A SEREGGYŰJTÉS IDEJE ELKEZDŐDÖTT

KRISZTUS URALMÁNAK HELYREÁLLÍTÁSA       

-          I.    AZ  EGYHÁZBAN,

-          II.   EGYHÁZ   BELÉPÉSE  A  SZELLEMI  KORMÁNYZÁSBA,

-          III.  EGYHÁZ  ÁLTAL  A  NEMZETEKEN  
          (KORMÁNYZÁS, VASVESSZŐVEL)

„Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. A te hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között! A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpír méhéből lesz  ifjaidnak harmatja.” (Zsoltár  110:1-3,)
       Figyelem :  Az "Egyház" kifejezést minden esetben kizárólag bibliai, és nem jogi 
                                                        értelemben használom !
 („Hit és Hitvédelem” c. blog  ITT tekinthető meg.)

A         

                        I.             Krisztus uralmának helyreállítása az egyházban

Az eredeti minta

Az első egyház, amelyről az Apostolok Cselekedeteinek könyvében (Apcsel) olvasunk, teljesen Krisztus uralma alatt élt. Az Úr közöttük volt, bár a világ nem látta Őt, de ők látták az Urat, a szellemi dimenziót, (ld. Ján.14:19, 16:16-19,) és a csodákat-, jeleket, a közöttük lakozó Krisztus cselekedte általuk. Tömegesek voltak a megtérések, gyógyulások, szabadulások, és el is indult hamar az üldözés. A vallási vezetők megijedtek az „apostolok tudományától” és az elsők között fenyegették meg őket, mondván: „Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? (Jézus Nevében) És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét.” (Apcs.5:28,)

Az Apcsel-ből, majd Pál-, Péter-, János apostol leveleiből (Jelenések Könyvéből is) egyértelműen nyomon követhető, hogy mi volt az ő tudományuk (titkuk) ami kiváltotta az üldözést. Ők, az apostolok rendelkeztek prófétai kenettel is. Folyamatosan kapcsolatban voltak az Úrral, a mennyei dimenzióval, - a bennük lévő prófétai kenet révén, - és a szellemi kormányzás kenete is működött általuk. A valóságosan működő prófétai- és apostoli kenet biztosította az korai egyház számára Krisztus uralmának valódi jelenlétét, és a Krisztus uralmában megnyilvánuló erőt- és hatalmat. Ez volt az ő tudományuk. Ezért a kívül valók nagyon tisztelték az egyházat: „Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalá őket;” (Apcsel.5:13,)

Fontos felfigyelnünk arra is, hogy az első egyház még azt az eredeti evangéliumot hirdette, melyet Jézus Krisztus és Keresztelő János képviselt, és Jézus ezzel bízta meg kiküldéskor a tizenkettőt, és a hetven tanítványt is, hogy ezt hirdessék: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa (Isten Országa)!” (Máté 3:2, 4:17, Luk.9:2, 10:9,)

Ebben az idézetben az „ország” kifejezés királyságot, birodalmat, királyi uralmat jelent, a „mennyek” kifejezés pedig a szellemi természetére utal. Tehát a mennyek országa, vagy Isten Országa kifejezés valójában Krisztus szellemi uralmát, kormányzását jelenti. Az apostolok is ezt az eredeti evangéliumot, az Isten Országának evangéliumát hirdették és képviselték, melyből nyilvánvalóan látszik, hogy az evangélium célja, a Krisztus uralma, (amely uralomba a belépés feltétele a megtérés). Az apostolok nem csupán csak a megtérés evangéliumát hirdették, - mint manapság általában a keresztény felekezetek teszik, - mert azzal csak az ember üdvösségre való szükségét helyezték volna középpontba, és nem a Krisztus uralmát!

Az eredeti evangélium

A Biblia szerinti eredeti evangélium lényegét és célját Jézus fogalmazta meg első üzenetében és a Miatyánk imájában. Ez pedig egyértelműen az Isten Királyi Uralmának visszatérése a földre, a föld szellemi szférájába, ami az édenkerti bűneset miatt eltávozott, amit az ember elveszített, pedig a bűneset előtt élvezte a mennyei (örökkévaló) dimenzió jelenlétét, Krisztus Uralmát a földön. Jézus ezzel az üzenettel kezdte szolgálatát : „Térjetek meg, mert elközelített Isten Királyi Uralma!” (Mt.4:17,) „Az Úr Isten Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat!” (Luk.4:18, Ézs.61:1,)  Jézus ehhez a szolgálatához királyi-, papi-, és prófétai kenetet is kapott az Atyától, hogy a Menny erejével, mint Király avatkozzon be az elnyomottak megszabadítása érdekében. Ez tehát a királysági kenetről szóló prófécia. A másik prófécia Krisztus királyságáról az Ézsaiás könyvében: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, … Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!” (Ézs.9:6-7,)

Jézus meghirdette a mennyei célt, Isten Uralmát a Földön, melyet Királyként először Ő képviselt. De meghirdette azt is, hogy az Általa képviselt Mennyei Uralomba be lehet lépni, és azt képviselhetik a tanítványai is a földön, bizonyos feltételekkel: az első feltétel a MEGTÉRÉS! Tehát saját döntés alapján kilépni, szakítani a sátáni birodalommal, a fogságot eredményező bűnnel, és átállni Isten oldalára, és Isten Igazságának engedelmeskedni. Ez a  megtérés !

Ha jól odafigyelünk erre az üzenetre, akkor fel fog tűnni, hogy a megtérés üzenete - az eredeti evangéliumban, amit Jézus képviselt – feltételként, és nem célként van megfogalmazva! Még pontosabban: az eredeti evangélium Krisztus Uralmának eljövetelét állítja középpontba célként, és nem az ember üdvösségének szükségét! A megtérés egyszerre biztosítja az üdvösséget, és belépést a Krisztusi uralomba, kormányzásba. Ha csak az ember megváltása és üdvössége lenne az evangélium célja és lényege, akkor Jézus (és Keresztelő János is) azt prédikálták volna, hogy: <Térjetek meg, mert ellenkező esetben elkárhoztok!> Ebben is nagy igazság lett volna (van), de nem a teljes igazság! Jézus eredeti evangéliuma a megtérést nem az ember üdvösségre való szüksége miatt hirdeti meg, hanem egy ennél még magasabb cél-, Isten Uralmába való belépés-, és annak képviseleti jogának a megszerzése érdekében, amihez ráadásképpen tartozik az üdvösség is! Tehát Jézus eredeti evangéliuma az üdvösséget nem célként, hanem ráadásként határozza meg az ember számára! Milyen óriási szeretet és nagylelkűség ez Istentől számunkra !!! Jézus Uralma a cél, amihez az Atya rendelkezésre bocsátja a mennyből az erő-, hatalom-, bölcsesség-, tanács-, az Isten ismerete-, és Isten félelmének  szellemét, kenetét! (Ézs.11:2,) A Miatyánkban is erre tanított Jézus: „… Jöjjön el a Te Országod (Királyi Uralmad) és legyen meg a Te akaratod, ahogy a Mennyben, úgy itt a földön is !” (Mt.6:10,) Ez az Íge egyértelművé teszi, hogy Isten akarata az, hogy a Föld szinkronban legyen a Mennyel! Ez pedig csak Krisztus uralma esetén valósulhat meg! Pál apostol is mennyei, profetikus kijelentései alapján ismerte fel és írta meg leveleiben, hogy az egész teremtett világ (tehát az evangélium is) nem ember központú, hanem Krisztus központú, és várja Isten Fiainak megjelenését, uralmát, kormányzását! „Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; és minden Őbenne áll fenn!”  (Kol.1:16-17,)      

Továbbá : „Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett. 
Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.” (1.Kor.15:27-28,) valamint :  „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róma 8:19,)

Egyértelmű, hogy az egyházban az Atya csak Jézus Krisztus Királyi Uralmához adja a mennyei dimenzió kenetét, erejét, lehetőségeit és áldásait, megtapasztalásait, és nem az emberközpontú evangéliumhoz, és főleg nem az emberi uralom elnyomó egyházi rendszereihez! Amikor az egyház csupán az ember megváltására és üdvösségi szükségére korlátozottan hirdeti az evangéliumot, és Krisztust csak mint Megváltót, és nem mint Urat hirdeti (mert Jézus csak akkor Úr a hívő életében, ha engedelmeskedik is neki, és nem csak „Uram”-nak hívja Őt), aki csak az embert jött megváltani a bűnből és a kárhozatból, akkor súlyosan megcsonkított evangéliumot (mondhatni, más evangéliumot, más Krisztust) hirdet, és nem az eredeti evangéliumot. ld. 2.Kor.11:4.! Tehát az eredeti evangélium a Krisztus Uralmát, annak eljövetelét, megvalósulását helyezi középpontba, és a Megváltást, a Krisztus keresztáldozatát, mint ennek a Mennyi Uralomnak a jogi- és elengedhetetlen feltételét mutatja be, amelyhez kegyelemből az ember üdvössége is hozzá tartozik, de ennél még sokkal több is: Uralkodás, a Krisztussal együtt, az Ő királyi székében, „ együtt ültettünk a mennyekben, a Krisztus Jézusban!” (EF.2:6,) – és együtt részt vehessen Jézus Krisztussal a szellemi kormányzásban a földön!

