HITÉLETI BLOG: KULCS A GYŐZELEMHEZ : AZ ISTENFÉLELEM (1.rész)

2011. október 13., csütörtök

KULCS A GYŐZELEMHEZ : AZ ISTENFÉLELEM (1.rész)

Dr. Wolfhard Margies

Lelki gondozás és Istenfélelem 1. rész

("Hit és Hitvédelem" ITT.)

Arról szeretnék beszélni, hogy milyen úton is induljunk el, ha segíteni akarunk valakin, aki bajban van. Tehát egy rövid áttekintést nyújtok a gyakorlati lelki gondozás munkájáról, de ez lehet saját magunk lelki ápolása is. Bepillantást engedek abba, mit teszek, amikor testi vagy lelki bajokkal küzdő, beteg emberek jönnek hozzám segítségért.

Meglátjátok, hogy ez nem egy mirákulum (csodatétel) vagy művészeti terapeutika, még csak nem is egy iskolázott, analitikus felmérése és felismerése a helyzetnek, mely rögtön a mélyre lát, és azután megadja a bölcs feleletet. Nem, igazán nem.

Inkább kézen foglak benneteket, mert mint tanulókat, lelkigondozókat szeretnélek bevezetni az én munkámba azzal a vággyal, hogy sokat fogtok tanulni és látni. Nincs más szándékom, mint azt a kulcsot továbbadni, amit én minden beszélgetésnél használok, és bemutatni azt, hogy Jézus valóban segít. Ennek azonban meghatározott útja van: a lélek gyógyításának útja.

Először a diagnosztika, azután a terápia. Ez minden komoly hívőnek lehetséges, neked is, mindenkinek. Meglátjátok, hogy ha az igei vonalat megtaláljuk – mert megvan a pontos Ige szerinti út –, akkor megtudjuk, hogy hogyan segíthetünk.

Most pedig nézzük az igét. Ezt már hallottátok tőlem, de most más megvilágításban szeretném említeni. Ennek az igének különös jelentősége van a lelki gondozásban. Legelőször is ezt nézzük meg, mert e nélkül az ige nélkül nincs biblikus útja a tanácsadásnak, vagy segítésnek.
Ez pedig: az Istenfélelem !

Az Istenfélelem a lelki gondozás fontos részét képezi. Szeretném megjegyezni, hogy ezeket a tanításokat minden hívőnek odaadom, aki hozzám jön beszélgetésre, tanácsra, lelki ápolásra. Mert azt tapasztaltam, hogy az időm háromnegyed része azzal telik el, hogy egy hosszú információs utat teszek meg a tanácsot kérővel, mire eljut ahhoz a fontos felismeréshez, hogy mi alapján láthatja, ismerheti meg önmagát. Ha nem látja meg magát, akkor Isten nem tud rajta segíteni.

Viszont, ha a hanganyagot előre meghallgatja, akkor Istennek több ideje van raja munkálkodni, és akkor előkészülve jöhet a beszélgetésre.

Tehát, amit most elmondok, az a lelki problémák feltárásának és gyógyításának az összegzése. Észre fogjátok venni azt is, hogy sok minden más egyszerűen feleslegessé válik, sőt a pszichológia kellékeiről is lemondhatunk, még a gyakorlati pszichológiáéról is. Úgyhogy könnyű lesz áttekinteni sok nehéz esetet, és sok sötétségre fény derül, ha kialakul bennünk egy jól megérett belső bibliai látás. Ez a módszer, amit én most felvázolok, elég helyet hagy maga körül a Szent Szellem munkájának az ajándékokon keresztül, mert mindig akadnak helyzetek, amikor mi a legjobb módszer birtokában is zavarba jövünk. Amikor Isten azonnali, aktuális segítségére van szükségünk, amikor az addigi ismeret nem elég. Ami korábban igazán bevált, most csődöt mondhat, mert hiányzik a teljes áttekintés vagy az őszinteség. Ilyenkor az Úrhoz kiálthatunk a bensőkben: „Uram, add a szót a számba! Mutasd meg, mivel állok szemben!"

