, hogy Isten nyilvánvaló látásban, - nem homályos beszédek által, -  szóljon hozzám az ország helyzetével kapcsolatban.

Este, az alkalom elején imádkoztunk. Ima közben nagyon erősen kezdtem érezni az Úr jelenlétét és dicsőségét. Ekkor szólt hozzám Isten látomás által.


 „Először láttam messziről Magyarországot, mintha valamilyen műholdas kép lett volna. Köd borította be, és ez a köd sűrű fekete volt, valamilyen füstszerű homály az országon. Itt-ott ritkán világos pont, vagy valami fénysugár szerű valami látszódott, de nagyon pici fénypontok voltak.  A köd lefedte az országot.

Ezután egy alakot láttam válltól felfelé. Inkább emberi, mintsem démoni alak volt, durva anyagú barna ruhát, fején csuklyát viselt. Az alak mögött sötét (Fekete-barna-narancssárga) háttér volt, nem tudtam pontosan kivenni, de talán egy romváros, utca, félig-meddig már pusztaság, leégett vidék.  Amikor megláttam az alakot, két szó jött fel bennem: „Menekülni !” - és „Elrejtőzni !”  Elmenekülni az országból, és elrejtőzködni, nem beszélni a dolgokról, csak azok előtt, akikben meg lehet bízni.”

Amit mi megértettünk ebből, csak röviden :
-       fekete köd :  boszorkányság, bálványimádás, katolikus uralom
-       egy-egy világos pont :  azok az élő hívők, akik látnak, és megdöbbentően 
        kevesen vannak,
-       barna csuhás, csuklyás alak : jezsuita szellemiség, katolikus uralom,
-       színek, fekete – barna – narancssárga : sátáni szellemiség – jezsuita, 
        katolikus, Horthy rendszer szellemisége – összefonódva a Fidesszel,
-       pusztaság : szegénység, anyagi csőd az országban,
-       romváros : polgárháború-, és/vagy természeti katasztrófa következményei, 
        gazdasági összeomlás,
-       leégett vidék : vidékiek anyagi ellehetetlenítése, polgárháború-, és/vagy 
         természeti katasztrófa nyomai,

_________________________________________________________________

2.            Álom,  2012. január vége

Egyik péntek este álomban láttam egy területet, aminek az alakja hasonlított Németországéhoz és Franciaországéhoz. Ez a terület, egy „játszma” helyszíne volt. Két címer alakú folt (egy kék, és egy szürke,) lépkedett rajta. Hasonló volt egy sakkjátszmához. Az egyik fél lépése, a másik fél lépésének a következménye volt. A területen egyre feljebb haladtak. Az út kb. 70%-át tették már meg. Ekkor egy hangot hallottam : „Még néhány lépés a végéig” !

„Ezután egy sötét, feketés háttér előtt egymással szemben felsorakozó két erőt láttam. Nem tömeg volt, csak egy-egy végtelennek tűnő hosszú sor. Az egyik bal oldal felöl állt, a másik jobb oldal felöl. A sorokban emberek álltak, Mindkét sor kezében puskák (hasonlított a szuronyos puskákra). Az emberek egyenruhában voltak, a baloldali soré más színű volt ( zöldes-szürkés,) mint a jobb oldali soré, amelyik kékes-feketés volt.  A baloldali sor csak állt, nem mozdult, nem csinált semmit. Fentről, egy emelvény tetejéről egy hang kiadta a tűzparancsot. Ekkor a jobb oldali sorban az első ember lelőtte a vele szemben álló bal oldali sor első emberét. Mintha azonnal megbánta volna a lövést, és ráeszmélt volna, hogy mit tett, jobb kezével előre nyúlt. Fejét lehajtotta, lassan letérdelt, majd elhasalt a földön. Ezután ismét tűzparancs hallatszott, és a második jobboldali ember lelőtte a vele szemben álló második baloldali embert, és az előbbi jelenet játszódott le, a jobboldali ember lehasalt. Ezután kb. kétszer még megismétlődött a jelenet, mire jött egy újabb tűzparancs, és az egész jobboldali sor lelőtte a vele szemben álló bal oldali sort, de már nem egymás után, hanem egyszerre !  Ezután felébredtem.”
_______________________________________________________________

3.           Látomás,  2012. július hónapban

Az összejövetelen újra nagyon érezhető volt az Úr jelenléte, és a földre rogytam. Ekkor egy látomást láttam.

