A MODERN GYÜLEKEZETEKBEN
Kapcsolódva az előbbi cikkben David Wilkersonnak a hamis evangéliumról szóló üzenetéhez, a szerző engedélyével, szintén a figyelmeztetés céljával adom közre az alábbi tanulmányt, amelyben Diriczi Tibor Istenfélelemmel, precíz következetességgel és az Isten Igéjéhez való hűséggel elemzi az utóbbi években világszerte elterjedő, így Magyarországon is sokakat megtévesztő hamis kegyelem doktrína tévtanítását.
Hiszem, hogy minden őszinte érdeklődőnek segítségére lesz a jó- és a rossz, az igaz- és a hamis közötti létfontosságú különbségtételben !
A KEGYELEM TEOLÓGIÁJA
A Biblia egyértelműen
tanítja, „hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus
Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk
a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény
cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.” (Galata 2: 16) Ugyanezt a Római
levél így írja: „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való
váltság által.” (Róma 3:24) Az Ige világosan fogalmaz, hogy az ember semmiféle
törekvése által nem képes megigazulni. (Róma 9:15-16) Tehet bármennyi jót,
igyekezhet bűn nélküli életre, soha de soha nem lesz képes Isten előtt
megigazulni. Azért, mert az ember régi természeténél fogva nem lehet igaz,
nem képes bűn nélkül élni, akármennyire igyekszik is. A bűn zsoldja a halál, és
aki vétkezik, annak meg kell halnia. Ez isteni törvényszerűség, mely meg nem
változhat, hiszen Őnála még csak árnyéka sincs a változásnak. (Jakab 1: 17)
Isten igazsága csak úgy állhatott meg amellett, hogy a bűnös embernek mégse
kelljen meghalnia, elkárhoznia, hogy valaki más átvállalta ezt az
elkerülhetetlen halált, a kárhozatot. De ezt a nagy áldozatot egyetlen ember se
volt képes meghozni a vilá- gért, csak Isten Fia, Jézus Krisztus, a tökéletes
áldozati bárány. Ő vette magára a mi bűneinket, mint valami szennyes ruhát,
hogy helyettünk átvegye annak ítéletét is, a halált. Így, mivel Ő már
kifizette, elszenvedte a büntetést, a törvény minket szabaddá, igazzá tesz,
mint ha soha nem is vétkeztünk volna. Így kerülünk ki a törvény alól. A mi
bűnünk Jézusnak számíttatott be, cserébe az Ő igazsága lesz a mienk. ( 2. Kor.
5: 21) Ez adósságátvállalás volt, melyet mikor Ő helyettünk kifizetett, semmi
helye nem maradt a követelésnek. Ez egy tökéletes és teljesen elégséges áldozat
ahhoz, hogy az ember megigazuljon. Ehhez hit kell. Aki ezt elhiszi és elfogadja
ezt a váltságot, az megigazul Isten előtt. Úgy tekint rá, mint egy bűn nélküli, tökéletes emberre. Ezt nem lehet mással pótolni, nem szorul semmiféle kiegészítésre.
Nem azért fogad el minket Isten, mert jót teszünk, nem azért, mert eleget
vezekeltünk, nem azért, mert elértünk egy teológiai szintre. Aki azt tanítja,
hogy az üdvösségünk feltétele az, hogy jót cselekedjünk, hogy az egyház által
felállított és többé-kevésbé a Bibliából alátámasztott hitalapi kérdéseket jól
értelmezzük, az félrevezeti az embereket. Az nem tartja elégnek Krisztus
áldozatát, melyet az emberiségért hozott. A bűnt nem lehet jó cselekedettel
jóvátenni. Nem lehet a mérleg „jó cselekedetek” nevű serpenyőjére többet
tenni, hogy a „bűnök” nevű serpenyő ellenére az üdvösség felé mozdítsa el a
mérleg nyelvét. Ezt felismerték és tanították az apostolok, annak ellenére,
hogy Krisztus erről semmit nem szólt. Feljegyzett beszédeiben egyetlen esetben,
semmilyen formában sem említi a kegyelem szót. Arról szólt ugyan, hogy neki fel
kell emeltetnie, mint ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában, hogy aki hisz
benne, az el ne vesszen. Arról is szólt, hogy Ő nem azért jött, hogy
kárhoztassa a világot, hanem hogy a világ megtartassék Őáltala. Annak, aki
Őbenne hisz, örök élete legyen. Ennek ellenére a tanítványok nem értették
ezeket a kijelentéseket, és amikor végbement Jézus áldozata, megbotránkoztak és
kiábrándultak. Hogy jutottak az apostolok mégis a kegyelem evangéliumának emez
ismeretére?
