Közreadok egy levelet, amit gyülekezet- és egyházvezető testvéreknek írtam, de minden hívő számára hasznos lehet. Külön kihangsúlyozom, hogy sok jó szándékú, Istent szerető- és félő katolikus személy van, akiket tisztelek. Nem ő ellenük szól ez a levél! A szellemi igazságok, és Isten parancsolatához való hűség azonban felekezettől függetlenek !
Hitem és látásom szerint, az új
egyházi törvény (továbbiakban: Ehtv.) szellemi csapdát rejteget a
keresztény egyházak számára, függetlenül attól, hogy az elfogadottak, vagy az
egyházi jogaiktól megfosztottak csoportjába tartoznak-e. Ezért nyomasztó felelősség súlya nehezedett
rám az elmúlt héten, így emiatt is imádkoztam.
Bevezető
:
Dec. 23.-án a reggeli imám
során az Úr félreérthetetlen késztetést adott arra, hogy ezt a levelet írjam
meg, és továbbítsam az általam elérhető Egyház- és Gyülekezet Vezető Testvéreim
részére az új Ehtv. kapcsán.
I.
Csapda :
Ez év júliusban elfogadott , és
dec.19.-én megsemmisített Ehtv., és a jelenleg benyújtott Ehtv. tervezet 14.§. (2/f.) pontja is megköveteli a január 1.-től egyesületté
automatikusan visszaminősített, de újra egyházi
regisztrálásukat kérő egyházaktól, hogy Nyilatkozatban deklarálják, hogy az általuk létrehozott szervezet (tehát saját egyházuk, ami
jan.1.-től ideiglenesen egyesületként működik) tevékenysége nem ellentétes az Alaptörvénnyel !
Itt van tehát a csapda
elásva !
Miért is annyira fontos az egyházi regisztráció kérésekor NYILATKOZNI,
hogy az egyház tevékenysége nem ellentétes az Alaptörvénnyel ???
Ezt a Nyilatkozatot simán, jó
lelkiismerettel meg lehetne tenni, ha egy ideológia mentes, vallás mentes,
semleges Alkotmányról, vagy Alaptörvényről lenne szó.
De sajnos, a 2012. január 1.-től életbe lépő Alaptörvény esetében nem
ez a helyzet! Az új Alaptörvény ideológiailag
nem semleges ! A történelem által
igazolt több 10 millió áldozat és mártír vérével terhelt vallási ideológiára
épül az Új Alaptörvény. Ezzel nem
lehetünk ellentétben, ha megtesszük a Nyilatkozatot !
Idézet az új
Alaptörvény Nemzeti Hitvallásából :
(a
Preambulumból )
NEMZETI HITVALLÁS
„ MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred
kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat: Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István
királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot,
és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.
Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk
vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami
folytonosságát és a nemzet egységét.”
Röviden mi is a lényege „a magyar állam szilárd
alapokra helyezésének, és a Szent
Korona tiszteletének”?- amire olyannyira büszkék
vagyunk ? ( és ezt nyilatkozatban is meg kell erősítenie a regisztráló
egyházaknak ! ) :
Büszkék vagyunk, ( tehát egyetértünk
vele, jónak, értékesnek, mintának
ítéljük és valljuk ) hogy István király erőszakosan, karddal, vérrel kötelezővé
tette a katolikus hitet és vallást Magyarországon, amiért a pápa koronát adott
neki, melynek elfogadásával István király alá vetette magát, és a magyar
államot a Pápának, a pápai hivatalnak, ( ezen belül a katolikus vallásnak és
katekizmusnak,) és ennek államhatalmi eszközökkel erőszakosan érvényt is
szerzett, és ezen az áron nyert befogadást a „keresztény” ( értsd: katolikus) Európába.
Ezzel tényleg egyetértünk ? - „ MI, A
MAGYAR NEMZET TAGJAI”? - és
újjászületett hívők, mindannyian ? Sőt
büszkék is vagyunk erre, mintának tartjuk? – és még nyilatkozunk is, hogy ezzel
nem vagyunk ellentétben ?
Az erőszakos, véres hittérítés, (és az inkvizíció, ami ugyan később, de
az is a katekizmus vallási ideológiája alapján történt,) nem inkább szégyellni való ? – és Isten
szerinti megszomorodásra szólít ?
Mindezek nem inkább a nemzet történelmi bűneiért való közös bűnbánatra
kellene-e késztetnie az újjászületett hívőket és egyházakat, mint a büszkeségre
és ezen bűnökkel való egyetértésre és annak deklarálására ? – ami által
bűnrészessé válunk, magunkra húzva ezzel őseink bűnét is ? ( ld.: Róma 1:32,)
II.
Szent Korona kultikus tisztelete :
1./ Ha elkezdjük kicsomagolni a Nemzeti Hitvallás valódi üzenetét és szellemi
tartalmát, akkor kezdünk rátalálni az eldugott, elrejtett szellemi csapdára,
egy hamis vallásra! Nem véletlenül kellett az új Alaptörvénynek
kormányrendelettel „szentélyt” biztosítani minden Önkormányzati épületben, jól
látható, elkülönített helyen.