Láttam egy síkságot, ami egy csatatér volt.  Az egésznek ködös, szürkés színe volt, élénk színek nem voltak. A csata már lezajlott, mindenhol csak romok, és pusztulás volt. Tudtam, hogy a csata napjainkban zajlott le, mégis középkori hangulata volt a látványnak. A középkori hangulatot egy olyan kétkerekű kordé adta, amely elé lovat szoktak befogni, és árut szoktak szállítani vele. Ez a kordé fel volt borulva, üres volt, és a ló sem volt befogva előtte. Élőlényt sehol sem láttam.

Ezután a síkság távoli végén egy mélyfekete sötét hegyláncot láttam. A hegylánc fölött egy élénk narancssárga csík húzódott, amely pontosan követte a hegylánc vonulatát, csúcsait. Egyébként az égbolt is sötét volt, csak ez a narancssárga csík világított, ez  jelentette a jelenben a fényforrást.”

Amit mi megértettünk ebből, csak röviden :
-       csatatér : polgárháború,
-       felborult üres kordé : gazdasági csőd, tönkrement vidék,
-       középkori hangulat : katolicizmus uralma az egész országon,
-       sötét, mélyfekete hegylánc : az országot leuraló, a Fidesz mögött álló 
sátáni erősség, szellemiség,
-     narancssárga, a hegyvonulatot lekövető világító csík : 
Fidesz egyeduralma, mivel több szín nem volt látható.

______________________________________________________________

III.    Idézet a beküldő testvér leveléből

„Az, hogy Magyarországon nagyon csúnya dolgok következnek, számomra nem kérdés, sokkal inkább az, hogy mikor. Ha csak a józan eszemre hallgatnék is, és az Úr nem szólt volna nekem, hogy menjek el innen, akkor is elmennék. Nem akarok szenvedője lenni annak, ami a magyar népre vár, akik előidézték és létrehozták szavazatukkal azt, ami van, és ami bekövetkezik. Nem beszélve keresztény gyülekezetek tömegeiről, akik támogatták ezt. Ez az, amikor nincs látás. Aratni fognak, a hívők és nem hívők egyaránt, akik ezt választották, sőt most is sokan ugyanúgy támogatják. Én ebben az aratásban nem akarok részt venni, és nagyon sajnálom azokat, akik ugyanúgy fognak szenvedni emiatt, és szenvednek most is, akik nem akarták ezt. Magyarország nem ébredés, hanem valami egészen más előtt áll. Sok helyen nagyon sokat beszélnek polgárháborúról.  Te mit látsz a jövővel kapcsolatban ?”
_________________________________________________________________________

IV.    Washington - Magyarország a nácizmus kapujában

                                        (Sötét felhők Magyarország, Budapest fölött)
Hanti Vilmos Washingtoni beszéde: Magyarország a nácizmus kapujában

„Hanti Vilmos, a FIR és a MEASZ elnöke Washingtonban az amerikai kongresszus épületében 2013. június 4.-én beszédet tartott, a „Nácizmus nélküli világért” nemzetközi konferencián. A “Magyarország a nácizmus kapujában” címmel elhangzott beszéd szövegét az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.”

„Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszöntöm Önöket a 68 éves Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége és a 62 éves FIR, az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége-Antifasiszta Szervezet elnökeként. Örömmel jelentem be Önöknek, hogy létrejött a Nácizmus Nélküli Világért legújabb ága, a „Magyarország Nácizmus Nélkül” mozgalom.
A FIR az egykori partizánszervezetek, a Hitler-ellenes koalíció és a náci rezsim üldözötteinek ernyőszervezete. Három alapvető célt követ, amely teljesen megfelel a “World Without Nazism” törekvéseinek:
1./ Az antifasiszta harcosok, a koncentrációs táborok túlélői és a nácizmus áldozatai emlékének és hagyatékának a megőrzése.
2./ Aktív politikai tevékenység kifejtése a nácizmus, a rasszizmus és az antiszemitizmus újjáéledése ellen.
3./ Fontos feladatnak tartjuk a világban előforduló konfliktusok békés eszközökkel való kezelésének elősegítését. E törekvésünkért az ENSZ a FIR-nek 1987-ben a “Béke Nagykövete” címet adományozta.