A lelkiállapot megismerése, a lelkek megkülönböztetése, a bölcsesség beszéde – ezek valóban szükségesek. De senki se csüggedjen el, ha máson segíteni szeretne, és nem élte még át, nem tapasztalta meg ezeket az operáló ajándékokat. A terápiának hosszú útja van. Nagyon sok esetben gyógyuláshoz vezet, amikor olyan felismeréseken alapuló objektív lépéseket teszünk, amiket Isten szava közvetít nekünk.

Kezdjük az istenfélelemmel. Először is nézzük meg abból a szemszögből, hogy milyen segítséget nyújt, mit eredményez, és milyen belátásra juttat engem, vagy téged, vagy azokat, akik lelki gondozásra szorulnak. Induljunk ki abból, hogy mi vagy másvalaki bajban van, és nincs rálátásunk, fogalmunk sincs, mi okozhatja.

Feladtam a rendelőmet, szerettem volna 4-5 hónapot kikapcsolódni, és előkészülni életem új szakaszára. Tulajdonképpen nem iskolába akartam én járni, így visszahúzódtam kis lakásomba, ahol bibliai és nyelvi tanulmányaimat folytattam. Azért tervbe vettem, hogy a vendégtanároknál meghallgatok egy-egy órát.

Mint tipikus német érkeztem Amerikába, és állandóan kézzel fogható, biztos dolgokat kerestem. Persze ezt nem kaptam meg a vendégtanároknál. Ők vagy a frontról jöttek, vagy a már megállapodott munkájukról számoltak be, vagy kedvenc gyakorlati tapasztalataikat adták közre, különösebb rendszeresség nélkül.
Én persze teljesen kiborultam ettől. Mondtam is a feleségemnek: mi ez? Tudtommal ez egy elsőrendű bibliaiskola, vagy nem? Ezeket a vendégtanárokat nem bírom már elviselni. Éppen elhatároztam, hogy nem megyek többet, amikor egy új-zélandi testvérnő érkezett megtartani a beszámolóját, és úgy gondoltam: na, ezt még meghallgatom! Egyszerű háziasszony volt. Végig az istenfélelemről beszélt, de olyan csodálatos volt, annyira eltalált engem, hogy hetekig, hónapokig elmerültem ebben a témában.

Elkezdtem realizálni, a gyakorlatban is megvalósítani, és minél többet profitálni belőle. Így az istenfélelem üzenete valóban befolyást gyakorolt az életemre. Az istenfélelem elve később is állandóan foglalkoztatott. Lenyűgöző elv.

Fél év múlva jöttem rá – miután gyakran mélyen elgondolkoztam rajta –, hogy miért is tart engem ennyire a hatása alatt. Ez velem van összefüggésben, én ugyanis többnyire lelki gondozással foglalkozom. Ezért indulok ki innen.

Először is tudjuk az Ige alapján, és a bibliai ábrázolásokból, hogy mi mindent várhatunk el Istentől, ha az istenfélelmet szemünk előtt tartjuk, és életelvünkké tesszük.

A definíció csak később jön. Dávid is így tett, aki annyira fellelkesedett az Istenfélelemtől, hogy mielőtt a definíciót leírta, előbb meg akarta fogni a hallgatókat, olvasókat azzal, hogy kijelentette: „Nézzétek meg, mi mindent kaptok ti, ha istenfélelemmel jártok!" Én is így szeretnék tenni.

Zsoltárok 128,1–4:

„Mind boldog az, aki féli az Urat: aki az Ő utaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod. Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül. Íme, így áldatik meg a férfiú, aki féli az Urat!"

Hatalmas kijelentés ez. Ígéret, ami nem csupán a jelenben meghatározott, de még a jövőre is szól. Olyan jól fog menni annak, aki féli az Urat, hogy az öröm, a bőség, az erő egy generációba bele se fér, hanem az utódok is részesülnek belőle. És itt már felismerhetünk egy összekötő szálat a lelki gondozás felé. Aki ilyen állapotban van, mint ahogy itt az Igében olvastuk, az sosem fog lelki gondozásra szorulni. Mert az Ige azt mondja – a német így fejezi ki –: „Wohl dem Menschen, der dem Herrn fürchtet", „Jól van, jól megy dolga annak az embernek, aki féli az Urat.” Tehát: jól megy neki!