2./ Látjuk, hogy az Alaptörvénybe olyan középkori
vallási ideológia lett visszahelyezve, melynek lényege a Szent Korona tan „ amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami
folytonosságát és a nemzet egységét.”. Nem csak István király történelmi tisztelete, és „Szent”-nek
nyilvánítása, hanem a „Szent” Korona tisztelete is fő
pillére a Nemzeti Hitvallásnak, ami egyben a Pápának való alávetettség
jelképe, ugyanakkor a katolikus
vallásnak-, ezen belül a katekizmusnak (káténak)
való alárendeltséget jelenti, méghozzá - a Nemzeti Hitvallás szerint - jogfolytonosan
megtestesítve mindezeket!
3./ Ezzel
megérkeztünk nem csak a politikai katolicizmushoz, - amely a keresztes háborúkért, az inkvizícióért, a
fasizmusért és nácizmusért, tehát több 10 millió ártatlan emberáldozatért felelős ördögi vallási ideológia, - hanem a katolikus kátéhoz is, amely alapot
ad ennek a hazug vallási ideológiának, a benne lévő meghamisított Tízparancsolat segítségével. A Hamis Tízparancsolat képviselete pedig
nyilvánvalóan ördögi, gonosz, és embergyilkos szellemiséget hordoz. A Krisztus egyházának pedig ezzel éles ellentétben,
azaz konfliktusban kell állnia! Nem
lehetünk ezzel azonos szellemi platformon, mert azzal eláruljuk az Urat, és
elfordulunk a „Krisztus iránt való egyenességtől” ! (2. Korint. 11:3,)
A
katekizmus hamis Tízparancsolata :
1./ A Katolikus Egyház katekizmusa tartalmazza a
Tízparancsolatot, de meghamisított formában. Ez a dokumentum a Google kereső
segítségével megtalálható : katekizmusra keresve, a Harmadik rész. Harmadik
fejezet, Második szakasz címszavak alatt.
Feltűnő, hogy az igazi (2.Móz.20.-ban található) Tízparancsolat II.
parancsolata hiányzik a kátéból. Egy része ennek, az I. parancsolathoz lett
csatolva olyan átértelmezéssel, hogy
a tárgyak imádása és tisztelete a
bibliai tiltással szemben, - hamis bibliai példák alapján – megengedett, sőt hasznos. Így a II.
parancsolat eltűnt a kátéból, utat nyitva ezzel a Mária kultusz, és egyéb
bálványimádás előtt. Ezen kívül a IV.
parancs (szombat megszentelése) vasárnapra lett változtatva. A Jakab levél
2 : 10-11 versek leszögezik, hogy akár csak egy parancsolat megszegése is, az összes parancsolat megrontását jelenti!
2./ A katolikus káté tehát, - a
benne foglalt HAMIS Tízparancsolattal együtt - (rejtett módon)
az
új Alaptörvénynek – a Szent Korona és a nemzeti büszkeség mögé bújtatottan,
- Hitvallási alapja lett! A Nemzeti Hitvallás
tehát egyúttal egy
hamis vallás is ! Ezzel a hamis vallással ellentétesen nem működhetnek a bejegyzett
egyházak! Lényegében tehát arról kell nyilatkoznia a regisztrálást kérő
egyházaknak, hogy tevékenységük nem lesz ellentétes a Hamis Tízparancsolattal!
A
Nyilatkozat szellemi háttere :
1./ Az új Alaptörvény Preambuluma, az egy
HITVALLÁS. Ez is a neve : Nemzeti Hitvallás !
2./ Minden egyháznak van egy
Hitvallása ( bizonyára Biblikus,) és bizonyára a bibliai Tízparancsolattal és
Jézus Krisztus parancsaival is egységben van.
3./ Minden egyház, aki megteszi
az új Ehtv. által megkövetelt Nyilatkozatot,
- miszerint a tevékenysége nem ellentétes az új Alaptörvénnyel, - az deklarálja azt, hogy ezekkel a
történelmi bűnökkel és a hamis
Tízparancsolattal nem ellentétes egyháza tevékenysége! Ezen kívül tudva, vagy tudatlanul, de Nyilatkozatával
egyszersmind kiegészíti saját Biblikus
Hitvallását a Nemzeti Hitvallással, vagyis a „Szent Korona” tiszteletével, „Szent István” tiszteletével, és a rá való büszkeséggel, tehát mindezek elfogadásával is.
És éppen ez a célja az ördögnek !
III.
Az eklézsia (gyülekezet)
Kihívottak
jellemzői :
1./ Az újjászületettek serege és
egyháza, a bűnből és a világból kihívottak, akik nem a világot, hanem az
Istent szeretik megalkuvás nélkül.
2./ Akik azzal szeretik, és úgy
szeretik Istent, és Urukat, Jézus Krisztust, hogy (Jn.15:9-10, Jn.14:21,) megtartják az
Ő parancsolatait. A Tízparancsolat is a
szívükbe van írva (Jerem.31:33, Zsoltár
40:8-9,)
3./ Krisztus iránti
egyenességtől nem térnek el (2.Korint.11:3,) nem kötnek kompromisszumot, az
Úrnak minden parancsolata szívükben van,
és ahhoz ragaszkodnak, nem térnek el
attól, szívből szeretik Istent, ezért szívből gyűlölik a gonoszt (Zsoltár 97:10 ; 45:5,8 ; Példab.8:13,) tehát Istenfélő emberek.