Kedves Barátaim!

Magyarországról jöttem. Ez egy kis ország Európa közepén. Hazám az I. világháború után éppen a mai napon, 1920. június 4.-én elvesztette területének kétharmadát. Később Hitler oldalán az utolsó pillanatig részt vett a II. világháborúban – főleg a korábban elvesztett területek visszaszerzésének reményében.
Én azokat képviselem a FIR mellett, akik Magyarországon a hivatalos náci politikával szembeszálltak, politikai és fegyveres ellenállóként, partizánokként hozzájárultak az 1945-ös békéhez, a nácizmus akkori legyőzéséhez.
68 évvel a nagyszerű antifasiszta győzelem után azt tapasztaljuk, hogy a nácizmust végérvényesen nem lehetett legyőzni. Az 1989-es demokratikus átmenet óta egyre erősebben jelenik meg a szélsőjobb, nem csak ideológiájával, de tevőleges cselekvéssel is. 2010-től a Magyar Parlamentbe önállóan bejutott a szélsőjobb pártjaként a „Jobbik”, amelynek jelenleg 18 %-on áll a népszerűsége. A magyar szélsőjobb sokféle szerveződésből áll. Döntő többségükre jellemző a demokráciaellenesség, az antiszemitizmus, a cigánygyűlölet, a homofóbia, a bevándorlóellenesség, az idegengyűlölet az anticionizmus, az Amerika- és Európaellenesség. Ugyancsak jellemző rájuk az elvesztett magyarországi területek visszaszerzésére való törekvés, a militáns mentalitás megerősítése, a nacionalizmus, a kizárólagosságra törekvés, az intolerancia, a "Jó magyar" hamis mítoszának a terjesztése.

A magyarországi emberek egy része máig nem heverte ki az egykori felelőtlen országvezetők rossz döntéseiből adódó területvesztést, illetve azt, hogy országhatárokon túl maradtak rokonai.
Könnyű ezért meglovagolni a populista vezetőknek ezt a nagy frusztrációt. Az egyik legsúlyosabb problémánk ma az, hogy a demokrácia az elmúlt 23 évben képtelen volt átfogóan kezelni a cigányok helyzetét. A gazdasági válságban ők azok, akik legkevésbé tudják korábbi életfeltételeiket megtartani. Védtelenként könnyen válnak a szélsőjobb célpontjává. Megfélemlíti őket a paramilitáns Magyar Gárda és annak különféle variációi felvonulásokkal, erődemonstrálással.
A szélsőjobb gyakran a valós társadalmi problémák egy-egy részelemét nagyítja föl, azonban azok megoldására embertelen, populista, hamis választ ad. Érzelmi ráhatással a kiszolgáltatott, reményt vesztett embereknek könnyen tud látszólagos menedéket nyújtani. A fokozódó elszegényedést és a napi megélhetési gondokkal küzdő embereket felhasználva a problémákért hamis módon egyes csoportokat, személyeket tesz felelőssé, ezzel szítja ellenük a gyűlöletet. Ide tartoznak a zsidók is. A szélsőjobb egyik képviselője a Magyar Parlamentben már odáig ment el, hogy a zsidó származású képviselőkről nyilvántartás készítését indítványozta, a másik jobbikos képviselő pedig a holokauszt tényét kérdőjelezte meg.
A szélsőjobb már nem „csak” származási alapon üldöz népcsoportokat. Az ellenük föllépőket a korábbi verbális inzultálások után már fizikailag is bántalmazza. Engem is egy antifasiszta tüntetés után 15-20 fős szélsőjobbos fiatal banda támadott meg a múlt év őszén.

Mindezek igazolására kérem tekintsenek meg egy, olyan videoklippet, amelyet az elmúlt néhány év eseményeiből állítottam össze kollégáimmal. Láthatnak majd rasszista, xenofób, homofób, antiszemita atrocitásokat bemutató képeket, antifasiszta demonstrációk és kormány ellenes megmozdulások képeit. Egy-egy pillanat erejéig bemutatom önöknek a Magyarországon működő félkatonai szervezetek megfélemlítő tevékenységét, a magyarországi könyv és zászlóégetés, illetve zsidótemető meggyalázásának képeit a mélyszegénységet ábrázoló képsorokkal. A filmben megjelennek az ellentüntetések képei, a tiltakozások a kormány politikája ellen, a demokratikus érzelmű emberek megnyilvánulása is.