Az istenfélelem hiánya pedig problémát okoz. A második vers azt mondja: „Aki az Urat féli, annak a munkája áldott lesz." Vagyis sikeres lesz, és sikeres lesz a családi életében is. Gyermekei békében nőnek fel, azt mondja, mint az olajfacsemeték, ami a béke szimbóluma. Tehát mindenben áldott lesz. Általános, de mégis konkrét ígéret.

Olvassuk csak tovább a Zsoltárok 25,12–15. verseit:

„Kicsoda az, aki féli az Urat? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon. Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet. Az Úr bizodalmas az Őt félőkhöz és szövetségével oktatja őket. Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert Ő húzza ki a tőrből lábamat."

Aki Istenfélelemben él, azt az Úr vezeti a titkos és még az egészen belső ügyekben is, közli vele az Ő terveit és szövetségére tanítja. Aki istenfélelemben él, az tud valamit. Ismerete van, tájékoztatva van, áttekintése van. És a legjobb utat mutatja meg neki az Úr. Nemcsak mutat egy utat, hanem minden lehetséges között a legjobb utat mutatja meg.

Ismételjük meg! „Ilyen áldásokban részesül az az ember, aki féli az Urat."

Észrevesszük testvérek, hogy az Istenfélelem fajsúlyos dolog? Ami hatalmas erőáradatot tesz szabaddá, ami nemcsak a saját életünkben mutatkozik meg, hanem az egész családra kihat. Ebben valóban kell lenni valaminek, amit Isten arra készített, hogy itt, minden többi Ígéretét felülmúló áldásokat osztogasson.

Viszont ott, ahol az Istenfélelem nem található, vagy hiányos, ott bizonyára ezek az áldások is hiányozni fognak. Ha deficitben vagyunk, vagy bárki, aki hozzánk jön, kezdjük a javaknál: gazdagság, család, tulajdon, sikeres munka – egészen a súlyos problémákig, mint a depresszió, szenvedélyek, stb. Akinél bajok vannak, annál egészen biztos, hogy hiány van az Istenfélelemben, vagy legalábbis összefügg ezzel.

Olvassuk el a Zsoltárok 112,1–3 verseit:

„Dicsérjétek az Urat! Boldog ember az, aki féli az Urat, és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad."

Aztán a Zsoltárok 154,19-et.

„Beteljesíti az Őt félőknek kívánságát, kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket."

Ha mi valóban Istenfélelemben vagyunk, akkor mi elvárhatjuk, hogy meghallgassa imádságainkat és kiáltásainkat. Amikor valaki az Igében olvasottakkal ellentétben bajokkal van tele, és azt mondja, hiába kiáltottam, az Úr nem hallgatott meg, akkor feltételezhető, hogy hiányzik az Istenfélelem. Mert aki istenfélelemben él és kiált az Úrhoz, annak az Úr megadja kérését.

A 147. Zsoltár 11. versében azt olvassuk:

„Az Istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az Ő szeretetében bíznak."

Egyszerűen gyönyörködik bennük. Ezek az Ő kedvencei.

Az Apostolok cselekedetei 10,35 verse így szól:

„Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte az, aki féli Őt, és igazságot cselekszik."

Minden nép között meglátja Isten azt, aki féli Őt.

Következő igénk a Példabeszédek 10,27:

„Az Úr félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek."

Egészen idáig vezet az Úr félelme. Aki e szerint jár, az átéli, hogy Isten az Ő életét védi, vigyáz rá, és napjait meghosszabbítja.

Példabeszédek 14,26:

„Aki az Urat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az."

Aki az Urat féli, annak erős oltalma Ő, és gyermekei is oltalom alatt vannak.

A 27. versben ezt találjuk:

„Az Úrnak félelme az élet forrása, a halál csapdáinak kikerülésére."