A REFORMÁCIÓ ÉS A
KEGYELEM
A Katolikus Egyház
évszázadokon keresztül azt tanította, hogy az emberek üdvössége attól függ,
hogy milyen életet élnek. Örök sorsukat jó vagy rossz cselekedeteik határozzák
meg, melyet számukra egyetlen üdvözítő egyházuk közvetít. Ezért egyházuk
vezetésének, tanításának feltétlen engedelmességgel tartoztak, annak már csak
gondolata is bűnnek számított, hogy az egyházon kívül lehetne üdvözülni. Ez
miatt aztán igyekeztek mindent megtenni üdvösségük érdekében, azt jó
magaviseletükkel kiérdemelni. De azért mégiscsak vétkeztek, mivelhogy gyarló és
esendő emberek voltak. Ennek rendezésére volt lehetőségük: meg kellett gyónniuk
a papnak, aki aztán a bűn mértéke szerint előírta számukra a jóvá- tételt.
Kisebb bűnökért néhányszor el kellett mondaniuk a Miatyánkot, nagyobb bűnökért
komolyabb vezeklés volt előírva. Halálos ágyukon az utolsó kenet hivatott őket
átsegíteni a másvilágba, mely szintén a vezeklésnek egy, immáron utolsó
lehetősége volt ebben az életben. Hitük szerint azonban még nem ért véget a bűnökből való tisztulás, és haláluk után várt rájuk a tisztítótűz (purgatórium),
melyben lelkük szenvedések által megtisztulhatott és úgy mehetett be a
Mennybe, feltéve, ha nem követtek el halálos bűnt. Ellenkező esetben a
purgatórium helyett a pokol örök kínjai vártak rájuk. De nem csak önmagáért, a
maga bűneiért hozhatott áldozatot a katolikus hívő, hanem elhunyt szeretteiért
is, akik éppen a purgatóriumban töltötték büntetésüket. Minél többet fizetett
egy értük elhangzott miséért, annál előbb kerülhetett ki onnan szerencsétlen
hozzátartozója A bűnök bocsánatának volt tehát több lehetősége is, de minden
esetben az egyház közvetítése által – természetesen nem ingyen. Az a tény, hogy
az emberek hajlandók nagyon sokat áldozni üdvösségükért, odáig vezetett, hogy a
pápaság érdekéért folytatott keresztes hadjáratokban résztvevő katonák
bűneikből teljes feloldozást kaptak. Akik anyagilag támogatták a pápai
hatalmat, azok is ugyanilyen juttatásban részsültek, melyről még oklevelet is
adtak nekik. Ezt nevezték búcsúcéduláknak. Aki kegytárgyat vásárolt, az is
bűnbocsánatot nyert. Aki gazdag volt és nagyon sokat tudott vásárolni, az még
utódai számára is megszerezte a bűnbocsánatot. Luther Márton, egy német
szerzetes, aki egyházának hű tagja volt, igen sokat tett vezeklés címén.
Korbáccsal verte mezítelen testét, böjtölt és kínozta magát; de mindez nem adta
meg békességét bűnbocsánata felől, nem oldozta fel őt halálfélelméből.