Szélsőjobb számos országban létezik, de más országokban a kormányok legtöbbször igyekeznek mindent megtenni annak visszaszorítására. Magyarországon sajnálatosan nem ez a helyzet. Azt tapasztaljuk, hogy a kormánypártok nem hogy nem határolódnak el a szélsőjobbtól, hanem ezer szállal kötődnek hozzá, sok esetben a szélsőjobb programját valósítják meg. A kétharmados többségben lévő kormánypárt ahhoz a két világháború közötti horthysta ideológiához kanyarodott vissza, amely meghozta a zsidótörvényeket, amely az egykori elcsatolt területek visszaszerzéséért küzdött, amikor a kis Magyarország tragikomikus módon hadat üzent az Egyesült Államoknak, a Szovjetuniónak. Ez a fasizálódó politika sodorta bele Magyarországot Hitler oldalán a II. világháborúba. 1945-ben Magyarországot az antifasiszta koalíció fölszabadította. Amíg a humanisták, az antifasiszták szerte az országban ezt ünnepelik, addig a mai Honvédelmi Minisztérium azokat a magyar katonákat dicsőíti, akik Hitler oldalán harcoltak.

Az Orbán-kormány kétharmados többségével egy tekintélyelvű rendszert hozott létre, ennek következtében lebontja a jogállamot, az alkotmányt pillanatnyi érdekei szerint folyamatosan módosítgatja, jelentősen korlátozza a sajtószabadságot. A közoktatás rendszerét visszaállítja a két világháború közötti időre. A jelenleg regnáló kormány megteremtette az állami korrupció kereteit. Szűk családi, baráti körbe kerülnek az állami javak, miközben a társadalom nagy része kirekesztődik a közszolgáltatásból. Jelentősen növekszik a mélyszegénység. A szegényeket a kormány nem segíteni igyekszik, hanem helyzetüket kriminalizálja. Jellemző, hogy e közben a miniszterelnök hobbyjának megfelelően költséges futball stadionok épülnek az országban, az egyik éppen a miniszterelnök vidéki háza mellett néhány méterre.
A mai Magyar Kormány dicsőíti az egykori szélsőjobboldali, antiszemita parlamenti képviselőket. Felhasználja a keresztény egyházakat, miközben a vallásszabadságot jelentősen szűkíti. Olyan személyeknek ad állami kitüntetést, akik antiszemiták, a szélsőjobb ismert képviselői.
Horthy Miklós szellemében hoz létre szimbólumokat, utcanévtáblákat cserélget, elbontja az I. köztársaság miniszterelnökének szobrát, a Horthy-korszak idejének mintájára még a Parlament környékét is visszaalakítja. Le akarja bontani a szovjet hősi emlékművet, miközben náci típusú rendezvényeket támogat. A kormánypolitika elveszi a teret az önszerveződő társadalom elől, kívülről és felülről beavatkozik a civil életbe, a szakmai szervezetek munkájába. Legyengíti a civil szervezeteket, azokat elsorvadásra készteti. Különösen igaz ez az antifasiszta szervezetek munkájának anyagi ellehetetlenítésére. Rátelepszik a kultúrára, színházi vezetőnek szélsőjobboldali, antiszemita személyeket nevez ki.

Az államhatalom demokráciában szokatlan mértékben az élet minden fontos területére kiterjedt. A kormányfő karizmatikus legitimációja ugyan még nem szilárdult meg, de politizálását nem a nyilvánosság előtti egyeztetések és kiigazítások jellemzik. A kormánypárt jelentős, nyomasztó médiatúlsúllyal rendelkezik.
A Magyar Kormányra a külpolitikában is az elszigetelődés a jellemző. Aki bírálja a kormányt, azt hazaárulónak, ellenségnek, idegen szívűnek nevezik.
Ma már tehát sebesen haladunk a demokráciából egy tekintélyuralmi rendszerbe. Az autoriter Orbán-kormány működésére jellemző a döntések nyilvánosságának a hiánya, a rendszer működése nem ész-okokra, hanem a rendszer és vezetői iránti lojalitásra, nem a szaktudásra, hanem a politikai megbízhatóságra épül.