Az
Első Szeretet ára :
„Ideje,
hogy az Úr cselekedjék! Megrontották a
te törvényedet!”
(Zsoltár 119:126,)
(Ld. káté)
„Inkább
szeretem azért a Te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább
aranyat!”(Zsoltár 119:127,)
„Mert a
foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok,
tudván, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben !”
(Zsid. 10:31-39,)
„Aki
jobban szereti atyját, anyját, … ….. mint engem, nem méltó énhozzám! Aki megtartja az életét elveszíti azt, és aki elveszíti az ő
életét én érettem, az megtalálja azt!.. ” (Máté 10:32-39,)
Aktuálisan az „arany”
jelképezheti akár a vagyoni, intézményi, állami támogatások földi értékeit, amelynél sokszorta többet ér
az Isten örökérvényű parancsaihoz való hűség, mint a kompromisszum. Ld. Zsoltár 119:127. „Inkább szeretem azért a Te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat!”
A
kompromisszum ára :
1./ A Nyilatkozattevő egyház,
az egyházi jogosultságért cserébe azt vállalja, hogy tevékenysége nem lesz
ellentétes a Hamis Tízparancsolattal. Ez maga a kompromisszum. Kompromisszum a hazugsággal. Persze ez
a hazugság jól be van csomagolva, hogy az egyházak ne vegyék észre, de a lényeg
mégis ez. Ez az ördög módszere. A sötétség, a leplezés, a becsomagolás, hogy
ezzel becsapjon, átverjen.
2./ A Nyilatkozó egyház önként
lemond az Igazi Tízparancsolathoz való töretlen hűségről, vagyis az Első
Szeretet parancsa iránti töretlen hűségéről. Önként vállalja, hogy elhagyja
az Első Szeretetet !
3./ A Nyilatkozó egyház jogot
ad, és önként megnyitja az ajtót a hazugság szellemi fejedelmének az egyháza és
vétlen egyháztagsága fölött. Ez az ördög rejtett célja ! Ez esetben az
egyház nem lesz képes hitelesen képviselni Isten Országát (Isten Királyi
Uralmát) és annak evangéliumát, bármilyen szép is az Istentisztelete, a
prédikáció és a dicsőítés, mert a Hazugság szellemi uralma alá léptek önkéntesen.
Pl.: a II. parancsolat fontosságáról, vagy a bálványimádás elleni prédikálás
esetén máris az Alaptörvénnyel ellentétes tevékenységet fog folytatni az
egyház, ezért ezt nem teheti meg ! – mert az egyházi jogért cserébe
vállalta az Alaptörvénnyel nem ellentétes működést !
4./ A Nyilatkozó egyház nem tudja betölteni azt
az elhívását, hogy „ a föld sója, és a világ
világossága legyen”! Elveszíti
ízét, és fényét ! „ nem jó azután semmire, csak arra,
hogy kidobják és eltapossák az emberek !”
(Máté 5:13,)
IV. Kellett-e nyilatkoznia az egyházi jogukat
megtartó 14 egyháznak ?
Az új Ehtv. tervezete szerint
nem, de a dec.19.-én eltörölt új Ehtv.
szerint sem kellett nyilatkozniuk.
Ennek oka logikus :
1./ Ők, többek között azért nyertek törvényi
elfogadást parlamenti 2/3 többség által, mert kimondva, vagy kimondatlanul is
egyértelművé tették korábban az új Alaptörvényhez való lojalitásukat, és az
Ehtv. érvénybe lépésével, ők automatikusan beléptek a Hamis Tízparancsolatot
elfogadók rendszerébe. Bibliai megfogalmazással élve, a Nagy Babilon hazug
vallási rendszerébe. Ennek egyedüli oka
az új Alaptörvény Nemzeti Hitvallása, ami egy
hazug ideológia. Tehát nem ideológia semleges, ellentétben a ma még érvényben
lévő Köztársasági Alkotmánnyal.
2./ Ha bármelyik egyház esetében nem így lett
volna, akkor az az egyház azonnal jelezte volna, hogy kéri a törlését az Ehtv.
mellékletéből, mert nem vállalja az új Alaptörvényhez való lojalitását ! Ezt egyik egyház sem kérte eddig.