Szerzetestársa javasolta neki, hogy e helyett inkább a Bibliát olvassa, az
sokkal inkább meg fogja adni neki lelkének békességét. Luther elfogadta a
tanácsot és a Római levél olvasása közben megvilágosodott előtte, hogy a
bűnbocsánat egyedül Isten kegyelmi ajándéka, melyért nem kell és nem is lehet
semmit tenni, mert Krisztus egyetlen áldozatával örökre tökéletessé teszi
azokat, akik benne hisznek. Felismerte a hit általi megigazulás nagy
igazságát, mely korábbi katolikus hitét porba döntötte. Így egy nagyon áldásos
folyamat vette kezdetét a reformációval, mely gyökeres változásokat hozott a
kereszténységbe. Azután egy újabb tűz söpört végig a kereszténységen, amikor az
újrakeresztelő (anabaptista) mozgalomban ezrek és tízezrek jutottak hitre a
Jézus Krisztusban, egyszer csak két tűz között találták magukat a római és a
reformált egyházak üldözésében. Úgy tűnt, hogy a Luther által életre hívott és
szakadásokon hamar átesett reformált egyháznak már nem kellett a katolikusoktól
üldözést szenvednie, hanem ő maga is üldözővé vált. Mindemellett a reformált
egyház tagjai legalább olyan bűnösök és erkölcstelenek maradtak, mint a
katolikusok. Vajon miért?
A SÁTÁN TRÜKKJE
Azoknak, akik pénzzel
dolgoznak, tanítják a hamis pénz felismerését. De nem a hamis pénzeket tanítják
velük, hiszen az nagyon sokféle van, és soha nem tudni azt, hogy a legközelebbi
pénzhamisító milyen pénzt fog kibocsátani. Ahhoz, hogy a hamisat
felismerhessék, az igazit kell nagyon jól megtanulniuk. Abból csak egyféle van.
Mindaz, ami attól eltér, az hamis. Sokkal nehezebb észrevenni, ha valami
hiányzik róla, mint azt, ha valami olyan van rajta, ami az eredetin nem volt. A
Sátán ugyanezt a trükköt használja sok esetben. Nem hozzárak, hanem elvesz
belőle. A kegyelem teológiájával ugyanezt teszi. Semmi kifogása azzal, hogy
szín tiszta igazságokat hirdessenek, csak egy feltétellel tegyék azt. Hagyjanak
ki belőle valamit. A törvény és a kegyelem közti láncszemről nem kell beszélni.
Ha viszont mégis beszélünk, mert hát anélkül nem is kereszténység a
kereszténység, akkor legalább úgy kell beszélni, hogy a neve megmaradjon, csak
éppen a tartalma, a lényege tűnjön el. Csak az tud eligazodni a sok hamis
tanítás, a sok hamis krisztus között, aki az igazit ismeri. Az ördögnek pedig
pontosan ez a célja: ismerheted a teológiát, csak ne ismerd az igazit: Jézus
Krisztust. Tudjad és higgyed, hogy Ő létezett és létezik, és hogy Ő Isten Fia.
Azt is hidd el, hogy Ő meghalt a bűneidért. De ne legyen személyes
ismeretséged, kapcsolatod Vele. Ezért arra figyel oda, hogy ne szóljon arról az
igehirdetés, ami által Őt megismerheted. Nem csak név szerint, hanem valóban és
egy tényleges, mély személyes kapcsolatod legyen Ővele.
A HIÁNYZÓ LÁNCSZEM
Már szóltunk róla, hogy
az apostolok felismerték és tanították a kegyelem evangéliumát, annak ellenére,
hogy Jézus nem tanította meg velük. De megmondta nekik, hogy mi a feltétele
annak, hogy tanítványai legyenek, és annak, hogy elnyerjék az ígéretnek Lelkét,
Aki megtanítja őket minden igazságra. Ez az igaz tudomány elsajátításának
alapfeltétele. Krisztus minden embert útbaigazított, aki Őt követni akarta,
és világossá tette, hogy az Ő követésének feltételei vannak. Ha valaki el nem
hagyja mindenét, amije van, ha meg nem tagadja önmagát, és fel nem veszi az ő
keresztjét, akkor nem lehet Krisztus tanítványa. Ezért ment el a gazdag ifjú
megszomorodva. Ha nem vállalja ezt, akkor soha nem fogja megérteni a kegyelem
evangéliumát. Mint teológiát megérti, de nem az életet, mely csak a halálból
támadhat. Jézus követésének nem az a feltétele, hogy az ember megértse a
teológiát, hanem az, hogy átadja magát neki. A kegyelem evangéliumának
megértése nem feltétele az Ő követésének, hanem annak csupán következménye.
Pál apostol az összes teológiát, amit korábban tanult, semminek és kárnak
állította, miután megismerte Krisztust. Az Ő megismerésére pedig csak teljes
életének feladásával juthatott el. Azért fogalmaz így: „De a melyek nékem
egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt
annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus
ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek
ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Ő benne, mint a kinek
nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való
hit által, Istentől való igazságom a hit alapján: Hogy megismerjem Őt, és az Ő
feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá
lévén az ő halálához.”(Filippi 3:7-10) Pál apostol tudta azt, hogy az örök élet
nem más, mint Jézus Krisztusnak ismerete (János 17: 3), és Őt, az Ő
feltámadásának minden hívőre kiható erejét csak az Ő szenvedéseiben való
részesülése által, az Ő halálához hasonló életúton keresztül ismerheti meg.
Tudta jól, hogy Jézus Krisztus a gyarló emberben csak akkor válik láthatóvá, ha
magát a halálba adja. Tudták ezt az első keresztények is, akiknek nem volt
Bibliájuk, ennél fogva olyan fejlett teológiájuk sem, mint a mai
kereszténységnek. Nekik nem volt kérdés, hogy Krisztus követése mit jelent.
Teljesen világos volt számukra, hogy lehetetlen dolog Őt addig követni, míg
fel nem számolják régi életüket. Számukra a kereszténység élet-halál kérdése
volt. Ha az életet akarták, akkor a halált kellett választaniuk. Ezt így
fejezte ki az apostol: „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk;
kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem hagyatunk;
tiportatunk, de el nem veszünk; Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus
halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. Mert mi, a
kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható
legyen a mi halandó testünkben.” (2 Korinthus 4:8-11) Számukra nem az volt a
lényeg, hogy mit tudnak, hanem az, hogy mit élnek meg. Ez az élet nem volt
lehetséges, amíg saját akaratukat nem adták fel teljesen. Az Úr Jézus követése
számukra nem csupán érzelmi töltést jelentett, hanem valóságot, mely sok
szomorúsággal és szenvedéssel járt együtt. Ők tudták jól, mit jelent az, amit
Mesterük mondott: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a
világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.”
(János 16:20) Ők valóban üdvözítőjük lábnyomában jártak, mert beteljesedett
életükben az, amit megjövendölt számukra: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok
meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.” (János 15:18) *** A kegyelem mai
teológiája erről módszeresen hallgat. Ő már eljutott egy „magasabb” szintre,
mint az apostolok és a keresztények az elmúlt évszázadokon keresztül, mert
ők már azt is felismerték, hogy aki egyszer kegyelmet nyert, az soha nem
veszítheti azt el. Ez az „egyszer megváltva, örökre megváltva” tan.
Természetesen az az ember, aki csak a Bibliát olvassa és nem hallgatja a mai
modern teológiát, az soha nem jut el erre a felismerésre. De ez a tan
okvetlenül alapfeltétele annak a teológiának, mely az ember önmagának halálba
adása nélkül hirdeti a kegyelmet. Hiszen ha nem adja régi életét és egész
akaratát teljesen a halálba, akkor nem lesz új élete, és megélése érzelmi
szinten marad. Az érzelem pedig labilis és hol fent van hol lent; és amikor
éppen lent van, akkor az ember nem érzi, hogy örök élete van. És mivel ez a
teológia éppen úgy nem ad életet, mint a törvény, nem származik belőle élő
reménység. Ezért kell hozzá egy olyan tanítás, amelyik ugyan nem a Biblián
alapul, de legalább reménységben tartja az embereket, hogy ha egyszer
keresztények lettek, soha nem veszíthetik el üdvösségüket. Ha pedig a bűnök
éppen úgy jelen vannak az életben, mint korábban, sőt sokszor még lefele is
csúszik az ember, akkor kell egy ilyen kapaszkodó, hogy ha egyszer átélte a
megváltás örömét, akkor soha nem eshet ki abból. Ez a kegyelem-teológia kihat
az egész élet területére. A hit Isten ígéretére összpontosít, de arra nem,
hogy ahhoz, hogy azt megkaphassa az ember, ki kell mennie régi életéből.
Ábrahám nem nyerte volna el az ígéretet, ha nem engedelmeskedik Isten hívásának
és nem indul el az ismeretlenbe. Nem beszél arról, hogy az élő hit az a
cselekedetekben válik nyilvánvalóvá, amikor az ember láthatatlan, de hit által
megragadható értékeket fog meg. Ezért számára a kézzelfogható anyagi világ
elveszíti az értékeket. Hisz abban, hogy Jézus Krisztus életét feláldozta a
bűnös emberért, de abban nem, hogy ha az ember önmagát is halálba adja, akkor -
és csak akkor - őbenne is megszülethetik Jézus Krisztus. A szeretet tana arról
szól, hogy Isten annyira szeretett minket, hogy a legdrágábbat értünk adta.
Arról már nem, hogy mi is áldozzuk fel életünket egymásért (1. János 3: 16).
Ezért a szeretet csak érzelmi szinten marad. Arról, hogy az újjászületett
ember, aki az isteni természetnek részese lett, mindenét feláldozza
embertársaiért, kevés szó esik. Többé nem tulajdonosa pénzének, idejének és
erejének, sőt egész életének se, hanem Annak szolgálatába állítja, Aki szintén
egész életét feláldozta őérte. Ezért van az, hogy az ilyen teológiát megélő
keresztények jól élnek és jól szórakoznak, míg a világon sok ember nélkülözik
és szenved. A dicsőítés fontos eleme ennek az evangelizációnak. Azokban a
közösségekben, ahol teret nyert ez a tanítás, és korábban evangéliumi énekeket
énekeltek, folyamatosan átveszi azok helyét a mai nemzedék által kedvelt,
ritmusosabb keresztény zene, melyben megjelenik, majd végül szinte teljesen
uralkodóvá válik a blues, a rock, a heavy metal, rap és punk. Ezek a zenék
minden kétséget kizáróan ördögiek, és a keresztény zenében csak azért van
helyük, hogy népszerűsítsék és könnyen elfogadhatóvá tegyék azt minél szélesebb
körben. Az, hogy Isten dicsőítése a keresztény ember gyümölcstermése (János 15:
8), másodrangúvá válik; az pedig teljesen kikerül a látómezőből, hogy az Isten
azáltal dicsőíttetik meg, ha az ember saját magát halálba adja (János 21: 19),
mint ahogy ezt maga Jézus is megtette (János 12: 23-28). Ha Isten a Sátán és
angyalaival szemben ezek által dicsőíttetik meg, akkor az ördögi zenével kevert
keresztény dicséretek vajon kinek a dicsőítésére szolgálnak? Vajon a kettő
összekeveredése melyik hatalomnak ad dicsőséget? Ez egész odáig megy, hogy egy
gyülekezeti dicsőítést és egy világi koncertet nem lehet megkülönböztetni, csak
a szöveg alapján – ha egyáltalán még kihallható a mindent elnyomó zene alól. Amíg ezek kereszténynek nevezett koncerteken őrjöngnek, addig a Föld másik
részén keresztényeket kínoznak. De ők tudják, hogy mit jelent Krisztust
követni. Emezek pedig elhitetik magukkal, hogy tudják, mit jelent. *** Ezért
van az, hogy e mai modern tan hirdetői nem sokban különböznek a világi
emberektől és nem mondják rájuk azt a világiak, hogy ezek Krisztushoz
hasonlóak. Tehetik szabadon saját akaratukat, miközben arra várnak, hogy a
kegyelem ismerete megváltoztassa életüket. De ez lehetetlen, mert az Evangélium
újjá szülő ereje hiányzik belőle, éppen ezért, akik az ilyen igehirdetésekből
táplálkoznak, azok nem fognak újjá- születni, legjobb esetben is megváltozott
erkölcsű ré- gi emberek maradnak. Minden tan, minden ideológia hoz változást az
ember életében. Lehet, hogy csak viselkedésükben, lehet, hogy erkölcsükben is.
De Krisztus, ha valakiben megszületik, nem csupán erkölcsi változást
eredményez, hanem új életet, ellentétben a szóban forgó tudománnyal. Aki azért
ezt a tudományt hirdeti, az félrevezeti az embereket; és aki ilyen
igehirdetéseket hallgat, az félrevezetetté válik. Itt viszont mindenki tehet
róla, mert ő saját maga nem akarja halálba adni régi életét, hanem örömmel vesz egy olyan evangéliumot, amiben megtarthatja azt, ami kedves volt számára.
*** Miért nem adtak Jézus és az apostolok ilyen evangéliumot az embereknek?
Sokkal többen követték volna őket, ha olyan zenével szolgálnak nekik, amilyet
hallani szeretnek. Ha nem beszélnek nekik bűneikről, ha nem mutatják fel nekik
világosan, hogy az Ő követésének ára üldözés, szenvedés és halál. Azért, mert
ők jól tudták, hogy új élet csak ott jön létre, ahol a régi meghal. A régi
pedig nem hal meg másként, csak ha keresztre adják. Ezért kell szenvednie
mindenkinek, aki Jézus nyomában jár. Erről írt Pál apostol: „hogy hasonlóvá
legyek az Ő halálához”. Mert Jézus nem múló örömöt akar adni, mint amit ez a
világ ad. Az Ő általa kínált boldogság örökkévaló, és ennek a boldogságnak a
feltétele az, hogy az ember megszabaduljon önmagától, régi természetétől. Pál
apostol is szerette volna kikerülni azt, ami számára nehéz volt. De az Úr
válaszolt imádságaira: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség
által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel,
hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annak okáért gyönyörködöm az
erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban
Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős. (2.Korinthus
12:9-10)” Megértette azt, hogy Krisztus kegyelme csak akkor lesz benne erős, ha
Ő maga az üldözésekben, a háborúságokban összetörik. Ezért tudott benne
dicsekedni, és ezért írta testvéreinek is: „Mert néktek adatott az a kegyelem a
Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő
érette” (Filippi 1:29). Csak az érti meg Krisztus útját, aki teljes elhatározással van abban, hogy minden árat képes érte megfizetni. A kegyelem modern
teológiája ebben ütközik meg, mert úgy gondolja, hogy ha a kegyelem ingyenes,
akkor az Ő követése sem kerül semmibe. Annak ellenére, hogy Jézus megmondta
annak árát, mely nem több és nem kevesebb, mint az ő tanítványának egész
élete. „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő
keresztjét, és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét,
elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért,
az megtalálja azt.” (Márk 8:34-35) Ellenkező esetben a kegyelem felfogása
csupán az értelemig és az érzelemig hat el, de a szívben nem hoz semmi
változást. Sajnos a legtöbb keresztény ember ezeket szeretné ma kikerülni, és
ezek nélkül megélni a kegyelmet. Mivel nem is adta át életét az Úrnak, hanem
csupán vagy közösségének hagyományit elfogadva, vagy egy befogadó imát elmondva
él a saját akarata szerint. Pál apostol a Szent Lélek által jövendölt ezekről
az utolsó időkről: „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem
szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat,
mert viszket a fülük.” (2.Timótheus 4:3) Ez a tudomány a kereszt tudománya, mely
a zsidóknak botránkozás és a görögöknek bolondság (1. Kor.1). Ők Krisztus
keresztjének ellenségei, akik testies gondolkozásúak (Fil.3:18-19). Igen,
mert ezek a tanítók olyan dolgokat hirdetnek, amiket szeretnek hallani az
emberek, hiszen amellett, hogy keresztények, megtarthatják régi életüket és az
istentisztelet alatt szórakozhatnak. Ebbe e képbe pedig nem illik bele a
kereszt tudománya, az túlságosan komor és nyomasztó és tönkreteszi a jó kedvet,
a nevetést és az örömöt. Hát ennyire melléfogtak volna a múlt századokban azok
a keresztények, akik élete a szenvedésről szólt? Felix Manz, Sattler Mihály,
Bunyan János, Richard Wurmbrand és még sokan mások, akiknek életrajzuk sok
szenvedésről szól, nem ismerték volna fel a kegyelem teológiáját? Csak azok a
modern keresztény tanítók, mint Billy Graham, aki a Szovjetunióban engedélyt
kapott az Evangélium hirdetésére, miközben sok ezren voltak éppen
keresztény hitükért börtönben? Azok az evangélisták, akik a kegyelem teológiájának mai formáját hirdetik, soha nem voltak üldözve; sokkal inkább széles
körben üdvözölve és hatalmas tömegek tapsvihara közepette hirdették az
evangéliumot és teszik ezt ma is. Aki akarja, nézzen utána, hogy kik voltak
barátai Billy Grahamnak és milyen véleménye volt róluk, aki a legsikeresebb
apostola volt ennek a mozgalomnak. És ha akarja, könnyen utánanézhet, hogy
milyen kapcsolatai voltak a különböző szabadkőműves csoportokkal, akik mind az
új világrend megvalósítására törekednek. Ehhez elengedhetetlen egy egységes
világvallás létrehozása, mely egy széles tömegek által elfogadható evangéliumot
hirdet. Ha ez az evangelizáció a kereszt tudományát is hirdetné, ha szólna
Jézus követésének áráról, mely a háborúság és üldözés, akkor hamar eloszlana a
hallgatóság. De ha az evangelizáció alatt azt a zenét hallgathatják, amit
szeretnek, ha rendszeresen egy jó poént is elsüt az igehirdető, amin lehet
nevetni, akkor persze, hogy szívesen hallgatják. Még inkább akkor, ha ez a zene
olyan érzelmi szintre emeli őket, hogy azt hihetik immáron, hogy az evangélium
valóban eljutott a szívükig, és elég egy befogadó imát elmondani és máris üdvözlik
őket a keresztények népes táborában.
Diriczi Tibor
6917 Nagyér
(Terjesztés csak a szerző engedélyével : berea14@freemail.hu )
_________________________________________________________________________
Kapcsolódó témájú üzenetek : Más evangélium leleplezése (Dávid Wilkerson)
A háborúnak nincs vége - 1.rész
A háborúnak nincs vége - 2.rész
Kegyelem megbecsülése, vagy visszaélés
Ajánlott aktuális üzenetek : Protestáns egyházak behódolása a fenevadnak
A háborúnak nincs vége - 2.rész
Kegyelem megbecsülése, vagy visszaélés
Ajánlott aktuális üzenetek : Protestáns egyházak behódolása a fenevadnak
_______________________________________________________________________
Az Atya világába való belépést megalapozó Ígehirdetések :
(Dátumra, vagy a címre kattintva a kiválasztott oldal megnyílik.)
1. rész 2013.06.08 - Krisztusban való élet titkai - 1.rész
31.rész 2014.01.11 - Lépjünk be a nyugodalom szombatjába, - az Atya világába
32.rész 2014.01.18 - Az Evangélium természetfeletti - Nyitott Menny
33.rész 2014.01.25 - Úrvacsora igazságainak összefoglalása, és gyakorlata
34.rész 2014.02.01 - Isten keresése, áttörés, - kontra függetlenség
35.rész.2014.02.08 - Kulcsok a Mennyhez - Két dimenziós identitás
36.rész.2014.02.15 - Kulcsot a Mennyhez csak tanítvány kaphat
37.rész.2014.02.22 - Tanítványság és konfliktus vállalás
38.rész.2014.03.01 - Kiválasztva Krisztusban világ teremtése előtt
26.rész 2013.12.07 - Igazi advent - Ki lesz Jézus menyasszonya
27.rész 2013.12.14 - Szeretet Isten dimenziója - Lépj be Istenbe
28.rész 2013.12.21 - Atya világa-, és a Teremtett világok dimenziói
29.rész 2013.12.28 - Új-, és közvetlen út az Atya dimenziójába
30.rész 2014.01.04 - Eljutni Isten teljességére, - az Új teremtés titka
27.rész 2013.12.14 - Szeretet Isten dimenziója - Lépj be Istenbe
28.rész 2013.12.21 - Atya világa-, és a Teremtett világok dimenziói
29.rész 2013.12.28 - Új-, és közvetlen út az Atya dimenziójába
30.rész 2014.01.04 - Eljutni Isten teljességére, - az Új teremtés titka
31.rész 2014.01.11 - Lépjünk be a nyugodalom szombatjába, - az Atya világába
32.rész 2014.01.18 - Az Evangélium természetfeletti - Nyitott Menny
33.rész 2014.01.25 - Úrvacsora igazságainak összefoglalása, és gyakorlata
34.rész 2014.02.01 - Isten keresése, áttörés, - kontra függetlenség
35.rész.2014.02.08 - Kulcsok a Mennyhez - Két dimenziós identitás
36.rész.2014.02.15 - Kulcsot a Mennyhez csak tanítvány kaphat
37.rész.2014.02.22 - Tanítványság és konfliktus vállalás
38.rész.2014.03.01 - Kiválasztva Krisztusban világ teremtése előtt
51.rész 2014.06.07 - A hívők félrevezethetőségének okai
52.rész 2014.06.14 - Növekedjünk szellemi- és mennyei identitásunkban
52.rész 2014.06.14 - Növekedjünk szellemi- és mennyei identitásunkban
56.rész 2014.07.19 - Növekedés kezdő- és végpontja
57.rész 2014.07.26 - A háborúnak nincs vége (1. rész)
58.rész 2014.08.02 - Legyünk Krisztus szerelmesei - Énekek Éneke
59.rész 2014.08.09 - A háborúnak nincs vége (2. rész)
60.rész 2014.08.16 - Te melyik bélyeget (pecsétet) választod ?
57.rész 2014.07.26 - A háborúnak nincs vége (1. rész)
58.rész 2014.08.02 - Legyünk Krisztus szerelmesei - Énekek Éneke
59.rész 2014.08.09 - A háborúnak nincs vége (2. rész)
60.rész 2014.08.16 - Te melyik bélyeget (pecsétet) választod ?
63.rész 2014.09.13 - Istenfélelem fogalmának pontosítása - 1.rész
64.rész 2014.09.20 - Istenfélelem fogalmának pontosítása - 2.rész
64.rész 2014.09.20 - Istenfélelem fogalmának pontosítása - 2.rész
67.rész 2014.10.11 - Utolsó idők kiáltó veszélye - Fenevad hitetése (1.rész)
68.rész 2014.10.18 - Modern inkvizíció - Fenevad hitetése (2.rész)
69.rész 2014.10.25 - Hit harca a hitetés ellen - Útmutató az Úrvacsorához
68.rész 2014.10.18 - Modern inkvizíció - Fenevad hitetése (2.rész)
69.rész 2014.10.25 - Hit harca a hitetés ellen - Útmutató az Úrvacsorához
72.rész 2014.11.15 - Többre hívott el téged Isten, mint az üdvösség
73.rész 2014.11.22 - Jöjj el a menyegzőre !
73.rész 2014.11.22 - Jöjj el a menyegzőre !
77.rész 2014.12.20 - Az Úrvacsora természetfeletti (transzcendens)
78.rész 2015.01.03 - Tudat átváltoztatása természetfeletti identitásra
78.rész 2015.01.03 - Tudat átváltoztatása természetfeletti identitásra
106.rész 2015.07.11 - Az Úr háza leszel-e ? - Átváltozás Krisztus identitására
107.rész 2015.07.18 - Hol van az ígéretek kulcsa ???
107.rész 2015.07.18 - Hol van az ígéretek kulcsa ???
112.rész 2015.08.22 - Végső idők - Csak egyetlen esélyünk van
113.rész 2015.08.29 - Végső idők - Mi a kivezető út
113.rész 2015.08.29 - Végső idők - Mi a kivezető út
117.rész 2015.09.19 - Győzelem kulcsa - Felkészülés az elragadtatásra
118.rész 2015.09.26 - Út a teljességbe - Védelem a végidőkben
118.rész 2015.09.26 - Út a teljességbe - Védelem a végidőkben
___________________________________________________________
___________________________________________________________
2014.10.18. - Krisztus elárulása és a magyar egyház
2014.10.25. - Útmutató az imádó Úrvacsorai közösséghez
___________________________________________________________
2014.10.18. - Krisztus elárulása és a magyar egyház
2014.10.25. - Útmutató az imádó Úrvacsorai közösséghez
___________________________________________________________
A KRÍZIS MISSZIÓ HÍRLEVELEI ITT OLVASHATÓK :
____________________________________________________________________