A nácizmus ma már megjelent a magyar politikában, az autoriter hatalomtól megrontott társadalom kezdi elveszíteni védekezőképességét.
A magyarországi politikai csatározások névlegesen a jobb- és baloldal között zajlanak. A választóvonal ma mégsem a jobb- és baloldal között húzódik, hanem a tekintélyuralmi rendszer kiépítését ellenzők és az azt kritikátlanul elfogadók között. A jobbközép és a szélsőjobb között ingadozó politikát a leghatásosabban balról lehet bírálni. Ma már azonban ez kevés. A politikai voluntarizmus és a mindent átható központosítás eluralkodása, a felfokozott érzelmek tartósítása, az állandósult harc, az állandósult „forradalom”, a politika által kijelölt ellenséggel szemben olyan fejlemények, amelyek nem fogadhatók el, és nem hagyhatók jóvá a politikai paletta jobb oldalának jelentős részén sem. Az Orbán rezsim legyőzésére keresni kell az összefogást a demokratikus jobb és bal között annak érdekében, hogy megállítható legyen a további szélsőjobbra tolódás.

Magyarországon ma veszélyes időket élünk. Úgy tűnik, a magyar társadalom összetartó ereje nem elégséges ahhoz, hogy megakadályozza az autoritárius politikai rendszerbe való átfordulás megszilárdítását.  Az erősebb diktatúra bevezetésének még nincs meg a társadalmi elfogadottsága, de az egymással versengő politikai értékek helyett az emberek egyre szélesebb körében elfogadottá válik az uralkodó véleményhez való elvtelen igazodás. Ilyen például az is, hogy a megfélemlített, megvásárolt sajtóban egyre inkább erősödik a kormányzati akaratot is „túllihegő” öncenzúrázás.
A kormánypárt nem csökkenő népszerűsége ellenére az autoriter politikai hatalom apológiája egyre növekvő mértékben vállalhatatlan a humanista emberek számára. A polgári demokrácia hívei nem ismerik el a kialakuló tekintélyelvű rendszert sajátjukként. Ebben a szorító helyzetben össze kell fognia egymással a politikai bal- és jobboldalhoz sorolt értelmiségieknek, hogy közösen legyenek képesek eleget tenni társadalmi felelősségüknek, és figyelmeztessenek az egyre erősödő demokrácia-deficitre.
Ez a feladat sürgető. különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy az egy év múlva sorra kerülő választások a választási törvény kontroll nélküli önhatalmú, szűkítő megváltoztatása okán a jelek szerint kevés esélyt kínálnak a jelenlegi ellenzéknek ahhoz, hogy leváltsák a kormánypártot.

A huszonegyedik század Magyarországán, az Orbán-kormány, a szélsőjobb nacionalista ideológiáját, a Jobbik által képviselt náci ideológiát tudatosan építi be politikájába és intézkedéseibe.
A kormánypárt önmagát nemzeti oldalnak nevezve, kisajátítja a nemzeti gondolatot, nacionalista politikát folytat. Ugyanakkor retorikájában a kormány „szocialistának tűnő kifejezéseket hangoztat. Nem áll messze a második világháborút megelőző nemzeti szocialista, fasiszta, náci gondolkodástól. 
Sajnálatosan kell kijelenteni: Magyarország a nácizmus kapujában áll!

A mai Magyarországon nincsen klasszikus értelemben vett konzervatív párt. A demokratikus kiút keresésének előfeltétele tehát a konzervativizmus híveinek leválasztása az Orbán-rendszerről. Orbán politikája a konzervatív eszmények felől nézve sem vállalható. Az autokratikus hatalmi eszközök elfogadhatatlanok, mert megsértik a történelem logikáját: nem engedik érvényre jutni azt, ami a szerves fejlődés eredménye. A kiválóság értékei a szabadság kis köreiből nőnek ki egymáson átívelő nemzedékek munkája révén. Konzervatív nézőpontból sem igazolhatók olyan alakok, mint Mussolini vagy Franco, de Haider, Meciar vagy Orbán sem. Így az antifasizmus elérhető közös platform a konzervatívokkal való együttműködésben.