3./ Az új Ehtv. – mint sarkalatos törvény, -
szerves része az új Alaptörvénynek. Akit
tehát az Ehtv. egyházként elismer, arra az egyházra automatikusan érvényesül az
Alaptörvény, a Nemzeti
Hitvallás, és ezek szellemiségének elfogadása. (Azóta megszavazott és hatályba lépett új egyházügyi törvény 6.§.-ban ott szerepel az eddig már elismert egyházakra is vonatkozó kitétel: „Az egyház kizárólag olyan vallási tevékenységet gyakorolhat, amely az Alaptörvénnyel nem ellentétes.” (5. bek.) Tehát nyilatkozattétel nélkül sem bújhat ki ez alól az elkötelezettség alól a törvényben elismert 14 egyház sem. Ráadásul itt még szigorúbb a megfogalmazás illetve az elvárás: „kizárólag olyan vallási tevékenységet gyakorolhat…” ami az Alaptörvénnyel, a benn lévő Nemzeti Hitvallással nem ellentétes ! Veszedelmes csapda van tehát elrejtve az egyházügyi törvény új változatában! )
4./ Ennek ellenére, a 14-ek közül a legtöbb egyház mégis önként
nyilatkozott arról, hogy az új Ehtv.-t
indokoltnak és jónak tartja. Az alábbi nyilatkozatok már megjelentek a
sajtóban is :
-
Ökumenikus Tanács elnöksége ( Katolikus, Református, Evangélikus,
Baptista, stb., egyházak tartoznak ebbe,)
-
Baptista egyház külön is
nyilatkozott,
- Hit
Gyülekezete külön nyilatkozott,
Mivel
mindegyik önként kinyilvánította, hogy az új Ehtv.-t – mint sarkalatos törvényt
– elfogadják, sőt méltatták, ezzel valójában az új Alaptörvény elfogadása
mellett is hitet tettek, mert a kettő egymástól elválaszthatatlan. Az általuk
méltatott új Ehtv. 6.§.(5) bek. és a 14.§. f.) pontja deklarálja az elválaszthatatlan kötődést az
Alaptörvénnyel. Értelemszerűen így az elfogadott 14 egyház a Nemzeti
Hitvallás elfogadását is deklarálta, amely így saját hitvallásukhoz
csatolódott. Ha tudomásul veszik, ha nem, - ez akkor is így van. Bár észrevétlenül, - de véleményem szerint - ezzel
egy (babiloni), hamis vallási rendszer
részévé váltak, és sajnos a vétlen egyháztagokat is bevitték a babiloni
rendszer alá. Ez természetesen az egyház vezetők felelőssége, (kivéve, ha az
egyháztagok szavazata alapján tettek nyilatkozatot az egyházvezetők, ez esetben
a tagok felelőssége is valós).
5./ Azok a hívők, akik később ráébrednek a
babiloni rendszerrel kötött kompromisszum veszélyére, és szeretik az Urat (és
gyűlölik a gonoszt,) (Zsoltár 97:10,) és nem azonosulnak az új Alaptörvény Nemzeti
Hitvallásával, vagy ennek saját egyházuk részéről történő
elfogadásával, azoknak – úgy vélem, - érdemes nagyon figyelni az Úrra, és a
(Jelenések 18:4-5,) mennyei szózatára, hogy meghallhassák, mikor kell kifutniuk
a babiloni rendszerből, „hogy ne legyenek részesek az ő
bűneiben és ne kapjanak az ő csapásaiból !”
6./ Vajon, csak a Nyilatkozó egyházak kerülhetnek
– szellemi értelemben – „babiloni fogság”-ba ?
Úgy gondolom, nem. Ez a veszély a nem Nyilatkozó egyházak felé sem
szűnik meg, ez mindnyájunk gyülekezetét/felekezetét fenyegeti. Ez ellen csak
egyetlen biztos garanciát látok, mégpedig :
az
Istenfélelmet, ami a gonosznak a gyűlölése! - (ld.: Példab.8:13,) vagyis a
kevélység-, a felfuvalkodás-, egy szóval
a büszkeség gyűlölése ! - legyen az
akár egyéni-, akár - az Alaptörvényben deklarált -
nemzeti büszkeség !
(Ha valakit érdekel, érdemes elolvasni Dr. W. Margies pásztor és pszichológus orvos: „Az Istenfélelem és lelki gondozás” c. tanulmányát. Ide kattintva megtalálható.)
V. Egyházi státuszukat elveszítő
egyházak egyesületté válása :
1./
A jelenlegi Ehtv. tervezet szerint (ha a végszavazásig ez a cikkelye így
marad) akkor 2010. január 1.-től minden egyház, amelyik nincs a 14 között
felsorolva, automatikusan és ideiglenesen egyesületté lesz átminősítve.
2./
Az így keletkező egyesületi státuszú szervezetek ( a volt egyházak )
számára 3 lehetőség adott :
a.) Ha az Ehtv. által szabott
feltételeknek megfelelnek, (és nyilatkoznak, hogy tevékenységük nem ellentétes
az Alaptörvénnyel,) akkor kérhetik az egyházi jogi státuszt a Parlament
Egyházügyi bizottságánál, akik ellenőrzik és elbírálják az adott kérelmet, és véleményüket
csatolva a parlament elé terjesztik a kérelmet szavazásra.
b.) Ha az egyházzá válás
törvényi feltételeinek nem felel meg a szervezet, akkor 2012. február 29.-ig
nyilatkoznia kell továbbműködési szándékáról, és az egyesületi nyilvántartásba
vételhez szükséges feltételeket 2012. Június
30.-ig kell teljesítenie. Arról a tv. tervezetben nem esik szó, hogy
nyilatkozni kell-e az Alaptörvénnyel nem ellentétes működésről az egyesületté
válás és abban való továbbműködés esetén, de ez még változhat. Reménykedjünk,
és imádkozzunk, hogy ez ne legyen követelmény az új Ehtv. majdan hatályba lépő változatában sem ! (Azóta kiderült, hogy igen, az egyesületté váló gyülekezeteknek is nyilatkozniuk kell arról, hogy működésük nem ellentétes az Alaptörvénnyel. - a szerk.)
c.) Amennyiben 2012. február
29.-ig a szervezet nemleges nyilatkozatot ad továbbműködési szándékáról, vagy
nem nyilatkozik, abban az esetben a bíróság jogutód nélkül törli a
nyilvántartásból, és a szervezet vagyona, a hitelezők kiegyenlítését követően
az államra száll.