Ha ezt mind a lelki gondozó fülével hallgatjuk, akkor ezekből kicseng számára szükséges alapelv. A legtöbb ember, aki hozzánk jön, bizonytalan és fél. Védelem hiányában érzi magát. Nem érez oltalmat, sőt inkább üldözöttnek érzi magát, mert hiányzik egy fontos dolog az életükből. Ha Istenfélelemben lennének, akkor biztos bástyában lennének, vastag fallal körülvéve. Valóban Krisztusban, fenn a magas hegyen, az ellenség számára elérhetetlen helyen. De nemcsak ők, hanem még gyermekeik is. Mert ez Isten ígérete. Isten számára az Istenfélelem olyan fontos, olyan kellemes, olyan kedves, és annyira megörvendezteti Őt, hogy az ilyen személy számára nemcsak pillanatnyi örömöt, békét és áldást ajándékoz, hanem az egész életét megoltalmazza.

Az Úr félelme tehát az élet forrása. Akik hozzánk jönnek, azoknak hiányuk van az életben. Életük elromlott élet, beteg élet, hiányos élet, nyomorúságos, boldogtalan élet.

Olvassuk tovább az Igét, Zsoltárok 34,10:

„Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az Istenfélők."

A lelki gondozás folyamán találkozunk külső hiányosságokkal. Például anyagi nehézségek, munkahelyi problémák, de ahol Istenfélelem van, ott az Úr átsegít a bajokon. Ő nem hagyja abba a segítségnyújtást ilyen helyzetekben sem. Teljes ellátást ígér az Őt félők számára.

A Zsoltárok 34. részének 8. versében ezt olvassuk:

„Az Úr angyala őrt áll az Istenfélők mellett és megmenti őket."

Aki Istenfélelemben él és jár, az még ha nehézségekbe kerül is, az Úr angyalai körülveszik és kisegítik a bajaiból.

Keressük meg a Zsoltárok 103,11. és 17. versét:

„Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az Istenfélők iránt."

17. vers:

„De az Úr szeretete mindörökké az Istenfélőkkel van."

Drága testvéreim, természetesen, a legbuzgóbb lelki gondozás közepette sem felejthetjük el azt a tényt, hogy mi kegyelmet kínálunk fel, és nem saját teljesítményt, nem saját erőt, hanem Isten kegyelmét. A kegyelem az egyetlen eszköz, egyedüli elv, ami a szegényeken, betegeken, zavarban és bajban lévő embereken segíteni tud.

Ha a kegyelmet elfogadják, akkor segítséget kapnak. Ha nem, akkor nem kapnak segítséget. Így ezzel meg is találtuk a kulcsot. A kegyelem annak lesz elérhető, aki féli az Urat.

Az imádság minden formája, amit gyakorlunk, minden oldás, kötés, vagy pszichológiai kezelés, vagy szellemi jó hatás, vagy méltányos eljárásmód, amit alkalmazunk – mindezek közül egyik sem működik, ha nincs kegyelem. Akkor viszont működik, ha elfogadják, méltányolják az Istenfélelmet. Tehát a lelki gondozási eljárásunkban – akár magunkon vagy másokon alkalmazzuk – figyeljünk arra, hogy ezeket az elveket megvalósítsuk a gyakorlatban. Másokat pedig vezessünk rá annak elismerésére, hogy igenis az Úr félelmében kell élniük, és ha eddig megvetették azt, akkor most bűnbánatra van szükségük és komolyan el kell ismerniük: „Igen, nekem bűnbánatot kell tartanom!" Aki ezt megteszi, kegyelmet kap abban a pillanatban.

Aki nem él Istenfélelemben, és nem vallja meg és nem mondja ki, hogy „igen, eddig nem tettem, belátom, az istenfélelmet eddig elvetettem, szégyent hoztam az én Uramra, de most bűnbánatot tartok", az semmiképpen nem kap kegyelmet.

Persze, ha csak takarózunk vele, akkor lehet a kegyelemről vég nélkül beszélni – az életem csupa kegyelem, valóban szükségem van a kegyelemre, én csak kegyelemből élek –, de ez csak verbális teljesítmény marad, ami sehova sem vezet, ha hiányzik az istenfélelem.