A magyar kormány retorikájában nácizmus ellenes szólamokat hangoztat, Orbán Viktor deklarálta: „A Kormány a legszigorúbban fellép minden szélsőséges, rasszista, antiszemita megnyilvánulás ellen…Egyúttal világossá teszi, hogy az ország valamennyi polgárát megvédi az ilyen támadásoktól.” Azonban ez a mindennapokban csupán üres propaganda, hiszen a valóságban egyre több a rasszista, antiszemita atrocitásról értesülhetünk és tanúi lehetünk a szélsőjobboldali tendenciák erősödésének. Az Orbán-kormány nem tesz semmit a gyűlöletbeszéd elterjedése ellen és ami ebből következik, szaporodnak Magyarországon a gyűlölet-bűncselekmények.

Azzal kezdtem, hogy örömmel jelentem be önöknek, létrejött a Nácizmus Nélküli Világért legújabb ága, a „Magyarország Nácizmus Nélkül” mozgalom. Azt gondolom, hogy nagyon nagy a baj, ha ma szükség van egy ilyen mozgalom aktív jelenlétére. Szomorú vagyok azért, hogy 68 évvel a fasizmus leverése után ez az ideológia jelentős növekedésnek indult hazámban. Mi Magyarországon ezért építeni szeretnénk a Nácizmus nélküli világért mozgalom tapasztalataira, segítségére. 2013-ban Magyarország a nácizmus kapujában áll. Közös felelősségünk, hogy ne lépjen be a kapun!
Köszönöm a figyelmüket.”
(Forrás : AN, 2013.06.06.)
_____________________________________________________________________

V.    Trianon ítélete, a büszke magyar nacionalizmus gyümölcse

A vetés és aratás törvénye  :  „Amint akarjátok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert ez a törvény-, és a próféták üzenetének lényege !” (Máté 7:12,)    "A romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem !" (Máté 7:17,)

Trianon egy ítélet volt, mégpedig az elnyomó „keresztény nemzeti” jobboldali politika bűnének gyümölcse ! 

„Trianon a világ válasza a történelmi Magyarország hamis mítoszára, a “keresztény-nemzeti” nacionalizmus hazugságára, mindarra a sok bornírtságra, amely a megpuccsolt Alkotmány helyére került alaptörvényben van. Trianon fájdalmas azoknak, akik a határon túlra kerültek, és az elnyomó, kevély, gőgös magyar nemzetiségi politika miatti bosszú áldozatai lettek.
Csaknem 500 ezer vidéki magyar zsidó is a trianoni hazugság áldozata.

A trianoni döntés nem volt igazságtalan, nagyon is igazságos és jogos büntetése volt nemcsak a háborúban vesztes Magyarországnak, amely a Habsburg Monarchiának nem csupán egy nemzeti kisebbsége, hanem egyik uralkodó osztálya volt. Ezen kívül igazságos és jogos volt az elnyomó magyar nemzetiségi politikára adott válaszként, és jogosan akceptálta a magyar elnyomás alól menekülni kívánó nemzetiségek szabadságvágyát. Az nem indok, hogy a “történelmi Magyarország” jussaként a magyarok igényt tartottak olyan területekre is, amelyeken nem magyarok éltek. Az elszakított területek lakosságának kétharmada nem magyar volt, a magyaroknak legfeljebb az egyharmad arányban magyarlakta területekért fájhat a szívük.