VI. Milyen Alkotmány kívánatos
(elfogadható) keresztényi értékrend szerint ?
Jelenlegi világosságom és ( rész szerint
való) ismereteim szerint :
1./ Isten soha nem használja az államhatalom
fizikai és jogi kényszerítő eszközeit arra, hogy parancsolatait az emberekre
rákényszerítse! A kényszer, a fizikai- és jogi fegyverek alkalmazása mindig is
az ördög módszereihez tartozott. (A
Biblia, pl. Eszter könyve, Dániel könyve is sok példát bemutat erre.) Az új
Alaptörvény sajnos ilyen. Egy hamis vallást akar elfogadtatni minden állampolgárral,
a jog kényszerével.
2./ Isten tiszteletben tartja az ember szabad
akaratát, és szabad döntést enged az Ő parancsainak elfogadására. Az Ő eszköze
az Íge hirdetése, az evangélium útján való megkeresés, meghívás, szeretet, kegyelem,
meggyőzés, figyelmeztetés, feddés, buzdítás, stb., de nem kényszerít jogi
eszközökkel. Isten nem akarja a bibliai Tízparancsolatot állami Alkotmányba,
vagy Alaptörvénybe foglalni, mint külső kényszerítő eszközt. Úgy hiszem, Ő az
egyének szívébe akarja bejuttatni, beírni az Ő szeretetének törvényét
.
3./ Úgy vélem, egy vallás- és ideológia mentes, vallási-,
és ideológiai szempontból SEMLEGES Alkotmány, vagy Alaptörvény szolgálja
(szolgálná) nem csak a keresztények, hanem az egész nemzetnek, összességében a
társadalmi békének és társadalmi igazságosságnak az érdekeit!
A Magyar Köztársaság ma még
érvényben lévő Alkotmánya ilyen. A 2012. január 1.-én életbe lépő Alaptörvény
sajnos nem ilyen. Az Alaptörvény Nemzeti
Hitvallása alapjog erejével kényszerít egy Hamis vallási kultusszal való
kompromisszum elfogadására, de minimum eltűrésére! Az Istenfélő keresztény
pedig soha nem toleráns a hamis vallással szemben, mert gyűlöli azt amit Isten
gyűlöl, vagyis gyűlöli a gonoszt! „ Akik
szeretitek az Urat,
gyűlöljétek a gonoszt !” (Zsoltár 97:10,)
Befejezés :
Kedves Vezető Testvérek !
Kérem szíves megértéseteket,
mert úgy hiszem, Isten előtti felelősségemnek tettem eleget e levél
megküldésével, mert én magamtól ezt tenni nem akartam, és nem gondoltam. Nincs szándékomban emberileg befolyásolni bárkit
a sorsdöntő – a regisztrációval kapcsolatos - döntés ügyében, de ha imádkozó szívetekkel úgy
ítélitek meg, hogy esetleg Isten akar tanácsolni, vagy figyelmeztetni e levél által, akkor kérlek, ne e levél írójára, hanem az Íge
írójára legyetek tekintettel! Ő mondja : hogy az Ő Testében sok tag van
ugyan, (akiknek egymásra szükségük van,) de csak egy Test, mégpedig a Krisztusé! (
1.Korint. 12:12-25,)
Életetekre, szolgálatotokra és gyülekezeteitekre az Úr Jézus Vérének védelmét, a Mennyei Atyánk
szeretetét, és a Szentszellem közösségét kívánom !
Testvéri és szolgatársi
szeretettel üdvözöllek,
Szolgálótok az Úrban :
Soós Péter
Legyünk a föld sója, a világ világossága ( ITT )
__________________________________________________________________
Már az új évben jutott el hozzám Márton István szakjogász cikke, amit az Alaptörvényről
írt. Ezt is közzé teszem. Érdemes elolvasni !
Márton István: Nemzeti hiszekegy
.
Új alkotmány, régi eszme!
– a jogász szemével
A magyar parlament kétharmada megszavazta Magyarország új
alkotmányát. Sokakban merült fel azonban a kérdés: vajon miért kellett új
alkotmány Magyarországnak? Ami először szembetűnik, hogy a kérdésre adott
magasztos válaszok legkevésbé sem oszlatják el a felmerült kétségeket.
Az érdemi vita és egyeztetés elmaradásán azonban felesleges
lamentálni. Annál is inkább, mivel a valódi kérdés nem az, hogy miért kell új
alkotmány, hanem az, hogy kinek áll érdekében egy új alkotmány. Azt nyugodtan
kijelenthetjük, hogy választói igény erre nem mutatkozott.
Akkor hát: Cui prodest?
A választ megtalálnunk szükségtelen elvesznünk az egyébként
meglehetősen terjedelmes alaptörvény szövegrengetegében, a bevezetőnek szánt
Nemzeti Hitvallás máris eligazít. Aki azt gondolja, hogy a kissé archaikusnak
tűnő szöveg nem bír különösebb jelentőséggel, annak figyelmébe ajánlom az
Alkotmány Alapvetés fejezetének R) cikk (3)
pontját, miszerint „az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt
Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell
értelmezni.”