Malakiás 3,16–17:

„Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt és meghallotta és beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik Őt félik és megbecsülik nevét. Az én tulajdonommá lesznek – mondja a Seregeknek Ura –, azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli Őt."

Az Istenfélők megállapítanak valamit, és az Úr felel arra. Az Istenfélők megállapítják, hogy az Úr ismeri őket, és be vannak írva az Úr előtt, és Ő azt mondja: „Ti vagytok az én tulajdonom, akármi történjen is veletek, megkíméllek, úgy, mint ahogy valaki megkíméli a fiát. Ti vagytok az én kedvenceim." – De ez mind csak kezdete az ígéreteknek, amik az istenfélelemmel függnek össze.

Most pedig nézzük meg, mi a lényege az Istenfélelemnek. Az Ige definíciója igazán pontos, és egyáltalán nem homályos. Azután, megvizsgáljuk a hátteret, hogy rátérhessünk a gyakorlati lelki gondozásra. Lépésről lépésre haladunk, hogy meglássuk, hogyan kapunk világosságot egy normális esetben, és hogyan lehet megoldani a problémát. Mi a terápia?

Az istenfélelem meghatározását két helyen találjuk meg.

A Példabeszédek 8,13. és a Zsoltárok 34,10–14. verseiben.

„Az Úrnak félelme, a gonosznak gyűlölése. A kevélységet, a felfuvalkodást, a gonosz utat és az álnok szájat gyűlölöm."

Zsoltárok 34,10–14.

„Féljétek az Urat ti szentjei, mert akik Őt félik, nincs fogyatkozásuk. Az oroszlánok szűkölködnek és éheznek, de akik az Urat keresik, semmi jót nem nélkülöznek. Jöjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére. Ki az az ember, akinek tetszik az élet és szeret napokat, hogy jót láthasson? Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól és ajkaidat a csalárd beszédtől. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót, keresd a békességet és kövesd azt."

Ez a kulcs! Még egyszer olvassuk el a Példabeszédek 8,13-at!

„Az Úrnak félelme, a gonosznak gyűlölése. A kevélységet, a felfuvalkodást, a gonosz utat és az álnok szájat gyűlölöm."

Figyeljük csak meg, mit jelent az Isten félelme? Az Ige itt olyan határozottan kiemeli a lényegét, és úgy megerősíti, hogy ettől valóban elvárhatjuk, hogy ha betöltjük a feltételt, akkor jól élhessünk, és szép napokat láthassunk. Ki ne akarná ezt?

Mindnyájan ezt akarjuk, és azok is ezt akarják, akik hozzánk jönnek.
Itt fedi egymást a kereslet és a kínálat.

Olvassuk el a Zsoltárok 34,14–15. verseit.

„Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól és ajkadat a csalárd beszédtől. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót, keresd a békességet és kövesd azt."

Ez a két ige pontosan meghatározza, hogy mi a lényege az istenfélelemnek. Ha egymással összevetjük, akkor négy nagyon gyakorlatias, kézzel fogható kijelentést kapunk. Az istenfélelem hatalmas teherbíró képességű, lenyűgöző fogalom. Azt gondoljátok, hogy túlzok, de mutatok még néhány igerészt és meglátjátok, hogy maga a Biblia milyen jelentőséget tulajdonít ennek, és akkor senkinek sem lesz az az érzése, hogy túlhangsúlyozom.

Legelőször is azt mondja az Isten Igéje: Az Istenfélelemben irtózat, gyűlölet és megvetés van a büszkeséggel, az önteltséggel és elbizakodottsággal szemben. Úgy is mondhatom, az Istenfélelem egyenlő a vágyakozással az alázatra, alázatra törekvés, alázatban való élés. Irtózat és félelem minden beképzeltségtől, büszkeségtől és elbizakodottságtól.

Másodszor, az Istenfélelemnek lényeges eleme, hogy mi a békességet keressük, sőt kimondottan törekszünk rá, nem csak keressük. Az Ige azt mondja, hogy keresse és kövesse (a békességet). Tehát nem elég csak keresni – ez túl előkelő. A békességet keresni semmi különöset nem jelent Isten szemében. Az igazság keresése sem tesz különösebb benyomást az Úrra. Sok filozófus egy életen át keresi az igazságot, de hagyjuk ezt most nyitva. Erre nem lehet csak úgy megfelelni.

Tehát a békességet nemcsak keresni kell, hanem arra törekedni kell, küzdeni érte, meglátni, hogy miképpen érhetem el azt, hogy a békesség létrejöjjön. Minden erőmet, energiámat erre fordítom – ezt jelenti a törekedés a békességre.

Az Istenfélelemben hatalmas vágy, erős vonzódás van a békesség megvalósítása iránt. „Boldogok a békességre igyekezők." A helyes fordítás szerint: „Boldogok, akik a békességet létrehozzák, a békességteremtők."

Ez azt jelenti, hogy boldogok azok, akik allergiásak a diszharmóniára, a szakadásra, az elválasztottságra, a rombolásra, akik nem jól érzik magukat, ha nem vagyunk egyek szívben, lélekben; akik az összekötést keresik, és az egységen munkálkodnak. Ezek a békességre igyekezők!

Harmadjára nagyon gyakorlatias dolog következik: aki Istenfélelemben él, az külön gondot fordít a nyelvére, vigyáz, hogy az ő szája és nyelve ne szóljon károsat, fordítottat, ámítót. De nemcsak arra vigyázunk, hogy károsat ne mondjunk, hanem minden gonosz szótól óvakodunk, és különös előszeretettel vagyunk az igazság iránt. Persze nemcsak úgy, mint a parancsolatokban, ahol csupán annyi volt a követelmény, hogy ne hazudj. Ezt nekünk különösen úgy kell érteni, hogy semmi rossz ne hagyja el ajkainkat. Nyilvánvalóan lehet úgy formálni szavainkat, hogy nem hazudunk ugyan, de mégis rombolunk. Sőt, a teljes igazságot is mondhatjuk, nem mást, mint tiszta igazságot, s ezzel mégis ölünk. E magas mérték szerint a nyelvünket valóban úgy kell használnunk, hogy építsünk, semmi ferdített vagy színezett ne hagyja el a szánkat, amely minket igazol, de másokat befeketít.

Még a hangsúlyt se toljuk el, hanem legyünk szelídek, indulatmentesek, felebarátaink számára a jót munkáljuk. Persze, nem kell hízelegni, hanem őszintén a jót tenni. Ez egy igen lényeges tanács.

A negyedik dolog pedig konkrét utasítás. Minden, ami rossz, attól óvakodjunk, tartsuk távol magunktól, s valóban a megismert jót keressük. A jót, amit eddig felismertünk, azt tegyük. Az Ige nyomatékkal mondja ezt a Prédikátor könyve utolsó részének utolsó versében. Salamon összefoglal mindent, amit egyáltalán tanulni lehet. Ő sokat tanult. Azt mondja: „Mindezt hallva, a végső tanulság ez: féld az Istent és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek a fő dolga, mert Isten megítél minden tettet, minden titkot, akár jó, akár rossz az."

A Prédikátor könyve 12,15-ben olvassuk, ez a képlet, ami a matematikában is minden titkot összetart, tehát azt mondja: „A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatait megtartsd; mert ez az embernek fődolga.” Ez az ige azt mutatja nekünk, hogy az Istenfélelem még a parancsolatoknál is fontosabb, vagyis előtte áll. Nincs ellentétben a parancsolatokkal, hanem összefügg vele. Olvassuk el még egyszer: „… az Istent féljed, és az ő parancsolatait megtartsd; mert ez az embernek fődolga.”

Észrevehetjük, hogy az Istenfélelem milyen mérvadó szerepet játszik. Ha az Ige ezt ennyire kiemeli, akkor ez egyvonalban van a Tízparancsolattal.

Talán azt kérdezitek, akkor hát mi a különös az istenfélelemben?

Folytatáshoz kattints ide (2.rész.)