Nagy bölcsesség volt a döntésben, és Magyarország javát szolgálta volna, ha ezt megérti, és tanul belőle. Például kimaradhatott volna a náci népirtásból, és nem kellett volna a II. világháborúban részt venni, egymillió magyar ember halálát okozva. Azt kellett volna mondani, hogy igazságos a döntés, ha fájdalmas is (háborúk veszteseit ennél jobban is megbüntették már), elismerjük a hibáinkat, a bűneinket, bocsánatot kérünk miattuk, mostantól lemondunk a felsőbbrendűségről, a Kárpát-medencére vonatkozó kizárólagos igényünkről, megbecsülünk és tisztelünk másokat, és őket egyenrangúnak tekintjük akár egy közös birodalomban, akár nemzetállamokban élünk velük együtt. Ez a magyar jobboldaliság tartalmi változását jelentette volna, méghozzá úgy, hogy a nacionalizmus, az irredentizmus, a tekintélyelvűség és a felsőbbrendűséggel szemben a magyar jobboldaliság konzervatívvá válhatott volna, hovatovább az igazi kereszténység erényeit mutatva. Annak a pogány-barbár mentalitásnak, amivel a kacagányos urak tekintettek Isten más nemzetiségű teremtményeire, nagyjából annyi köze van a kereszténységhez, mint a Sátánnak. Magyarország soha nem volt keresztény, soha nem tért meg. A “kereszténységet” bunkósbotnak és kirekesztésre használó magyar jobboldal megmaradt agresszív, fenyegető, elnyomó, és csak az erőszak nyelvét ismerő bugris bunkónak. Jézus Krisztus ezzel szemben valami olyasmiről beszélt, hogy ő szelíd és alázatos szívű, és ha ezt megtanulják tőle, akkor nyugalmat talál a lelkük. A magyarok lelke soha nem talált nyugalmat, mert a felfuvalkodottság, a büszkeség, a mindenkit lenéző, becsmérlő nagyképűség megmaradt, és semmit nem változott. Az igazi csoda az, hogy ezekkel az összeférhetetlen és antihumánus tulajdonságokkal ez az ország egyáltalán még létezik. Vélhetően azért, mert nem kellett senkinek az a problémahalmaz, amely ezzel a néppel együtt jár.

Tetszettek volna úgy bánni a kisebbségekkel, hogy azok otthonuknak és hazájuknak érezzék Magyarországot, egyenrangú polgárként élhessenek benne. Akik a döntés következtében elszakadtak Magyarországtól, azoknak ez tragédia. A háborúban vesztes történelmi Magyarországnak ez veszteség. De a felelősök nem a trianoni döntést meghozók, hanem a magyar arisztokrácia, a magyar nacionalista vezetők, jobboldali politikusok voltak. Trianon a magyar nemzetiségi politika, a magyar felsőbbrendűség mítoszának tragédiája, a magyar nacionalizmus következménye. Ami történt, az nem az igazságtalan döntés, hanem egy rossz politika eredménye. Bármilyen fájó a veszteség, a felelősség emiatt nem másé, hanem a magyaroké. Téves az a beállítás, hogy ártatlanul érte a magyarokat egy igazságtalan döntés. A magyarok ebben nem ártatlanok. Nem vették észre, hogy a jövő azoké, akik elismerik az emberi jogokat, és lemondanak a nemzeti fölényről. Nem csupán magyar szemmel kell nézni ezt a helyzetet, ahogyan a döntéshozók sem csak a magyar érdekeket vették figyelembe. Azt vették figyelembe legkevésbé, mert a magyarok ráadásul vesztesek is voltak. Éppen az a nemzeti gőg tette őket vesztesekké, hogy az osztrákok mellett ott feszíthettek a legyőzöttek oldalán, míg a közösen elnyomott nemzeti kisebbségek jogosan kérték azt, hogy most már szabadítsák fel őket e “keresztény” hazugok elnyomása alól.

Ezért ami a magyaroknak veszteség volt, az a magyarok által elnyomott kétharmadnak felszabadulás. Ez az igazán fájdalmas, és ez az igazi oka Trianonnak. Az eltelt idő alatt ezt kellett volna feldolgozni: megérteni saját felelősségünket, tanulni belőle, és békésen viszonyulni a környező országokhoz, ahol fordult a kocka, és most a magyarok lettek kisebbségben. Ilyen is lehet. Ezzel is együtt kell tudni élni. A szerencsétlen kívül rekedteknek kellett megfizetniük az árát a korábbi magyar nemzetiségi politikának, miután az elszenvedett hátrányok, a lenézés és megvetés, a megkülönböztetés miatt nekik fizettek meg az egykori kisebbségek, és rajtuk álltak bosszút. Tanulságos történet.