Koppanós mondat. A lényeg a kell szócskán
nyugszik. Ez nem megengedő (diszpozitív), hanem parancsoló (kógens)
rendelkezés: vagyis amennyiben bármely jogalkotónak vagy jogalkalmazónak
kétsége merül egy jogszabály megalkotása, értelmezése vagy alkalmazása kapcsán
az alkotmányosság oldaláról, akkor a
Nemzeti hitvallást kell(!) elővennie.
És ez vonatkozik magára az alkotmányra/alaptörvényre is!
A történeti alkotmányra való hivatkozás látszólag Magyarország
jogállami fejlődésének folytonosságára utal. Látszólag. Valójában ugyanis a
jogértelmezés oldaláról a Nemzeti Hitvalláshoz hasonló erővel kell alkalmazni.
Hogy miképpen értelmezhetők vita esetén az állampolgárok tulajdonviszonyai az
Álmos vezérrel kötött ősszerződés (vérszerződés), az öröklési viszonyok meg a
Pragmatica Sanctio (a Habsburgok női ági öröklésének szabályozása) alapján, szinte
megfejthetetlen talánynak tetszik és némelyekben talán az anakronizmus érzését
kelti. Ám akik azt gondolják, hogy csupán a dicső múlt megidézésről van szó,
azoknak pusztán példálózó jelleggel idéznék a történeti alkotmány részét képező
joganyagból. Az Aranybulla kimondta, hogy „fekvő birtok az országon kivülieknek
ne adományoztassék”. Vagy:
az 1848. évi ún. áprilisi törvények sajtószabadságra vonatkozó cikkelye
eltörölte az előzetes cenzúrát, de egy példány eljuttatását írta elő egy
bizottságnak, amely vádesküdtszékként megvizsgálta annak tartalmát, és
amennyiben vétséget állapított meg, bírságot szabhatott ki. A Werbőczi-féle
Hármaskönyv pedig, amely rögzítette, hogy minden hatalom és jog forrása a Szent
Korona, az uralkodó pedig csak a Szent Korona nevében cselekszik, ötszáz év
távlatából hitelesíti a
Nemzeti hitvallást: „Tiszteletben
tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely
megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet
egységét.”
Mit jelent ez? És miért van összekötve egy másik kijelentéssel,
miszerint „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István
királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és
hazánkat a keresztény Európa részévé tette.”
A válasz mindenekelőtt erkölcsi háttéren keresendő. Aki
figyelemmel kíséri a világban zajló folyamatokat, az élet minden területére
kiterjedő globális válságot, annak nyilvánvaló lehet, hogy a megoldásokat
kínáló politikusi törekvések önmagukban nem bírnak morális legitimációval. Ez
olyannyira igaz, hogy a közgondolkodásban a politikát gyakran nevezik a
hazugság művészetének. Ilyen erkölcsi alapon viszont nem lehet tartós
kormányzásra berendezkedni. Ezért van, hogy a választói akaraton nyugvó és
természeténél fogva rövid távra (egy-két választási ciklusra) tervező politikai
hatalom kénytelen saját érvelését vallási alapra helyezni, hogy erkölcsi
tekintélyt kölcsönözzön neki. Ilyen módon válik a vallás egy adott politikai
hatalom tanítómesterévé. Ahogy e két világ közeledik egymáshoz, úgy válik mind láthatóbbá
a középkorból ismerős kép: a trón és az oltár szövetsége. E két hatalom
összefonódásának jelképe pedig a korona.
A magyar Szent Korona közjogi értelemben jogi személy, az állam mint elvont, megfoghatatlan gondolat fizikai
megtestesülése, minden hatalom és abból
származó jog tulajdonosa. Mindemellett
nem csak a politikai hatalom jelképe, hanem azt a hatalmat is jelenti,
akitől a korona származik. A Szent Korona nyilvánvaló jelentése tehát az egyház bevonása a hatalomba. És ha
ezt bárki félreértené, úgy idézze fel a történeti alkotmányból a szakrális
mozzanatot: mit is tett államalapító Szent István a pápától kapott koronával?
Felajánlotta Szűz Máriának, aki a katolikus egyház dogmája szerint a Menny
királynője. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy „Magyarország
alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét” az testesíti meg, akinek a Szent
Korona a tulajdonában van még pontosabban azt, aki őt képviseli.
Így érthető igazán a kereszténységre való hivatkozás. Legalábbis
arra a kereszténységre, amely erkölcsi hatalma iránti engedelmességet vár el,
mégpedig úgy, hogy ezt ki is tudja kényszeríteni. Ezért büszke a Nemzeti
hitvallás Szent Istvánra, aki képes volt kötelezővé tenni a katolicizmust.
„Ugyan
a papok meg az ispánok hagyják meg mindenfelé a falusbíráknak, hogy
vasárnaponként az ő felszólításokra minden ember, nagyja és apraja, férfija s
asszonya, mind templomba menjen, kivéve azokat, akik a tűzhelyet őrzik. Valaki pedig konokul hátramarad,
csapják meg és kopasszák meg.” (István Király Dekrétumainak Második Könyve 8.
fejezet). „Akik Isten igéjének hallgatására templomba gyülekezvén,
ott a misemondás ideje alatt egymás között suttognak, egyebeket léha
fecsegéssel zavarnak és a szent leckék éltető szavára nem figyelmeznek: ha
öregebbek, dorgálják meg őket és szégyenséggel űzzék ki a templomból. Az
ifjakat és közrendűeket pedig kössék ki mindenek szeme láttára a templom
pitvarába és ostorozzák meg az ily nagy vakmerőségért.” (18. fejezet)
A Nemzeti Hitvallás tehát nem a világnézeti semlegesség elvén
nyugszik, hanem a keresztény hitet jelöli meg kiindulópontnak, jóllehet a
történeti alkotmányra való hivatkozással csak a katolikus hit normáinak felel
meg. A Nemzeti hitvallás így tartalmilag szembekerül az alkotmánynak a
gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságáról szóló kijelentésével – és
mivel értelmezési szempontból az alkotmány felett áll, így alkalmazását
tekintve felül is bírálhatja azt. Ezzel ellentétben a nyugati világ alkotmányos
demokráciái a lelkiismereti szabadság talaján állnak, közvetetten magukévá téve
a magától Istentől származó bibliai igazságot: „Nem
erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel!” (Zakariás könyve 4:6). Erre az
álláspontra helyezkedtek a felvilágosodás nagy gondolkodói, akik világosan
látták, hogy az ember boldogulásának útja a korlátozásoktól mentes szabad
döntésen alapul.
„Mivel a mindenható Isten szabadnak teremtette a szellemet (és
azzal, hogy minden korlátozással szemben ellenállóvá tette, abbéli legfelső
akaratát nyilvánította ki, hogy szabad is maradjon), minden olyan próbálkozás,
amely akár jogi büntetésekkel és terhekkel, akár állampolgári létében
akadályozva befolyásolni akarja a szellemet, csak képmutatást és becstelenséget
fog szülni, és ellentétes vallásunk szent megalapítójának tervével, aki noha
egyaránt ura a testnek és a szellemnek, mégsem akarja sem az egyiken, sem a
másikon tett erőszakkal terjeszteni a vallást, bár mindenható hatalma képessé
tenné rá.” (Thomas Jefferson)
Az a világkép, amely az állam működését egyfajta erkölcsi
ellenőrzés alá kívánja helyezni, nem új keletű. Történetileg a katolikus egyház
államvallássá alakulásához köthető, elméleti kimunkálását pedig az első ún.
egyházdoktor, Ágoston végezte el a De Civitate Dei (Isten városáról) c. munkájában. Lényege,
hogy a bűntől megromlott embertől nem várható a hatalom jóra történő
használata, így szükséges őt korlátozni ebben, mégpedig az erkölcsi jót
megtestesítő egyház által. Ezt nevezzük hagyományosan a trón és az oltár
szövetségének. E gondolatot tett követte, így nem csoda, hogy a pápaság
középkori története egyben az invesztitúraháborúk története is, amelynek során
az egyház egyre hatékonyabban tudta érvényesíteni a hatalmát az állam felett.
I. (Szent) Gelasius (492–496) pápa fogalmazta meg elsőként az
ún. két hatalom elméletet, amely szerint a vallási dolgokban a császárnak el
kell fogadni az egyház vezetését, ám világi ügyekben az egyház még alárendeltje
a császári hatalomnak. Ezt követte a Damiani Péternek tulajdonított két kard
elmélet, aminek lényege, hogy a világi kardot az egyházért használják, a lelki
kard pedig az egyház által használtatik. Ezt VIII. Bonifác pápa a szerzőileg
Aquinói Tamásnak is tulajdonított Unam Sanctam kezdetű bullájában (1302)
továbbfejlesztette: „Csak egy szent (unam
sanctam) katolikus apostoli egyház van; rajta kívül nincs üdvösség
és bűnbocsánat… Az egy és egyetlen egyháznak egy a teste, egy a feje, nincs két
feje, mint valami szörnyszülöttnek. Krisztus tudniillik ez a fej és Krisztus
helytartója: Péter, és Péter apostol utóda… az egyházon belül és annak
birtokában két kard van: a lelki hatalom kardja és a világi hatalom kardja…
Mindkét kard, a lelki is, a világi is, az egyház hatalmában van. Ámde az
utóbbit az egyházért kell forgatni, az előbbit pedig maga az egyház forgatja;
azaz: a lelkit a papok forgatják, a világit a királyok és katonák ugyan, de
csak akkor, ha a papok azt helyeslik vagy megengedik. Mert az egyik
kardnak a másik alatt kell lennie: a világi a lelki kard alatt, miként a földi
tekintély a lelkinek alárendeltje… A lelki hatalomnak van joga arra, hogy a
földi hatalom rendjét vigyázza, s ha az nem bizonyulna jónak, ítélkezzék is
felette.”
Az ágostoni hatalomszemlélet a középkort idézi. Ezzel gyökeresen
ellentétes a montesquieu-i államelmélet, amelyre a modern polgári kormányzatok
épülnek. Ez utóbbi lényege abban áll, hogy vallja az állam egyháztól való
elválasztásának és a hatalmi ágak szétválasztásának szükségességét. A
törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom különállását az indokolja, hogy
bármely politikai hatalmat csak tőle független azonos erejű hatalommal lehet és
kell ellensúlyozni. Ez az emberi szabadság alapja.
„Ha a törvényhozó hatalom a végrehajtó hatalommal ugyanabban a
személyben vagy ugyanabban a hatósági testületben egyesül, nincsen szabadság,
mivel attól lehet tartani, hogy az ilyen uralkodó vagy az ilyen testület
zsarnoki törvényeket fog hozni, és azokat zsarnoki módon fogja végrehajtani…
minden elveszne akkor, ha ugyanaz az ember vagy a főembereknek, nemeseknek vagy
a népnek ugyanaz a testülete gyakorolná ezt a három hatalmat, vagyis a
törvényhozó hatalmat, a közhatározatok végrehajtásának hatalmát és a magánosok
bűncselekményei vagy jogvitái fölötti ítélkezés hatalmát.” (Montesquieu: A
törvények szelleméről)
Itt érkezünk vissza a valódi kérdés felvetéséhez. Kinek áll érdekében egy olyan alkotmány
megalkotása, amely kijelenti, hogy „az
Alaptörvény… érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására az állam
jogosult.” (ALAPVETÉS C cikk 3. bek.) Hogyan fér ez össze a
bibliai kereszténységgel, amelyről Blaise Pascal így írt: „A mindent
szelídséggel intéző Istennek az a módszere, hogy az értelembe észokokkal, a
szívbe pedig kegyelme segítségével ülteti el a vallást. De ha erőszakkal és
fenyegetéssel akarják beleplántálni az értelembe és a szívbe, akkor nem a
vallást, hanem a félelmet vetik el benne.”
Lehet egyáltalán polgárinak nevezni egy olyan alkotmányt, amely
kimondja, hogy „alapvető
jog… korlátozható” (SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG fejezet 1. cikk 3.
bek.), valamint „a Kormány a
veszélyhelyzetben…egyes
törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet,
valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.” (Az állam fejezet
53. cikk 2. bek.)
Sőt, különleges jogrendben az emberi méltósághoz való jog és a kínzás tilalmán
túl „az alapvető jogok gyakorlása… felfüggeszthető vagy az I.
cikk (3) bekezdése szerinti mértéken túl korlátozható.” (54. cikk 1. bek.) Vagyis a
kormány saját döntése szerint bármely – még az alkotmány által deklarált –
alapjogot is felfüggeszthet vagy korlátozhat, ideértve azt is, hogy „mindenkinek
joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a
jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan
bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja
el.”Vessük össze ezt a Virginiai Nyilatkozattal, amely
kinyilvánítja, hogy nem lehet semmiféle szerződéssel megfosztani egyetlen
embert sem annak alapvető jogaitól, még akkor sem, ha ő ebbe beleegyezik.
„Minden ember, a
természet rendje szerint, egyenlően szabad és független, s mindenkinek bizonyos
veleszületett jogai vannak, amelyektől, ha társadalmi közösségbe is kerül,
semmiféle szerződés meg nem foszthatja, vagy utódaitól azokat el nem veheti;
ilyenek: az élet és a szabadság élvezete, ezzel kapcsolatosan a tulajdon
megszerzésének és birtoklásának, a boldogságra és biztonságra irányuló
törekvésnek, valamint azok elnyerésének joga.”
A Nemzeti hitvallás az alapvető emberi jogokról való lemondás
tilalma alóli felmentésre a következő lehetőséget kínálja: „Mi,
Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet
együttműködésére alapítsuk.” De
mi ez az együttműködés valójában? Ha ez nem más, mint ideológiai alapvetés,
akkor félelmetesen egybeesik azokkal a megállapításokkal, amiket Laura Nader, a
Kalifornia Egyetem antropológus professzora írt meg könyvében: „A
legerőszakosabb politikai rendszerek… egytől egyig a társadalmi kontroll
megvalósítása érdekében használták az együttműködés ideológiáját… Az
együttműködés-ideológia (harmony
ideology) a legalattomosabb módszere a demokrácia megszüntetésének…
Ez az ideológia legszélsőségesebb változatában az embereket egy fantáziavilágba
zárja, ahol a valóságtól megfosztva kénytelenek tölteni életüket.”
Azáltal, hogy az új alaptörvény felszámolja az alkotmányos
demokráciát fenntartó fékek és ellensúlyok alappilléreit, a gyakorlatban véget
vet a hatalmi ágak szétválasztásának és egy tekintélyelvű hatalom alapját veti
meg. Ennek oka azonban nem totalitárius politikai érdekek érvényesítésében
keresendő. Ez csupán eszköz, mert az új alkotmány valódi célja, hogy
megteremtse egy olyan keresztény-nemzeti állam alkotmányos kereteit, amelyben a
politika kiszolgáltatja magát annak az erkölcsi hatalomnak, amelyre hivatkozik,
és akit megidéz, hogy szóljon is általa. Nem meglepő tehát, hogy egyetlen
európai ország államfője gratulált csak az új magyar alkotmányhoz. Vatikán
állam uralkodója.
2011. december 23.
Márton István
szakjogász