Más evangélium :  Az ördög taktikát váltott

Az ördög nem tűrte tétlenül, hogy a feltámadott és a mennybe ment Jézusnak az uralmát, - akit a Mennyei Atya ráadásul még Úrrá és Krisztussá is tett a Mennyen-, Földön-, és Föld alatt, (Apcs.2:36, Fil.2:9-10,) - emberek folytatják és képviselik továbbra is a Földön!  Amikor látta, hogy első taktikája, az üldözés és megfélemlítés (ld.Apcsel.5:28,) nem érte el a célját, - mert ahelyett, hogy csökkent volna-, exponenciálisan szaporodott a hívők létszáma, - taktikát váltott. Újra elővette az Édenkertben jól bevált módszerét, a csábítás, és megcsalás eszközeit Isten népének a félrevezetésére, hogy a hívők kiessenek Krisztus Királyi Uralmából, és ne tudják azt tovább képviselni a földön! Pál-, Péter-, Jakab levelei, János Jelenések könyve is bőségesen beszél már arról, hogy elkezdődött az egyház elcsábítása, félrevezetése: „Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé. Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.” (2.Kor.11:2-3,)

„Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.”  (2.Péter 2:1,)

„ ..mert vannak ott nálad, a kik a Bálám tanítását tartják, a ki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak. Így vannak nálad is, a kik a Nikolaiták tanítását tartják, a mit gyűlölök.” (Jel.2:14-15,)

Mint látjuk, az eredeti evangéliumot hirdető egyház, akik az apostolok tudományával a Krisztus Uralmában éltek és azt képviselték, nagyon hatékonyan működtek és vettek részt a szellemi kormányzásban. De az ördög talált olyan hívőket, akiket sikerült a büszkeség valamely testi kívánságával (pénz, hatalom, érvényesülés, karrier, hírnév, nagyravágyás, önzés, csalás, lopás, paráznaság, stb.,) fogságba ejtenie, és együttműködővé tennie. Az együttműködők jogot és lehetőséget adtak az ördögnek, hogy az egyházban (a képmutatás leple alatt) kiépítse a maga rejtett szellemi Babiloni birodalmát, szellemi fogságrendszerét!  A fent említett Ígék éppen az ördög új taktikáját leplezik le, melyek: „csábítás más evangéliumra, más Jézusra, más szellemre,” „hamis próféták és hamis tanítók” „veszedelmes eretnekségeket csempésznek be” „Bálám tanítása, Nikolaiták tanítása,” az egyházban, és sokakat becsapnak, mert a hívők igazságnak vélik a hazugságot. Jézus a Jel. 2. és 3. részében a Hét Gyülekezetnek szóló üzenetben éppen az ördög rejtett Babilonját leplezi le, és felszólítja saját egyházát (a gyülekezeteket), hogy  TÉRJENEK MEG  EZEKBŐL! Az engedelmeseknek jutalmat, az engedetleneknek büntetést ígér, és mind a Hét Gyülekezet esetén azzal zárja figyelmeztetését (dorgálását), hogy „Akinek van füle hallja, hogy mit mond a Szentszellem a gyülekezeteknek!” (*)­ Az együttműködők által az egyházba becsempészett tévtanításokkal, hazugságokkal az ördög kiépítette egyházon belül a maga hamis vallási-,  hatalmi- és gazdasági rendszerét, (Babilonját) amellyel éppen elég sikeresen tudja fogságban tartani Jézus egyházát ahhoz, hogy az egyház ne tudjon belépni a mennyei dimenzióban működő szellemi kormányzásba, vagyis ne lépjen be Isten Országába, azaz Krisztus Királyi Uralmába! A földi-, evilági kívánságokkal való csábítás, az ó-emberi természet manipulálása tehát eredményes volt, mert a hívők nem haltak meg saját kívánságaiknak, pszihéjüknek, ahogy azt Jézus megparancsolta az Ő követőinek! A csábítás lényege pedig nem más, mint: elhitetni a hazugságról azt, hogy az az igazság, miközben az valójában hazugság! Senki sem akar közvetlen hazugságot elhinni, de ha meg tudja csalni az ördög az ember lelkét és elméjét a kívánság manipulálásával, és olyan tetszetősen tudja becsomagolni a hazugságot, mintha az igazság lenne, akkor az ember a kívánságra hallgatva, már hajlandó elhinni a szépen csomagolt hazugságról azt, hogy az mégis igazság. Ez történt Évával is az Édenkertben. Ma is ezt a módszert használja az ördög. Kis kitérőként, egy mai példát említve, a kegyelem tanítók jutnak eszembe. Nagyon szépen, és tetszetősen hivatkoznak kiragadott Ígékre, és félremagyarázott bibliai csomagolásba bújtatják a hazugságot, hogy a hívők, akik Istent csak kegyelmesnek akarják látni és ismerni, el is hiszik, hogy a kegyelem olyan abszolút mértékű, hogy már a bűnt Isten nem is látja, nem is létezik bűn, sőt már ítélet sincs az Újszövetségben szerintük, egyesek szerint pokol sincs, csak Isten feltétel nélküli szeretete, ami által mindenki üdvözül. Ezzel a szent élet felelősségét szüntették meg. Az ilyen tetszetős hamis evangéliumra viszket sok hívőnek a füle. „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;” (2.Tim.4:3,) Mindenki aki figyelmeztetni mer a szélsőséges kegyelemdoktrína veszélyére, (mint én is,) az őszerintük törvénykező és szeretetlen. A Biblia ezzel szemben azt mondja: „Akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindenkit, akit fiává fogad!” (Zsid.12:6) és: „ … azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.”

Az Úrnál a kegyelem és az ítélet egyaránt az Isteni uralom és igazságosság fenntartásának a két elengedhetetlen eszköze, melyet az Isteni Bölcsesség tart egyensúlyban. Nem lehet kizárni egyiket sem a másik javára, mert ebből lesz a hazugság, és a félrevezetés. „Isten királyi székének alapja az igazság!” (Zsoltár 89:15)

Sajnos az egyháztörténelem azt igazolja, hogy az ördög taktikaváltása eredményes volt. Sikerült nem csak Évát, hanem az egyházat is elcsábítással bűnbe vinnie, és így az egyház kiesett abból az elhívásából, hogy a Isten Házaként az „Égnek Kapuja” (Mennyei dimenzió Kapuja) (1.Mózes 28:17,) legyen, és a Krisztus Uralmát legitim módon képviselje a földön, és a szellemi szinten kormányozzon Krisztussal együtt!  Sajnos az elhívott egyház az ördög megtévesztése által olyan szellemi fogságába (Babiloni fogságba) került, ami miatt (Sámsonhoz hasonlóan megvakult,) elvesztette az „apostolok (eredeti) tudományát”, a Krisztussal együtt uralkodás és kormányzás kenetét! Ezt bizonyítja nem csak az egyháztörténelem, hanem a feljebb már említett Jelenések Könyve 2.-3. részében Jézusnak a Hét gyülekezethez intézett üzenete is, amikor elmondja a panaszait a gyülekezetek ellen. („az a mondásom ellened, hogy … „) A felsorolt kifogásokban pedig súlyos elhajlásokat és bűnöket nevez meg. Ezeket említi Pál apostol is a 2.Tim.3. részben. „…kiknél megvan a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét, és ezeket kerüld!” Az eredeti mintától és evangéliumtól való eltérés sajnos már az első században elkezdődött, ami miatt az egyház döntő része kiesett mennyei elhívásából, a Krisztussal való egységből, és így a szellemi kormányzásból. A Krisztus Uralmát központba helyező evangélium helyébe az ember üdvösségét központba helyező evangélium lépett. Plusz ezen kívül tévtanítások, bálványimádás-, és kultuszok tisztelete, eretnekségek, és egyéb bűnök (pénz és hatalom szeretete, erkölcstelenség bűnei) is ellepték az egyházat. Krisztus uralmának kenete pedig eltávozott, mind a mai napig!

Mi indokolja Krisztus Uralmának helyreállítását ?

-          az egyház eltérése az eredeti mintától,

-          eltérés az eredeti evangéliumtól,

-          elszakadás a Krisztus iránti egyenességtől, (hamis tanítások, bűnök,)

-          a sátán fogságába jutás (testületileg a hamis vallás Babilonjába jutás),

mindezek miatt, az egyház kiesett a Jézus Krisztus Királyi Uralmából, a szellemi kormányzásból!

Ezért ma újra szüksége van az egyháznak megtérésre, és engedelmességre, (**) (pl. abban is, hogy kifusson Babilonból, mert az Úr szózata már elhangzott). Csak így tud Krisztus Uralma újra helyreállni az eklézsiában! Csak így tudja Krisztus vissza venni az Uralmát saját Egyháza fölött a „szőlőművesektől” akik kisajátították az uralmat az Úr tulajdona fölött! Ld.: (Mt.21:33-45,) Csak amikor Krisztus visszakapja saját egyháza fölött a Királyi Uralmat, akkor tud belépni az Eklézsia a szellemi kormányzásba, valódi elhívásába!

A szellemi kormányzásba való belépést nevezi a Biblia több helyen is „vasvesszővel” való legeltetésnek, vagy uralkodásnak”. (Jel.2:27, 12:5, 19:15,)

Erre még később bővebben is kitérünk.

Mit eredményez Krisztus Uralma az egyházban

Isten csak oda tölti ki a Krisztuson lévő uralmi kenetet ( erő-, hatalom-, tanács-, bölcsesség-, értelem-, az Úr ismeretének-, és az Úr félelmének Szellemét, Ézs.9:6, 11:2,) vagyis A MENNYEI FELHATALMAZÁST a szellemi szinten történő Kormányzásra, ahol Krisztus Uralmát beengedik, ahol átadják Neki-, mint Úrnak, mint Királynak az Uralmat és a hatalmat, és engedelmeskednek Neki! Ezt csak az Úr alázatos gyermekei, szolgái képesek megtenni. Ahogyan az a „Menny A Földön” Apostoli és Prófétai Szolgálat Budapesti Konferenciáján is elhangzott, idézem: „Jézus nem von be a szellemi kormányzásba büszke embereket, akik saját kiskirályságukat építik Jézus Királysága helyett az egyházban! Jézus csak az alázatos embereket vonja be a szellemi szintű kormányzásba, akik valóban szolgái az Úrnak, és testvéreiknek, mert Isten Királyi uralmában minden az alázatra épül!” Igen, egyetértek a konferencián elhangzottakkal, de -megjegyzem- ez az üzenet arra a személyre is vonatkozik aki ezt kihirdette, mert az Íge "kétélű kard", és azt a személyt is megítéli, aki az Ígét hirdeti. Lucifer is azért veszítette el mennyei felhatalmazását, mert büszke lett, majd felfuvalkodott. Jézus csak olyan emberekre fog hatalmat bízni, akik a megpróbáltatások vizsgáin jó eredménnyel bizonyították alázatukat, hűségüket, türelmüket, szeretetüket, szelídségüket, Krisztusi jellemüket! Így történt Dáviddal is. Ő – Saullal ellentétben, - nem kapta meg a királyi kenettel együtt azonnal a királyi hivatalt, amíg nem ment át a megpróbáltatások vizsgáin. De ezek után Isten szíve szerint való férfiú lett, aki királyként sem sajátította ki magának Isten Uralmát, hanem annak ellenére is, hogy maga is rendelkezett prófétai kenettel, alárendelte magát az Úr prófétáinak (Gád és Nátán prófétának) és szívügye volt, hogy a „Dávid Sátora” felállítása által Isten jelenléte Szellem szerint valóságosan is ott legyen népe között, vagyis szívügye volt, hogy a Menny összekapcsolódjon a Földdel, és az Úr közöttük lakjon, és uralkodjon! Ellenben Saul, aki próbák nélkül, azonnal király lett, csupán a felkenetése és (Újszövetségi nyelven mondva) Szentlélek keresztsége alapján, sajnos nagyon hamar megbukott. A jelleme nem volt stabil. Nem állta ki a hatalommal járó kísértés próbáját. Rögtön a hatalom igézetének fogja lett, és vallásosságának köntöse alatt szisztematikusan építette ki saját kiskiráyságát, és betegesen féltette saját presztízsét. Elszakadt Istentől, és a mennyei látótól, Sámuel prófétától.  Nem arra vigyázott, hogy Isten tetszését elnyerje, hanem arra, hogy az emberek tetszését el ne veszítse.

Ha az Eklézsia („akinek van füle a hallásra”) megtér, és kifut a babiloni fogságból, és megnyitja magát Krisztus Uralma előtt, és próbák tüzében jól vizsgázik alázatból, megérti és megtanulja hogyan tud szellemi szinten összekapcsolódni-, eggyé válni Krisztus Szellemével, és mennyei helyeken ülni együtt a Krisztussal, (egyénileg, és/vagy testületileg,) akkor az Úr azonnal bevonja a szellemi szintű kormányzásba. Ezzel tud helyreállni Krisztus Uralma az Egyházában! Erről szól a bevezető idézet is : „A te hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!” A szellemi világ szintjén történő kormányzást a Biblia, a Hatalom pálcájának, más helyen „vasvesszővel legeltetésnek” .(Jel.2:27, 12:5, 19:15,) nevezi.

Összefoglalva tehát: Krisztus Uralmának helyreállása az egyházban azt eredményezi, hogy a prófétai és apostoli kenet (felhatalmazás) helyreáll az egyházban, ez által az Eklézsia újra be tud lépni a mennyei dimenzióba, megszentelődik, megtelik Krisztus dicsőségével, erejével. Ennek gyümölcseként a földi dimenzióban mindennaposak lesznek a gyógyulások, csodák, jelek, ami tömeges megtérési hullámokat indít majd el. A mennyei dimenzióba is belép az eklézsia, tehát belép a szellemi kormányzásba, és Jézust látva, és Neki engedve, Krisztussal egy szellemmé válva uralkodik, vagyis kormányozza, befolyásolja a földi események alakulását Isten akaratával egyezően, hogy „meglegyen Isten akarata a földön is úgy, ahogy a mennyekben!”  Tehát a Krisztus Uralma - az apostoli és prófétai kenet működése és felhatalmazása által – biztosítja, hogy a Föld szinkronba legyen a mennyel, az Atya akaratával! Erről szól a Miatyánk imája is, amit a keresztények 2000 éve naponta imádkoznak: „Jöjjön el a Te Országod, (más szavakkal, a mennyei dimenzió) a földre!”  Hát végre ez fog megvalósulni ! Ez az új korszak van születőben.  Most van a „Sereggyűjtés napja” ideje! Te is vonulj be az Úr seregébe, „ a szentség öltözetében !” (Zsoltár 110:3,)

Siess ! Ne késlekedj, mert lemaradhatsz ! Most dönts ! Most fuss ki a szellemi Babilonból, a testületi (és egyéni) fogságokból, és csatlakozz azokhoz, akik „sietnek a sereggyűjtés napján szent öltözetben” az „apostolok és próféták alapkövén” felépülő, az Atyai- és atyafiúi szeretet kapcsolatok hálózatából formálódó Gyülekezetekhez  (Eklézsiához) tartozni, és a szellemi kormányzásban részt venni ! 
  
Honnan kell kifutnia a hívőnek Isten szózata alapján ? 
    
Félre ne értsük:  az Úr szózata a szellemi fogságból való kifutásra vonatkozik, és nem a gyülekezetekből való (automatikus) kifutásra! Viszont pontosan kell látnunk, hogy a szellemi fogság területeire a gyülekezetek (felekezetek) kerültek, ezért a Jel.2. és 3. részében az Úr a gyülekezetekhez - mint testületekhez szól, és hívja megtérésre, - de mint látjuk az Ígében, csak személyek hallják meg az Úr megrázó üzenetét: "akinek van füle, hallja mit mond a Szentszellem a gyülekezeteknek!" 
Hitem szerint azokból a gyülekezetekből, amelyek nem kerültek a szellemi babiloni fogságba, vagy testületileg képesek voltak megtérni és kijönni a fogság területeiből, azokból természetesen egy hívőnek sem kell kifutnia, mert a testület nincs (vagy már nincs) fogságban! Ezeknél a gyülekezeteknél (testületeknél) már csak az a fontos, hogy az Ef.2:20. szerint, ráépüljenek egy Istentől rendelt apostoli- és prófétai szolgálatra, mert ennek a két kenetnek a működése biztosítja a gyülekezet számára egyfelől a mennyei dimenzióba való belépést, másfelől pedig a szellemi szintű kormányzási felhatalmazás jogosultságát, mert az Íge egymásra épülésről beszél, és nem egymástól függetlenül működő kenetekről!
Csak azokból a felekezetekből (gyülekezetekből) kell "kifutni" Isten népének, amelyek - a fent már körülírt - szellemi babiloni fogságba jutottak, és nem képesek a testületi megtérésre, így a Krisztussal együtt való szellemi kormányzásra sem. Tehát azok a hívők, akik meghallják az Úrnak az egész testülethez (gyülekezetekhez) küldött szózatát, felszólítását: - "Térj meg!" és "Fussatok ki Babilonból én népem," - és azt látják, hogy az a gyülekezeti (felekezeti) testület, ahova tartoznak szellemi fogságban van, és a testület nem hallja meg az Úr felszólítását, akkor - az "inkább Istennek kell engedni, mint embernek" (Apcs.5:29,) bibliai elv alapján, - az Úr felszólítására, joga van a hívőnek engedelmeskednie Istennek, és kifutnia az adott testületből, gyülekezetből!  (Hogy hová ? - azt a "Hova fussak Babilonból" c. bejegyzésben foglaltam össze, ami  ITT  olvasható ! )

Keressétek először Istennek Országát (Királyi Uralmát)

„Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Mt.6:33,)

Ahogy feljebb már említettem, az „ország” kifejezés királyságot, birodalmat, királyi uralmat jelent. Tehát Jézus Királyi Uralmának- és ahhoz tartozó igazságoknak a kereséséről van itt szó.  Mivel az Atya az, aki mindeneket Krisztus lábai alá (Uralma alá) vetett, és „minden Őreá nézve teremtetett”, ezért Jézus minden földi (a látható szinten felmerülő) kérdésre és szükségre Isten Királyi Uralmát nevezi meg megoldásként! Minden szükségre (legyen az testi, lelki, szellemi,) Jézus Uralma a megoldás, tehát az, ha megengedjük, hogy Jézus visszavegye az Uralmat életünk-, családunk-, gyülekezetünk-, lakhelyünk-, városunk-, országunk és egész földünk területén, vagyis : „Jöjjön el a Te Királyi Uralmad, legyen meg a Te akaratod, ahogy a Mennyben, úgy itt a Földön is!” Az tehát a cél, hogy a Föld legyen szinkronban a Mennyel! Ehhez keresnünk kell azokat az igazságokat, (az apostolok tudományát,) amelyek Jézus Királyi Uralmát tudják működtetni az életünkben. Az egyik alapvető igazsága Isten Királyi Uralmának éppen az, amit Jézus be is mutatott. Mégpedig, hogy Isten Királyi Uralma Menny központú! Jézus azt mondta, hogy „Ő az Atya által él” (Jn.6:57,) és látjuk, hogy Jézus kizárólag, csakis az Atya kezdeményezése (más szavakkal, a Menny kezdeményezés) alapján cselekedett mindent! Ő látta az Atyát, Aki a Mennyben ül a Trónon. Tehát folyamatos volt Jézus kapcsolata a Mennyel, miközben a földön testben élt. Ő volt a második Ádám, aki a bűneset előtti Ádámhoz hasonlóan mennyei életet tudott élni a Földön, földi emberként. Egyszerre tudott működni és kommunikálni a látható és a láthatatlan szinten, így tudta gyakorolni (mint Dávid gyökere és ága,) Isten mennyei Uralmát a Földön. Tehát valóban igaz volt, amit hirdetett: „Elközelített Isten Királyi Uralma!” Ennek a mennyei Uralomnak (melynek Ő a Királya,) a képviseletét hagyta örökségül tanítványaira, hogy ők is Menny központúak legyenek, lássák Jézust ugyanúgy, ahogy Jézus az Atyát látta, és a Krisztustól származó mennyei kezdeményezés alapján cselekedjenek, ahogyan Jézus is tette! Ezért szólítja fel Pál apostol is az Eklézsiát arra, hogy : „Ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén! Az odafelvalókkal törődjetek (tehát a mennyeiekkel), ne a földiekkel ! – mert meghaltatok ( a földi, evilági dolgoknak, érdekeknek, vágyaknak, ) és a ti éltetek (élő szellemetek)  el van rejtve együtt Krisztussal (Krisztus szellemében) az Istenben!” (Kol.3:1,)  Jézus is egyértelmű határozottsággal parancsolta a mennyei orientációt : „Keressétek először Istennek Országát (Isten Királyi Uralmát,) és annak igazságát, és mindenek megadatnak néktek !” (Mt.6:33,) Egyértelmű tehát, hogy az Íge a Krisztus Uralmának egyik fő alapigazságát a Mennyeiek keresésében, a Menny központú kormányzásban jelöli meg, és arra szólít fel, hogy ezt az igazságot kell keresnünk ahhoz, hogy Krisztus Uralma rajtunk és általunk működni tudjon!

Kulcsok, mint a kormányzás (Uralom) eszköze

Kulcsok használata is, - amelyről Jézus Péter apostolnak beszélt - a kormányzásról szól. „És néked adom a mennyek országának kulcsait: és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.” (Mt.16:19,) „Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.” (Mt.18:18,)

Mint látjuk a Mt.18-ban már nem csak Péter apostol, hanem az összes tanítvány felhatalmazást kapott a kulcsok használatára, amely szintén a Menny és a Föld közötti szinkront biztosítja azok számára, akiknek jogosultsága van a kulcsokhoz. Jogosultságot Jézus csak a tanítványainak adott, nem általában minden hívőnek. Jézus csak olyan tanítványoknak ad jogosultságot a kulcsok működtetéséhez, akik átmentek az engedelmesség és az alázat próbáján, hogy a kapott felhatalmazásukkal ne éljenek vissza. A kipróbáltak nem saját tekintélyük és befolyásuk növelésére, kiskirályságuk megerősítésére fogják használni. Mint azt már említettük, Isten Királyi Uralmának  első kulcsigazsága, hogy képes felismerni a mennyei  kezdeményezést. Ehhez pedig mennyei látóképességre van szükség, ami Jézusnak megvolt, és amit pünkösd után a tanítványok is megkaptak. Jézus többször említi, hogy Ő nem cselekszik semmit magától, csak amit lát az Atyánál, csak azokat cselekszi. Jézus megígéri a tanítványoknak, (Jn.14:19,) hogy a világ nem fogja Őt látni, de a tanítványok igen! A most következő új egyházkorszak egyben a prófétai LÁTÁS korszaka is lesz. Eddig főleg a prófétai HALLÁS korszaka működött. Ezt most Isten kiegészíti a Mennyei LÁTÁSSAL. Jézus Királyi Uralmának egyik kulcsigazsága tehát, hogy azok, akiket Krisztus bevon a szellemi kormányzásába, azok látják és hallják a Fiút, (mert a szellemük a mennyeiekre fókuszál, nem a földiekre,) és azt amit az Úr cselekszik és mond nekik, azt a földön képes végrehajtani. Tehát, amit mennyei kezdeményezés alapján megkötnek (vagy feloldanak) a Földön, az szinkron szerűen a Mennyben is meg lesz kötve (vagy feloldva). Más szavakkal, az Úr tanítványa képessé válik Isten Királyi Uralmának = Jézus Uralmának KÉPVISELETÉRE,  vagyis a  SZELLEMI SZINTŰ KORMÁNYZÁSRA itt a földön! Van több kulcsa (működési alapelve) is Krisztus Uralma képviseletének, melyek közül még egyet említek: ez pedig, amikor a tanítvány megtanulja, hogyan tud a saját szelleme a Krisztus szellemével egyesülni, azaz egy szellemmé válni Ővele. „Aki pedig az Úrral egyesül, az egy szellem Ővele!” (1.Kor.6:17,)  Jézus azt mondja : „Maradjatok énbennem, és én tibennetek! … Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!” (Jn.15:4,5,) „A ki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.” (Jn.6:56,) Ez Ígék betöltése teszi lehetővé, hogy Krisztus szellemével egyesülve, „Ővele együtt üljünk a mennyekben az Ő királyi székében” (Jel.3:21,) „… és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:” (Ef.2:6,)  Ez szintén olyan igazság, amit keresnünk kell ahhoz, hogy kulcs lehessen számunkra, és képviselhessük Krisztus Uralmát a Földön.

Ha megértjük, hogy :

1./ - Isten a Sionból (vagyis az Eklézsiából) nyújtja ki Krisztus Uralmának pálcáját, és  Krisztus az Eklézsia által akar uralkodni ellenségei fölött,

2./   -  most van eme győztes sereg összegyűjtésének az ideje,

3./ - most van a kulcsok (alapigazságok) megkeresésének az ideje, hogy      megkaphassuk a jogosultságot a Krisztus Uralmának működtetéséhez,

akkor biztosan olyan hívők akarunk lenni, „akiknek van füle a hallásra és hallja, mit mond a Szentszellem a gyülekezeteknek !”

(*)  Akinek van füle Hallja !

„A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.”

Ez az Íge hétszer szerepel a Jel. könyvében. (2:7,11,17,29, és a 3:6,13,22, vers)

Feltűnő, hogy itt a Szentszellem a gyülekezetekhez, mint TESTÜLETEKHEZ szól, de az Úr tudja, hogy a testülethez tartozó személyek csak egyénileg tudják meghallani és komolyan venni az üzenetét. Ninive esetét leszámítva, jóformán nem találunk példát a Bibliában testületi megtérésre. Ott is a testület vezetője, a király, mint egyén jutott megtérésre, és őt, mint vezetőt követte a testület. A testület nem hallja, vagy nem akarja meghallani az Úr üzenetét. Nincs rá füle, csak az egyénnek van füle és esélye meghallani Istent. Testületet egyének alkotják. Azok a hívők, akik engedelmeskedtek Jézus - (a Hét Gyülekezethez intézett) - MEGTÉRÉSRE való felszólításának, nagyon rosszul járnak, ha megtérésük ellenére is az ördögi fogságba jutott testületben maradnak továbbra is, és nem hozzák meg saját, felelős döntésüket, hogy kifussanak a babiloni rendszer fogságából Jézus parancsa szerint! (**) A Jel.18:4-ben mennyei szózatot küld Isten a babiloni fogságba (testületi fogságba) került népéhez, akik megtértek a fogságot okozó bűnökből, (de még a bűnös testületben vannak,) és azt parancsolja nekik: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból!” Jézus személyesen azokhoz szól, akik a megtérési felhívásnak engedelmeskedtek, és akiket be akar emelni a szellemi kormányzásba! Viszont ennek feltételei vannak, amelyeket nekik is be kell tölteniük :

Az első feltétel, hogy - akik megtértek a fogságot okozó bűnökből, vagy nem is voltak benne részesek, - ki kell futniuk aTESTÜLETI FOGSÁGBÓL, ami a hamis egyház (a szellemi BABILON) része, amelyet valójában már  az ördög kormányoz, és nem az Úr! Az Úr nem tűri tovább, hogy népe együttműködjön sátáni rendszerekkel, és azt sem, hogy hatalmi-, anyagi-, vagy presztizs előnyökért kompromisszumot kössenek vallásos bálványimádással, vagy sátáni szervezetekkel! Azokat a hívőket, akik ezekben nem felelősek, - csak szenvedő alanyai a testületi bűnöknek és kompromisszumoknak, - vagy már megtértek korábbi bűneikből, azokat figyelmezteti, és kiáltó szóval sürgeti az Úr: Fussanak ki sürgősen a testületi fogságból! Az egyénnek joga van meghallani Isten szavát, dönteni, és kifutni a testületi fogságból, mert az Úr parancsa nagyobb tekintély, mint az adott testület (egyház) vezetőjének a tekintélye! Isten a kifutást parancsolja. Aki engedelmes, az nem hezitál, hanem engedelmes az Úrnak, és KIFUT a kompromittálódott testület(ek)ből!

A második feltétel, hogy meg kell keresni és találni azokat az igazságokat (kulcsokat) amelyek Isten Királyi Uralmát működtetik, vagyis „az apostolok tudományát”, melynek egyik alapja a Mennyközpontúság, a mennyei kezdeményezés felismerése, és annak való engedelmesség! „Keressétek először Isten Országát!” „Az odafelvalókat keressétek!”

A Mennyeiek keresése alapüzenet !

„Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén!” (Kol.3:1,)

Sokáig nem vettük észre, nem figyeltünk fel eléggé arra, mennyire kihangsúlyozza a Biblia a mennyei dolgok keresésének fontosságát. Most igazán eljött az ideje, hogy akkora hangsúlyt tegyünk a mennyeiek keresésére, amekkorát Isten vár tőlünk, és nem csak annyit, amennyit mi gondolunk. Ha komolyan vesszük, hogy a mi igazi otthonunk a Mennyben van, ahogyan azt a Filippi 3:20 is megerősíti : „Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk”   akkor természetes, hogy Isten meg akarja ismertetni velünk az igazi Hazánkat már itt a földi létünk során, ugyanis a mennyei  motiváció jelenti az egyik legnagyobb segítséget a „hit nemes harcának”, győzelemre vitelében, miközben az ellenség gondoskodik arról, hogy a szenvedésből is bőségesen kijusson az Istent szeretőknek. Az Úr kegyelmét látom abban, hogy egyre több személynek ad komoly mennyei élményt, sőt egyeseket sorozatos mennyei látogatásokban is részesít a föld különböző részein, hogy rajtuk keresztül informálja és főleg motiválja népét, az egész eklézsiát! Sajnos sokan idegenkednek ettől, pedig ezek tényleg meg vannak ígérve az utolsó időkre. Ld. Joel 2:28, is arról beszél, hogy Isten különös dolgokat fog tenni (álmok, látomások, prófétai élmények,) melyek mind a Menny és a Föld összekapcsolódásának, a Menny- és a szellemi világ megismerésének eszközei, a hatékony ima- és szellemi kormányzási szolgálat betöltéséhez. Jézus már Nátánaelnek bejelentette: „Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.”(Jn.1:52,) Tehát azt mondja : Mostantól fogva! Vagyis a menny- és a föld aktív együttműködéséről beszél, arról, hogy a Menny a Földön is meglátható és megtapasztalható, de csak az ember Fián keresztül, az Ővele történő azonosulásunk esetén! Jézus tehát az egyedüli legitim ajtó számunkra a Mennyei dimenzióhoz!  Nincs más út az Atyához, így a mennyei dimenzióhoz sem, csak egyedül Jézus! „Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (Ján.14:6,) Én személyesen többször nyertem mennyei felismerést, és motivációt különböző testvérek mennyei bizonyságtételeiből. Bár ezen bizonyságtételek többsége nem hordozott ugyan apostoli- kormányzási kenetet, (szolgálatot,) de kétségtelenül prófétai kenetet igen, és a Menny és a szellemi világ pontosabb megismeréséhez segítettek hozzá. Ezekre azért is vagyok nyitott, mert a mennyei látókörünket bővítik, és segítik a hatékonyabb közbenjáró- és imaharcban való kitartásunkat, és kétségtelenül segítik Jézus visszajövetelére való felkészülésünket is. Nem hiába figyelmeztet az Íge arra, hogy : „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul;” (Példab.29:18,)  A mennyei látásra és tudományra sokkal nagyobb szükségünk van, mint gondoljuk, ugyanis mi első sorban szellemi lények vagyunk, és ha nem értjük a szellemi világ ok-okozati összefüggéseit, akkor lehetetlen belépni a szellemi kormányzás területére, amelyre az Úr minden tanítványát elhívott. A szellemi világ működésének tudományához, kizárólag csak a mennyei dolgokra való éhség és keresés alapján juthatunk. Hóseás próféta intése nem a földi, hanem főleg a mennyei tudomány hiányának veszélyére figyelmeztet: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” (Hóseás 4:6,) Sajnos mégis nagyon sokan idegenkednek attól, amikor az Úr némelyeket mennyei élményekben, látásokban, elragadtatásokban, prófétai- esetleg apostoli kenetben részesít, pedig ezeket (hitelesség esetén) Isten különleges kegyelmének és ajándékának, azaz MEGLÁTOGATÁSÁNAK kellene tekinteniük, melyek  nélkül senki nem juthat mennyei látáshoz, sem mennyei tudományhoz! Ezek hiánya – az említett Ígék alapján, - a vereségek fő okai ! „Elvész az én népem…” Ne essünk a merev elutasítás hibájába! A hiteles mennyei bizonyságtételeket fogadjuk el és ne legyünk mennyei „tudomány nélkül valók”!

II.           Az egyház belépése a szellemi kormányzásba

Jöjjön el a Te Országod (Királyi Uralmad)

Jézus szó szerint az Atya szívéből merítette a Miatyánk ima tartalmát, amikor a tanítványok arra kérték: „Urunk, taníts minket imádkozni!” Az Atya tökéletes akarata az, hogy Krisztus Uralma valósuljon meg a Földön is, ahogy a Mennyekben! Jézus pedig annyira szereti megváltottait, az egyházat, hogy be akarja emelni a saját királyi székébe, hogy az egyházzal ( = eklézsia) együtt uralkodjon a mennyei-, szellemi és földi szinten. Ezt foglalja össze az Íge a 110. Zsoltár 1-2., és az 1.Kor.15:25-28-ban : „Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. A te hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!”  

„Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.” 

Isten üdvtervének középpontjában az Isten Királyi Uralma, vagyis az Atya Uralma áll, amelyhez a megváltás által mindenek Krisztus Uralma alá rendelése vezet! Amikor az utolsó ellenség, a halál is Krisztus lába alá vettetik, (1.Kor.15:26,) akkor ér célba Jézus Krisztus Uralma, és teljesedik be a Megváltás üdvterve. Vagyis annak a megváltási jogosultságnak az érvényre juttatása fejeződik be, ami Jézus Keresztáldozatában már „Elvégeztetett”! Jézus a halálával megsemmisítette az ördög (ezzel a bűn és a halál) jogalapját, és teljhatalmát, („a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,”Zsid.2:14,) de a megszerzett jog érvényre juttatásának harca személyről-személyre, és területről-területre még most is zajlik egészen addig, amíg Jézus lábai alá nem vettetik minden. Ennek a harcnak az utolsó pontja, amikor a halál eltöröltetik, mint utolsó ellenség! (1.Kor.15:26,) Jézus a halálával a végső győzelem jogát is megszerezte, de a győzelem jutalmát, diadalát és dicsőségét is meg akarja osztani mindazokkal, akik hajlandóak csatlakozni Őhozzá, és odaszánni magukat, életüket is ehhez a harchoz, és hajlandóak bevonulni az Úr seregébe, a sereggyűjtés idén!  Jézus győzelme pedig nem kétséges! Már garantálva van a Megváltás által! Jézussal együtt tehát az Őhozzá hűségesek is győztesek lesznek, és Jézus azt ígérte :  „ Aki győz, örökségül nyer mindent, (tehát MINDENT) annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem!” (Jel. 21:7,) Félreértés ne essék : nem gondolom, hogy az Úr seregébe való részvétel (bevonulás) az üdvösség feltétele lenne, de azt igen, hogy az egyik elengedhetetlen előfeltétele a győztes hitnek, és a teljes örökség elnyerésének! (Jel.21:7,)

Krisztussal együtt való kormányzás főbb alapelvei

Röviden összefoglalva a Krisztussal együtt való kormányzás feltételeit, (megtérés, kifutni Babilonból, mennyközpontúság, mennyei látás, kulcsok, apostolok tudománya, részt venni a sereggyűjtésben, stb.,) rátérnék néhány nélkülözhetetlen alapelvre, melyek betöltése elengedhetetlen a szellemi kormányzásba történő belépéshez :

1./ Apostoli- és prófétai kenet működése, melyek legjelentősebb Újszövetségi példákban láthatóan összekapcsolódva, együttesen működtek Pál-, Péter-  és János apostolok szolgálatában is. Mindhárom apostol kétségtelenül próféta is volt. Ez a leveleikből egyértelműen igazolható. Volt belátásuk a mennyei szintre. Az Íge is mindig szorosan együtt említi a két szolgálatot és kenetet : „apostoloknak és prófétáknak alapkövén,” stb., (Ef.2:20, Luk. 11:49, Jel.18:20,) Ennek a két kenetnek (ajándéknak) az összekapcsolódása már az Ószövetségben is felismerhető Dávid szolgálatában. Őt az Íge prófétának is nevezi. (Apcs.2:30,) A prófétai kenet biztosítja a mennyei- szellemi szinten való kapcsolatot ahhoz, hogy a kormányzás (királyi kenet) mennyei kezdeményezése biztosítva legyen. Ez működött Dávidnál, és ez volt a „Dávid Sátora” felépítésének a célja is. Az volt Dávid látása és vágya, hogy Isten dicsősége, jelenléte (vagyis a Menny) ott legyen Jeruzsálemben (Sion) és az ő királyi szolgálata csak Isten Királyságának (a mennyei kezdeményezésnek) a PÁLCÁJA (földi végrehajtója) legyen. Ellentétben Saullal, Dávid Isten dicsőségét, és jelenlétét helyezte saját királyi szolgálatának középpontjába, és nem a saját dicsőségét és presztízsét! Isten jelenlétének és dicsőségének a központba helyezését szolgálta a „Dávid Sátorának” felállítása! Dávid Sátorában a dicsőítés folyamatossága eszközül szolgált a prófétai- mennyei kenet kiáradására, (ld. sok Zsoltár keletkezése) ami összekapcsolta a Földet a Mennyel, és ezáltal lehetővé tette a Mennyei kezdeményezést a földi kormányzásban. (Folytatás: (***) jelnél.)

Érthető tehát,, miért is hangsúlyozza annyira az Íge már jó előre Ámos próféta által, (Ámos 9:11,) majd az (Apcs.15:16,) Dávid Sátorának a HELYREÁLLÍTÁSÁT! Teljesen egyértelmű tehát, hogy Isten Királyi Uralma csak ott, és akkor tud megvalósulni, ahol Istent és az Ő Dicsőségét helyezzük a középpontba, és nem emberi tekintélyt-, presztízst, felekezeti image-et, stb. Az Atya, és a Krisztus dicsőségének és uralmának központba helyezésére van szükségünk ma is! Tehát szellemi értelemben a „Dávid Sátora” helyreállításának ma az felel meg, ha nem csak az odaszánt Istendicsőítés, hanem az apostoli-, prófétai kenet- és szolgálat is helyreáll az Eklézsiában. A prófétai (látó és halló) kenet segítségével az Eklézsia összekapcsolódik a Mennyel, mennyei látáshoz jut, (belép Isten dicsőségébe, illetve Isten dicsősége lép be az Eklézsiába) és az apostoli kenet- és szolgálat segítségével az Eklézsia birtokba tudja venni a mennyei kezdeményezést, és Krisztussal egy szellemmé válva, be tud lépni a szellemi szintű KORMÁNYZÁSBA !

2./ Jézus Krisztus és a hívő szelleme egyesüljön a „…ti énbennem, és én tibennetek” Ígei elv alapján. (Ján. 6:56, 15:4,7,) Pál apostol is éppen Jézus szavainak gyakorlati megvalósításáról tesz említést az 1.Kor.6:17. versben : „Aki az Úr Szellemével egyesül, az egy szellem Ővele!”, de Jézus is egyértelművé teszi, hogy az Ő szellemével egységbe jutni (egyesülni,) leginkább az Úrvacsorában elrejtett mennyei igazságok felismerése és meg cselekvése által lehet! „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.” (Ján.6:56,) Jézus nagyon mély kijelentéseket adott át az Úrvacsoráról a Ján.ev. 6:27-65. versekben. Ezt a tanítást csak János írta le, a többi evangélista nem. Ez a tanítás a szellemi- mennyei világ igazságait olyan mélyen tárta fel, hogy a hallgatók többsége nem is értette, aki pedig érteni vélte, azok többsége megütközött, és elhagyta Jézust. Erre Jézus a 12 tanítványát is megkérdezte: „Vajon ti is el akartok-e menni?”  Nem tudták felfogni, hogy Jézus itt a mennyei dimenzió kenyerének jelentette ki a megtört testét, és a kifolyt vérét pedig a mennyei dimenzió italának „Igazi étel, és igazi ital,” „Mennyei kenyér,” „Mennyből alászállt kenyér,” „Az Isten igazi kenyere,” stb., nevezte. (Ján.6:32.33,35,48,53-58,) Ebből már jobban érthető, hogy az első Egyházban miért naponta Úrvacsoráztak a keresztények. Az Apcsel 2:41-43 vers a következőképpen számol be arról, hogy már az újonnan megtérteknek milyen volt a mindennapi hitéletük gyakorlata : „A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tettek.”

Az első egyházban a hívők naponta egyé váltak Krisztussal, a keresztáldozatban rejlő szellemi igazságok mennyei dicsőségével. Naponta foglalatosak voltak az „apostolok tudományával”, a közösséggel, imával, és az Úrvacsorával. Így Krisztus Úr- és Királyként dicsőségesen volt jelen az életükben. Ahol pedig Krisztust Úrrá teszik, oda a mennyei Atya kitölti az erő- és hatalom kenetét! Ez megrendítette az akkori társadalmat, és a közvéleményben tiszteletet váltott ki. Ma is ez tehát a célja Istennek. Ezért születik most a többnyire „Sauli” kiskirálysági egyházi korszak után, egy „Dávidi”, azaz Isten Királyi Uralmát képviselő egyházi korszak. Ez a fájdalmas születés (korszakváltás) kezdődött el, amelyben Isten célja, hogy a „Dávid Sátora” szellemi mintájára Isten dicsősége, és a Mennyei dimenzió szellemileg újra itt legyen a Földön! A hívőknek a Krisztus szellemével való egyesülése által Krisztus dicsősége tudjon megjelenni, a Krisztus jelleme tudjon kiábrázolódni, és a Krisztus Királyi Uralma tudjon a szellemi kormányzás szintjén megvalósulni, és az Eklézsia, - mint Krisztus Menyasszonya és mint szellemi Sion – által az „Úr kinyújthassa a hatalmának pálcáját, mondván : uralkodjál ellenségeid fölött !”

Dávid Sátorának helyreállítása, és következményei

„Dávid Sátorát” az előbbiekben már említettük, mint olyan helyet, ahol a Mennyei dimenzió összekapcsolódott a Földi dimenzióval, mert Dávid, - az Isten szíve szerint való férfiú, - betöltötte a szükséges szellemi feltételeket : megtérés, Istennek való engedelmesség, Isten imádása, prófétai- és kormányzási (királyi) kenet működése.

Amikor a Biblia „Dávid leomlott sátorának helyreállításról” beszél (Apcs.15:16-18,) akkor egyértelmű, hogy annak szellemi igazságtartalmát akarja, és fogja az Úr visszaállítani az Eklézsiában! Teljes bizonyossággal ígéri meg, és garantálja Isten, hogy ez minden kétség nélkül meg fog történni Jézus visszajövetele előtt! Ez helyet biztosít az Eklézsiában Krisztus dicsőségének és uralmának, melynek következtében a nemzetekben óriási megtérési hullám kezdődik el Krisztusnak, mint Úrnak megkeresésére! „Ezek után visszatérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt: Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi. Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.”

Tehát a prófétai üzeneten keresztül Isten garantálja, hogyha Krisztus Uralma helyre áll az egyházban - (amikor az egyház megengedi, hogy Krisztus visszavegye az Uralmat saját egyháza felett! Ha nem engedi meg, akkor Isten megítéli az egyházi testületeket, és az engedelmes hívőket pedig az engedetlen testületből való kifutásra szólítja fel,) - akkor a Krisztus Uralmát megdicsőíteni akaró Mennyei Atya mennyei erőt és hatalmat (mennyei inváziót) bocsát ki a Mennyei Trónszéktől. Emiatt világméretekben tömeges megtérések lesznek, és ezzel beteljesednek az utolsó nagy aratásról szóló próféciák is, melyet a Jelenések könyvében is megtalálunk : „És látám, és ímé vala egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló. És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, a ki a felhőn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt. Bocsátá azért, a ki a felhőn ül vala az ő sarlóját a földre; és learattaték a föld.” (Jel.14:14-16,)

Jézus átütő erejű, Krisztus Uralmának dicsőségével ékeskedő, százmilliók megtérését eredményező, Krisztus Menyasszonyához méltó egyházkorszakkal, majd az elragadtatással zárja le a Hét Gyertyatartó korszakának is nevezett Gyülekezeti Korszakot. Hitem szerint ebbe a végső, felekezetek feletti egyházkorszakba léptünk be. Úgy látom ez a korszakváltási folyamat kezdődött el Isten népe között hazánkban, és - a jelek szerint - nemzetközi szinten is, ami sok-sok (szülési) fájdalommal is együtt jár majd, az Íge szerint. (Jel.12:2,)

(***) Isten háza = a Menny kapuja

Jákob Béthelben megrémült, (1.Móz.28:12-17,) - amikor álomban az égig érő létrát és Isten angyalait és az Urat látta, - és ekkor egy kinyilatkoztatással felérő megállapítást tett : „ Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.”  Amikor Jézus Nátánaelnek bejelenti: „Garantálom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.” (Ján.1:52,), akkor - a zsidó gyermekek számára is ismert történetre, - Jákob bétheli álmára utalt. Itt az Íge Isten Házát a Menny kapujának nevezi. Mivel Isten Háza Újszövetséges értelemben maga az Eklézsia, (a Gyülekezetek), ez félreérthetetlenül arra utal, hogy Isten Háza, - a Gyülekezet, az Eklézsia, - arra rendeltetett, hogy a Menny és a Föld találkozási pontja legyen ! Ugyanaz a szerepe Isten szellemi Házának, mint ami „Dávid Sátorának” is volt. Isten tehát azért akarja saját Gyülekezetében (Eklézsiában = Isten Házában) felépíteni – az idők folyamán leomlott – „Dávid Sátorát”, vagyis annak a szellemi igazságtartalmát, az Isten Uralmának és dicsőségének jelenlétét az utolsó idők egyházában, hogy a mennyei dimenzió újra összekapcsolódjon a Földdel, az újjászületett hívők szellemén keresztül. Ezzel egy magasabb dicsőségi szinten, az Édenkerti - a bűneset után elveszített állapot - áll helyre, amikor a Menny szintén jelen volt a Földön! Ezért mondta Jézus Nikodémusnak, - aki az éj leple alatt jött tudakozódni hozzá, - hogy : „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újjá nem születik, nem láthatja az Isten országát.”  „Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (Ján.3:3,5,)

Mikor Jézus azt mondja : „Bizony, bizony mondom neked,”- ez mai értelemben azt jelenti ; Garantálom neked !  Jézus tehát garantáltan kiköti, hogy mennyei (szellemi) dimenzióban  megjelenő, a Földre elközelítő, (leereszkedő) Mennyei Királyi Uralom, Krisztus Uralma csak azok számára lesz látható (felismerhető) akik ÚJJÁSZÜLETNEK víz- és Szentszellem által, így a Szentszellem által vezetettek lesznek! Továbbá pedig, csak újjászületett hívők tudnak BELÉPNI Krisztus Királyi Uralmába, és az Ő munkatársaivá válni, „Vele együtt ülni az Ő királyi székében!” (Jel. 3:21,) Hát ezért tett Jézus akkora hangsúlyt a víz-, Szentszellem- és a tűz által történő keresztségre, az Újjászületésre! Már Keresztelő János is így hirdette meg a Szentszellem keresztséget : „de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.” (Máté 3:11,)

Próféták és apostolok alapkövén

A Biblia az Efézus 2:20. versben arról beszél, hogy Isten Háza a próféták és apostolok ALAPKÖVÉN, és JÉZUS KRISZTUSON, mint SZEGLETKÖVÖN fog felépülni. Ezzel azonos értelemben az Apcs.15:16. versben a „Dávid leomlott Sátorának” helyreállításáról is beszél. Szellemi igazságtartalom szempontjából a kettő megegyezik, ez a kettő egy és ugyanazt jelenti. Mindkettő lényege, hogy a Mennyei dimenzió, - Isten jelenléte és dicsősége, - összekapcsolódjon a Földdel, az újjászületett hívők szellemén keresztül, és Krisztus uralma váltsa fel a bűn- és a halál uralmát a Földön!

1./ Mivel a mennyei dimenzióval való kapcsolathoz, a mennyei kezdeményezés felismeréséhez Isten a PRÓFÉTAI KENETET rendelte egyaránt az Ó- és Újszövetségben, ezért elengedhetetlenül szükséges a PRÓFÉTAI KENET ÉS SZOLGÁLAT helyreállítása az egyház felépüléséhez!

2./ A szellemi szintű kormányzáshoz (mennyei kezdeményezés végrehajtása) pedig Isten az Ószövetségben a királyi kenetet, az Újszövetségben pedig az APOSTOLI KENETET rendelte. Mindkét kenettel egyedül Krisztus ruházhat fel, és Krisztussal egy szellembe összekapcsolódva tud csak helyesen működni!

3./ Erre a két kenetre, és szolgálatra, valamint Krisztusra, (mint szegletkőre) épülhet rá, és lehet hatékony a többi, szintén elengedhetetlenül fontos kenet, és szolgálat : a pásztor-, az evangélista- és a tanító. Ezek pedig azért elengedhetetlenül fontosak, mert ők készítik fel a szenteket - valamint az utánpótlást – a mennyei szinten működő, csak Szentszellem által hatékony szolgálatokra, kormányzásra, Krisztusi vezetésre. Ezt a felkészítő szolgálatot a Biblia „tanítvány” képzésnek nevezi, ami a leghatékonyabb utódképzésnek számít. Az utódképzés, és a szolgálatokba való bevonás, a kenet- és felelősség delegálása Isten Országának, azaz Krisztus Királyi Uralmának másik fontos alapelve: Átadni a sajátodat másnak önzetlenül! Átadni az Úrtól kapott kenetedet, az Úrtól kapott ajándékodat-, felhatalmazásodat-, tisztségedet-, más-, arra alkalmas szolgálóknak! Ez készít utat a mennyei szinten arra, hogy még többet kapj Istentől, még magasabbra juss Krisztus megismerésében, a szeretetben, szellemi látásban és felismerésben, és a felhatalmazás magasabb szintjére emelhessen be az Úr!

Látó próféták

A prófétai kenet nem csak az Úr szavának hallását, hanem a szellemi, mennyei dimenzióban történő dolgok és események részbeni látását is jelenti. A Bibliában a legtöbb próféta egyben un. „LÁTÓ” próféta volt. Így nevezték őket. Ilyen „Látó próféta” volt például Mózes, Illés, Elizeus, Ézsaiás, Ezékiel, Dániel, és még többen, de az Újszövetségben is találunk „Látó” prófétákat, akik közül kétségtelenül a legjelentősebb János apostol, aki a Mennyei Jelenéseket (látásokat) is kapta, ill. leírta.

Ma is elengedhetetlenül szükség van olyan prófétai szolgálatokra, akik nem csak hallanak az Úrtól, hanem LÁTJÁK is a szellemi világban történő eseményeket, amit az Úr megenged nekik látni. A prófétai „látó” ajándék nem csupán a mennyei élmények buzdító megtapasztalásait és azok elmondását  jelenti, sokkal inkább az Urral történő személyes találkozásból származó (az Úrtól személyesen kapott) szellemi stratégiai kijelentések átvételét-, a szellemvilágban történő események látását- és azok szerepének és jelentőségének felismerését, és azok alkalmazását a földi szellemi szférában. Mózes prófétai ajándékáról és szolgálatáról így tesz bizonyságot közvetlenül Isten : „Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?” (4.Mózes 12:8,)

Egyértelmű tehát, hogy a prófétai ajándékok között is vannak különbségek. Van olyan próféta akinek Isten homályos beszédek-, homályos látások által szól, és van akivel szemtől szembe szól, „nyilvánvaló látásban” és „az Urnak a hasonlatosságát is látja”! Ez utóbbi a biztos prófétai szó, ami működött az első apostolok szolgálatában is, amire Péter apostol is hivatkozott: „És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;” (2.Péter 1:19,)

Ez az Íge egyben meg is magyarázza miért elengedhetetlen a „látó” próféták ajándéka és szolgálata. Azért elengedhetetlen, mert csak a „biztos prófétai beszéd” (a „látó” próféták beszéde, akik az Úr hasonlatosságát is látják- és hallják,) tud erőteljesen világítani, és hajnalcsillaggá válni a szellemi sötétségben !

A „homályos beszédek” és látások általi próféciák és próféták is lehetnek hasznosak, de a szellemi sötétségben oly annyira szükséges mennyei látás fényét, és a szellemi dimenzióba való belépést ők még nem képesek biztosítani az Eklézsia számára!

Szolgálatok fontos egymásra épülése

Mindezek a fent leírt szellemi változások Isten kegyelméből már elindultak Magyarországon. A „Menny a Földön” Szolgálaton keresztül Isten elindított egy olyan prófétai szolgálatot, ami stratégiai szintű kijelentéseket, látásokat hordoz az eklézsia számára a szellemvilágról-, a mennyről-, a szellemi harcról-, a szellemi szintű kormányzásról. (Már csak az a kérdés, hogy a "Menny a Földön" Szolgálat képviselője átmegy-e a szellemi hitelesség 1.Kor.13. szerinti próbáján ? - miszerint az óriási mennyei kijelentések és a "Látó" ajándékok nem válnak-e a "zengő érc és pengő cimbalom" esetévé?!) Mindenesetre a magyar Eklézsia eddig ilyen kijelentésekkel még nem rendelkezett. Emellett fokozatosan a szellemi szinten való kormányzás apostoli kenetét is többekkel kezdi megosztani az Úr abból a célból, hogy az Eklézsia beléphessen az Úrtól kapott mennyei elhívásába, a stratégiai szintű szellemi kormányzásba! Ahogyan arra már a fentiekben részletesen kitértünk, mindehhez szükséges a prófétai- és apostoli kenet és szolgálat működése, de elengedhetetlen a többi ajándék : pásztor-, evangélista-, tanító kenetének és szolgálatának a ráépülése az apostoli- prófétai szolgálatra. Csak ezek együttes-, alázattal egymást segítő munkája tudja az új egyházkorszak születendő Egyházát (Eklézsiáját) bevinni a szellemi szinten gyakorolt kormányzásba! Az új korszak Egyháza (Eklézsia) mint szellemben érett férfiú („gyermek születik de fiú adatik nékünk” Ézs.9:6,) „vasvesszővel” tudjon uralkodni szellemi szinten a „sárkány” fölött. Ezután fog az Eklézsia „elragadtatni Istenhez” a mennybe! (Jel.12:1-2,)

Az az első generációs apostoli- prófétai vonal, amely már közel 10 éve megjelent Magyarországon, - amelynek jelenleg is vannak markáns képviselői hazánkban, - sajnos nem hoztak olyan stratégiai szintű mennyei látást és áttörést az Eklézsia számára, amely bevitte volna az Eklézsiát a szellemi kormányzás szintjére. Tudtommal nem állították helyre Krisztus Uralmát, (egyetlen külföldi próféta kivételével) nem gyújtottak fényt a szellemi fogság területeire, a szellemi szintű kormányzás szükségességére. A Miatyánkban foglalt „Jöjjön el a Te Országod”, tehát a mennyei- és földi dimenzió szinkronjának a szükségét sem tették világossá. Mindezek pedig elengedhetetlenül fontos felismerések és teendők a menyasszonyi (királysági) egyház számára, a Jézus Krisztus eljövetelére való felkészülés szempontjából !

           III.          Kormányzás vasvesszővel a nemzeteken

A királysági gyülekezet megszületik

„És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona; A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben. Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona; És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye. És szűle fiú-magzatot, a ki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez.” (Jel.12:1-5,)

Mivel ezt a prófétai látást János apostol már Jézus mennybe menetele után, és egyértelműen az utolsó időkre vonatkozóan kapta, semmiképpen sem értelmezhető Jézus földre születésére, bármennyire kimutatható a szellemi hasonlóság a sárkány és Heródes gyermekgyilkossága között. Megint más teológiai magyarázat szerint pedig a „terhes asszony” a zsidóságot jelentené, aki pünkösdkor megszüli a „fiú magzatot” az Egyházat. Ez a magyarázat sem stimmel, mert János jóval pünkösd után, és az antikrisztusi időkre vonatkozó szellemi valóságról kapta ezt a prófétai látást. Meggyőződésem szerint ez a prófétai kép, - beékelve a Jel. 11. és 13. rész közé, - éppen a Fenevad (Antikrisztus) és a Hamis próféta ideje alatt és közvetlen előtte, a szellemvilágban történő eseményeket leplezi le számunkra, és ad prófétai látás által betekintést a szellemi szinten (a második égben) történő konfliktusba.

A részleteket a Jel. 12. résszel kapcsolatban inkább egy következő tanulmányban fejteném ki, de az épp ide vonatkozó prófétai részletből tudhatjuk, hogy a fiú, aki megszületik, győztes lesz, mert „vasvesszővel legeltet minden nemzetet”. Ez a fiú-magzat nem más, mint az a győztes, királysági gyülekezet, amelyik szellemben egyesül a Fiúval (Krisztussal), és belép a szellemi kormányzásba. Ezt jelzi a „vasvessző” kifejezés, ami a kormányzás jelképe. A „vasvesszővel legeltetés” jelentése : Vas- mindig az erőnek, a vessző- (a hatalom pálcája) a kormányzásnak, a legeltetés- az ellátásnak és védelemnek a jelképei. Ilyen lesz a születendő fiú-magzat, aki a Krisztussal egységben, egy szellemben erőteljesen kormányoz a szellemi (mennyei) szinten, hogy a nemzeteket a Krisztusi Királyság evangéliumával ellássa és védelmezze a sárkánytól. Éppen a megszületett királysági gyülekezet szellemi hatékonysága hátráltatja sátán Antikrisztussal kapcsolatos világuralmi terveinek kibontakozódását. Ezért csak az elragadtatás után tud sátán terve-, az antikrisztusi birodalom kibontakozni, vagyis a végidők elkezdődni. Erről az időről jövendöl Jézus a Mt.24:14-ben: „És az Isten Királyi Uralmának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” Láthatjuk, hogy a sárkány, meg akarja enni a Királyi Uralmat képviselő gyülekezetet születése pillanatától kezdve, de nem képes rá, mert a születendő gyülekezet azonnal belép a szellemi kormányzásba, és Krisztustól kapott felhatalmazással (vasvesszővel) rendelkezik, valamint hamarosan elragadtatik Isten Királyi Székéhez. Ebből egyértelműen látszik, hogy ez a prófétai kép csak a Krisztus Királysági Gyülekezetére vonatkozhat!  A terhes asszony szintén nem lehet más, mint a hagyományos, Krisztushoz hűséges szüzek gyülekezete, akik nem kötöttek kompromisszumot a bálványimádással, és nem lettek parázna egyházzá. Ők hűségesek maradtak Krisztushoz. Ezeket nevezi Jézus a Mt.25. részben Tíz szűznek. Ez tehát a Tíz szüzek egyháza, akikből sok fájdalom és vajúdás árán fog megszületni (kijönni) Krisztus Királysági gyülekezete, akit köznyelven menyasszonyi gyülekezetnek is szoktunk nevezni. Így történhet meg, hogy a tízből öt eszes volt, aki bement a menyegzőre, öt pedig bolond volt, és visszamaradt. De a prófétai kép (Jel.12.rész) gondosan kitér arra is, hogy a visszamaradott egyházra is milyen nagy figyelemmel és gondoskodó szeretettel vigyáz az Úr. A sok kín és vajúdás, a szétválasztódás fájdalmát jelenti. Kétségtelen számomra, hogy a mi időnkben elkezdődött korszakváltás mintha már hordozná ezeket az első szülési fájdalmakat. Még ha sok fájdalom árán is, de végül megszületik az a felekezetek közötti és fölötti Királysági Gyülekezet, amely nem nevezi magát sem királyságinak, sem győztesnek, sem valamilyen szervezetnek, csupán egységben és szeretet kapcsolatban (hálózatban) vannak egymással. Ők azok, akik  alázattal és szeretettel szolgálnak. Mentik az elveszetteket, könyörülnek a szegényeken, lehajolnak az elnyomottakhoz, vigasztalják a megsebzett szívűeket, bekötözik a megtört szívűeket, meggyógyítják a betegeket, megnyitják a vakok szemeit, megszabadítják a foglyokat, feloldják a megkötözötteket, és „hirdetik Isten jókedvének (kegyelmének) esztendejét (idejét), és Isten bosszúállásának napját!” Őrajtuk a Krisztus királysági kenete van (Ézs 61:1-3,). „Az Úr Isten Szelleme van rajtuk,” és föl vannak kenve a kormányzás kenetével a szellemi világ szintjén is ! – és „még az ördögök is engednek nékik !” (Luk.10:17,)

A SEREGGYŰJTÉS IDEJE  TEHÁT  ELKEZDŐDÖTT !

„Isten népe készséggel siet a sereggyűjtés napján, 

                      a szentség öltözetében !”

A kérdés már csak az :  Te is köztük leszel-e ?

Nagy tehát a tét :

-          Alávetjük magunkat Krisztus Uralmának, parancsainak és készséggel sietünk a sereggyűjtéskor, belépve az Úr Királyságába, és átvehetjük a győztesek jutalmát,

-          Vagy : kimaradunk a Krisztus sereggyűjtéséből, így az „olaj gyűjtésből” is, és nem győzünk, nem nyerjük el a legnagyobb kegyelmet és jutalmat, a menyasszonyi szerepet a Bárány Menyegzőjének vacsoráján !

Az Úr Téged is szeretve hív : Mondj  IGENT a sereggyűjtés idején !

„Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.” (Jel.19:7,)

Soós Péter

Budapest, 2012. Július  5.

Kapcsolódó üzenetek :
Korszakváltó üzenet: "Fussatok ki én népem!"
Hova fussak Babilonból ?
Magyar eklézsia meglátogatása elkezdődött

FONTOS  TUDNIVALÓ !!! 
Bálványimádás a nemzeti átok forrása
Legyünk a föld sója, a világ világossága !