De ezt egy igazságtalan döntésnek beállítani, és benne a magyar felelősséget, az úri nemzeti Magyarország bűneit nem észrevenni, nem feldolgozni és nem tanulni belőlük, hazugság. A trianonozó Horthy-rendszer ennek a felfogásnak a nyomán vitte bele az országot egy még súlyosabb háborúba, méghozzá népirtó nácik oldalán, amelyet csak szégyellni lehet. Ennél nagyobb bűnt nem lehet elképzelni. Magyarországgal szemben ennél nagyobb bűnt senki nem követett el, és ez nem egy ember felelőssége, hanem a mértékadó magyar uralkodó körök, a magyar “nemzetalkotó osztályok” egyetértésével történt, úgyis mint a magyar identitás kifejeződése. Ez az igazi tragédia, amelynél már csak az a nagyobb, hogy ez az örökség nem múlt el, hanem tovább él, és jelenleg szilárd szélsőjobboldali, fasiszta és náci támogatással kormányoz. A kormányzása alapját erre az örökségre vezeti vissza, a magyar identitást továbbra is ezzel azonosítja, és ennek alapján követel magának kizárólagos jogot a kormányzásra. Ez a barbár, magyar ősbunkó identitás már nem csak más népeket, hanem saját magyar testvéreit is elnyomja, jogfosztott állapotban tartja, ha nem azonosul az ázsiai sztyeppékről hozott mentalitással. Ezek szittyák maradtak, és a 21. században ezzel a szittya mentalitással akarnak megélni civilizált népek között.

A jobboldal identitásának legfontosabb része Trianon. Trianon testesíti meg a magyar hazugságot, mert ez a hazugság gyümölcse, és ezt ők büszkén tartják magasra: ezek vagyunk mi. A felelősök természetesen most is mások. Akkor is mindenki összefogott a magyarok ellen. Pedig a határon túlra került magyarok nem mások miatt, hanem az anyaország bűnei miatt kerültek idegen országok fennhatósága alá. Már akkor idejétmúlt a magyar szupremácia fenntartása. A békeszerződést Horthyék írták alá, esélyt sem láttak arra, hogy ezt megváltoztassák. A magyar parlamentben egy Rétvári nevű államtitkár azt hazudozza, hogy Magyarország az első világháború ellen volt, miközben mindvégig a háborút támogatta, a britek szerint nagyobb volt a felelősségük, mint az osztrákoké, mert jobban féltek saját nemzetiségeiktől, mint az osztrákok. Másrészt Horthyék  kifelé a saját hatalmukat is ennek elfogadásával legitimálták, utána pedig elkezdtek uszítani ellene. Nekik ez a “csavaros magyar észjárás”, ha valaki nem tudná. A jellemtelenség.

Trianon a világ üzenete és ítélete a kirekesztő, felsőbbrendű, nacionalista magyar identitás fölött, és felszólítás az emberségre, az alázatra, más népek és nemzetek megbecsülésére és tiszteletére, a befogadásra. Trianon ez a lecke, ezt kellene megtanulni. És ha nem tanulnak belőle, hanem hazudnak róla, akkor megismétlődhet. És már nem sok van, amit el lehet veszíteni. A nemzeti gőg ostobaság, azok az országok a sikeresek, amelyekben minden színű, vallású, fajú, nemzetiségű ember otthon érzi magát és egyenlő jogokkal bír. Aki a 21. században veri a mellét, hogy magyar, az balga, (nem érti sem a történelmet, sem az erkölcsi alapokat,) azt a külvilág nem is érti.

Magyarországot az szereti, aki a népet felvilágosítja, a sebeit meggyógyítja, és nem felszaggatja, aki a trianoni kudarcélmény miatti önmarcangolásból, önsajnálatból kigyógyítja, és nem a hazugság savát önti az önmaga által vágott sebekbe. A frusztrált ember gyenge, ezért erőszakos. A frusztráció, de az attól való félelem is erőszakot szül és agressziót vált ki, befelé is, kifelé is. A frusztráció paranoiát okoz. Orvosi eset. Magyarországnak orvosra van szüksége, jelenleg kuruzslók kezelik. Magyarország miniszterelnöke erőről beszél, de soha még ilyen gyenge ez az ország nem volt.
A trianoni ünnep olyan, mintha a betegnek felvágnák az ereit, hadd vérezzen.”

(Forrás : Bartus László  AN, 2013.06.03.)
______________________________________________________________________


A  KRÍZIS  MISSZIÓ  HÍRLEVELEI  ITT  OLVASHATÓK  : 


__________________________________________________________



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése